Szombathelyi Református Gyülekezet

+36 94/313-917

.

Kérjük, hogy SZJA 1+1 %-át ajánlja fel az adóbevallás rendjén a:
Magyarországi Református Egyház

0066


Szombathelyi Református Templomért Alapítvány

19247919-1-18


részére

Ajánló

Zsúfolásig megtelt az egyházasrádóci Für Lajos Művelődési ház kultúrterme 2023. október 7-én a 10 órás kezdésre. A női csendesnapra mintegy 130 résztvevő érkezett vonattal, gépkocsikkal az egyházmegye nőszövetségeiből.

Ízlésesen megterített asztalokon szemet gyönyörködtető dekoráció: színes őszi levelek, termések fogadták a helyet foglaló testvéreket, személyes ajándékként pedig egy