Címlap

Lehetőség van felnőttek számára, akiknek életéből valamiért elmaradt a konfirmáció, annak megtételére. Az alkalom több hitoktatásnál. Közösséget teremt és lelki feltöltődést ad. Nemsokára megjelenik egy vallomás az idén konfirmáltaktól.

Érdeklődni, jelentkezni szeptember végéig lehet a Lelkészi Hivatalban.

 

Hagyományainkhoz híven hittanos évnyitó istentiszteletünket szeptember második vasárnapján, az idén  2017. szeptember 10-én tartjuk 10 órai kezdettel. Az alkalmon a gyülekezet ifjúsági zenekara szolgál. Az istentisztelet többet szeretne egy ünnepi alkalomnál, útravalót kínál gyermekeknek, szülőknek, pedagógusoknak, olyanoknak is, akik nem a hit és keresztyénség világában mozognak.  Ezért is várunk minden érintettet és érdeklődőt!

 

Az istentiszteletet követően a gyülekezeti, illetve iskolai hitoktatásról tájékoztatót tartanak, kérdéseket itt lehet feltenni.

 

Előzetes információk a hittanról

A reformátust hitoktatást a gyülekezet lelkipásztora és két szakirányú végzettségű hitoktató végzi.

Két módon történik hitoktatás a református hittanra jelentkezők számára:

1. Iskolai órarend keretében. Az előzetes jelentkezések szerint folyik az iskolai órarendek egyeztetése és a csoportok beosztása. lehetőség szerint igyekszünk minden iskolában jelen lenni. Előfordulhat, hogy óraütközések miatt nem jutunk el mindenhova, a gyermek akkor részesül hitoktatásban a gyülekezeti teremben. Az egyeztetések folyamatban vannak, kérdéseikkel bátran forduljanak a gyülekezet lelkipásztorához a honlapon történő elérhetőségeken.

2. Gyülekezeti csoportokban azok számára, akik nem fértek be az iskolai keretekbe, illetve, akik erkölcstanra jelentették be az iskolában gyermekeiket, de szívesen járatják hittanra is. Az alkalmak péntek délután lesznek 1-8. osztályosok számára. A csoportbeosztások a honlapon megtalálhatók.

Figyelem! A konfirmálók számára kötelező a gyülekezeti konfirmációi oktatáson való részvétel!


 

Az elektronikus levelezések világában hamarabb vesznek el soraink. Megszaporodott és felhígult a szó. Ha előkerül valami régi írás, nemcsak az időt hanem a pillanat ünnepélyességét is megidézi. Talán az olvasók ráismernek az eseményre: 2016. április 30-át írtunk. S akkor is jó volt reformátusnak lenni.

JB lelkipásztor

Kedves Nagytiszteletű Úr!

Engedje meg, hogy ezúton fejezzem ki gratulációmat a szombati ünnepséggel kapcsolatban. A mi gyülekezetünkből, Körmendről 10 fő indult útnak Szombathelyre szombat délelőtt. A magam részéről előző nap még úgy tűnt, hogy el sem tudok indulni, ugyanis torokgyulladással küzdöttem. Szombat reggel gyógyszert bevéve tudtam csak útra kelni, nem éppen jó közérzettel. Aztán Szombathelyen történt VALAMI. A hálaadó istentisztelet gy precízen, pontosan megszervezett, jól felépített alkalom volt, még ha kicsit hosszúra is nyúlt. Érződött a rengeteg munka, erőfeszítés, odafigyelés és a szombathelyi gyülekezet összefogása. Az istentiszteleten ülve örömmel nyugtáztam, hogy felemelő érzés reformátusnak lenni és ebben a gyönyörű templomban hallgatni az Úrnak való hálaadást. Ugyanakkor az is megfogalmazódott bennem, hogy az Úr Isten előtt nincs lehetetlen, hiszen Önt és a gyülekezetet használta fel arra, hogy a szombathelyi Református Templomnak legyen templomtornya. Másrészt az is bizonyítva lett, hogy a szombathelyi reformátusok mennyire kitartóak tudnak lenni az Úr ügyéért. Minden tiszteletem az Önöké. Biztos vagyok benne, hogy a Jóisten ezen a szombati napon mosolyogva és ragyogva fogadta a hálaadást és örömmel hallgatta hívei zengő éneklését. A Szózat és a 264. dicséret úgy szólt az Isten Házában, hogy szinte beleborzongtam. A 264. dicséret nekem amúgy is az egyik kedvenc egyházi énekem.

Még egyszer gratulálok a szombati ünnepség megszervezéséhez és lebonyolításához. Szolgálatához kívánok sok erőt, kitartást! Isten áldását kérem Önre és családjára, valamint a gyülekezetre. Áldás-Békesség!

 

Tisztelettel: Iván Enikő

Körmend, 2016. május 2.

 

„Ismét egyik esztendeje,/ Istentől kimért ideje/ telék el a múlandóságnak” – énekeljük az esztendő utolsó hálaadó alkalmán. Most még csak egy fél év van mögöttünk, de nagyon sok eseménnyel a gyülekezetben. Ennyi minden nem is volt ilyen rövid idő alatt. Pedig nem eseménytelen évek vannak mögöttünk.

A Reformáció 500. évfordulója nem is annyira külső, inkább lelkieket megmozgató eseményekben volt gazdag. Kibővült az ifjúsági zenekarunk. Valamikor, tizenévvel ezelőtt egy szál gitárral a lelkész kísérte a hittanos évzárók alkalmain a gyereksereget. Mostanra hattagú zenekarrá nőtte ki magát a csapat, színes zenei kíséret, megfelelő hangtechnika és szolgálatkész lelkület van a zenekarban. Ez utóbbi a döntő. Hittel szolgálni Krisztus ügyét.

A zenei életünk is sokszínűsödött. Hagyomány és kortárs irányzatok élően vannak jelen. A templom megmaradt a hit fellegvárának. Tudatosan nem a nagy rendezvények, hanem a szolgáló lelkületnek helyet adó alkalmak tere a templom. Zenei élményre vannak más helyek. De lelki elcsendesedésre, Isten-szimbiózisra csak a templom alkalmas.

Két esemény – amelyekről személyes vallomások is olvashatók a honlapon – talán új kezdeményezések újabb magjai is lehetnek. Az egyik a Református Közösségi Nap május 13-án. Megmutatta az a nap, hogy mennyi szín van a gyülekezetünkben és mennyi odaadás emberekben. A futás és az aköré szerveződő jelképrendszer – 500, 1517, 2017 – azoknak is mondott valamit, akik nem tudtak sokat a Reformációról.

Régi álom volt egy szabadtéri istentisztelet az egész gyülekezet számára. Nem előzmény nélküli álom. Valamikor a magyarföldi fatemplomba szálltunk ki egy őrségi istentiszteletre. De a Pünkösd utáni vasárnap a skanzenben Isten különös csodája volt. Ajándék. Vallomás az ég alatti szépről, Isten Krisztusban mindent magához ölelő szeretetéről.

Különös ajándéka az évnek a konfirmáció: négy gyerek és tíz felnőtt, azaz nyolc, akik pünkösdkor fogadalmat tettek. A többiek még hátra vannak. Annyi örömkönnyet, érzelmet ritkán látni Isten templomában, mint amit láthattunk. Vallottak erről is a konfirmandusok. Majd talán olvashatják ezeket a vallomásokat az érdeklődők.

Az élet azóta picit lassabb tempót diktált. De majd minden vasárnap van keresztelés a templomban. A tizenéves ifisekkel az Őrségben töltöttünk három csendes napot, a felnőtt ifi csapat hálaadásra, Istent dicsérő, éneklő, bibliás kerti sütögetésre ült össze nyár elején. S közben gyümölcsöt terem a fa, áldásait mutatja a kert.

„Itt van Isten köztünk,

Jertek őt imádni,

Hódolattal elé állni.”

Megnyugvást a nyárban, otthoni tájak szépségét és Istenünk kegyelmét kívánom minden kedves Olvasónk életére!

Aki szeretné visszaidézni a mögöttünk hagyott idő hangulatát, Isten akkori és mégis örök üzenetét, kattintson az igehirdetések valamelyikére itt a honlapunkon!

Szeretettel, Jakab Bálint tiszteletes

 

 

...felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá a tanítványai (Mt, 5,1)

Június 11-én vasárnap szabadtéri istentiszteleten vett részt gyülekezetünk a Szombathelyi Múzeumfaluban. Különleges hangulat fogadott bennünket, a megyénk múltjára emlékeztető, hagyományos régi, nádtetős, falusi házak, nagyszüleink, dédszüleink egykori lakhelyét idéző gazdasági építmények által teremtett, sajátos környezetben.


Az egykoron Molnaszecsődön állott, ma a múzeumfaluban található régi református harangláb, harangja szólított bennünket az esemény kezdetére. Az igét Jakab Bálint lelkészünk a múzeumfalu dombjának tetején lévő épületből hirdette a körülötte, a fák, épületek árnyékát kereső, ott helyet foglaló, több, mint kétszáz érdeklődőnek.

A zenét megújult és újabb taggal bővült ifjúsági zenekarunk szolgáltatta, hiszen ez az esemény volt a hittanosok tanévzárója is. Hallottunk szép szavalatot, szívhez szóló verseket a rögtönzött szószékké és színpaddá átalakított, dombtetőről.

Gyönyörű időben és fantasztikus hangulatban zajlott a "kihelyezett istentisztelet". A jelenlévők többsége gyülekezetünkhöz tartozott, de számos nem református vendég is megtisztelt bennünket. Voltak közöttük céllal, erre az eseményre érkezők is, de a múzeumfalu látogatói közül is előfordult, hogy meg-meg álltak az emberek, azután ott maradtak közöttünk.

Ezután nagyon finom bográcsgulyással vendégeltek meg minden jelenlévőt önkénteseink, akik már korábban el kezdték főzni a finomságot. Csábító, ellenállhatatlan volt az illat, ami szinte az egész múzeumfaluban érezhető volt.

Lelkünk, itt az Úr szabad ege alatt épülhetett és az utána elfogyasztott finomságok, testünket is megfelelően táplálta. Úgy éreztettük magunkat, mint az őskeresztyének, mikor a természetben hallgatták tanítóikat, a prófétákat.


A gyönyörű időben, feledhetetlen délelőttöt kaptunk! Köszönjük!

Kerekes Ferenc Béla presbiter

 

 

- levélrészlet -

 

Kedves Tiszteletes Úr!

… Isten dicsőségére nagyon jó és kellemes dolog dolgozni és élni. Úgyhogy még ha jól is esik a gyarló fülnek és szívnek hallani a dicséretet, mégis Istené a köszönet és hálaadás, hogy mindezt lehetővé tette és hagyott minket a szép időben futni, vigadni és örvendezni.

…Viszont Istennel és Jézus Krisztussal találkoztam… amióta Ő velük járok, megtapasztalom azt a szeretetet és azt a jól eső valahova tartozást, egy nagy Krisztusi-családba tartozást, ahol jó lenni, ahol érdemes tenni és dolgozni. A szombathelyi református templom az én otthonom, ott vannak a testvéreim, akiket szeretek, ott hallom az Igét, ott nyugszik meg a szívem és tölt el még jobban Istennek Szentlelke…

A szombati nap csodálatos volt. Még ha én sokkal nagyobbat is álmodtam, legalábbis a futók létszámát illetően, végül is kezdetnek nem rossz a 41 fős létszám. Jövőre már okosabbak leszünk a szervezést illetően, és talán akik hallgatták az elmúlt vasárnapi igehirdetést és olvasták a fb. bejegyzéseket, a Reposzt-ot és látták a fényképeket, jövő évig sóvárogva várják ezt a közösségi napot.

Előkerültek ismerős és ismeretlen segítők és résztvevők, fantasztikusan sokat készült Pap Ilona a játékokkal és a Nőszövetséges és a többi asszonyok is odahordták sütemény és zsíroskenyér képében az összes szeretetüket. Kis és nagy Dénesek egyszerűen lenyűgöztek. Az a kicsi fiú olyan bámulatosan segített és vett részt mindenben. Nagyon tetszett, hogy milyen otthonosan és nyitottan mozgott közöttünk.

Személyesen megmelengette a szívemet Péter bácsi „begurulása”, nem csak azért, mert a futóbarátnőim tolták be a célba, hanem azért, mert bár a teste elfáradt a kedves és tiszteletbeli öregúrnak, mégis igényt tartott e nagy családi összejövetelen való részvételre. Megtiszteltetés volt, hogy volt annyira fontos ez a program is, hogy eljöjjön.

A főzők fűszerezték be a napot, igazán jókedvében volt hátul a társaság. Nagy kár, hogy az egyházmegye többi gyülekezetei nem tartották érdemesnek az ide látogatást. A Fúvószenekar is alig akart hazamenni, nagyon jól érezték magukat és büszkék voltak Ági néni főztjére.… - szerintem a véradós nő miatt mentek el olyan hamar.

Összegezve: remélem hagyomány teremtődött és valami más is elkezdődött a gyülekezetünk életében. Egy olyan nap, amikor kijövünk a templom szent falai közül, azt körül öleljük mi emberek Isten szent ege alatt és egy értelmes céllal gyönyörködünk Isten szeretetében és egymás jó cselekedeteiben.

Áldás békesség!

Dugonics Katalin

 

 

 

A korábban jelzett május 13-i programhoz néhány gyakorlati tudnivaló:

  • gyülekezés, regisztráció 9 órától
  • megnyitó, térzene: 9.45 óra
  • futás: 10 órától késleltetett csoportindulásokkal - ez nem verseny, hanem a táv számít
  • főzőverseny 10.30-tól - zsűrizés:12.30-13 óra között (időjárástól függően változhat)
  • gyerekprogramok, gyerekkoncert 11.30-tól
  • térzene: 14.00-14.30-tól
  • minden programról a helyszínen tájékoztatót kapnak a résztvevők
 

Szegény József Attila nyilván nem gondolta volna 1937-ben, halálakor, hogy több évtized múltán születésének évét a regnáló államhatalom- az amnesztiatörvény után egy évvel – emlékezéssé nyilvánítja olyan okból kifolyólag is, hogy kell ennek a népnek egy jó kis emlékezés, de az azért legyen államilag ellenőrizve. Így esett a választás József Attilára, akit a Kádár –korszak főideológusa, Aczél elvtárs és tanácsadó köre kommunista költőnek titulált. Holott ez a szerencsétlen, már gyermekkorában pszichés bajokkal küszködő ember semmiképpen sem volt sorolható abba a körbe, ahová a„ legvidámabb barakk” országának megmondó percemberkéi szerették volna.

Bővebben...

 

 

A Reformáció 500. évfordulója alkalmából a szombathelyi Református Egyház jótékonysági futást szervez Szombathelyen.

Időpont: 2017. május 13. 10:00

Helyszín/Start: Református templom előtti parkoló, (Szombathely, Károlyi Gáspár tér)

A jótékonysági futás és az egész napos közösségi program célja, hogy Ön és családja, barátai jól érezzék magukat. A sportoláson és jótékonykodáson kívül még többet megtudhasson a Reformációról.

A nap bevételét a Melita Alapítvány a Református templom új orgonájának építésére fordítja.

Futótávok: 2,5 km, 5 km, 10 km

Nevezési díj felnőtteknek: 3000 Ft

Nevezési díj gyermekeknek 18 éves korig: 1000 Ft

Regisztráció: 9 órától

Jelentkezés itt.

 
További cikkek...
Ajánló

Ma 2017. szeptember 22., péntek, Móric napja van. Holnap Tekla és Líviusz napja lesz.
Ki olvas minket
Jelenleg 2 vendég olvas minket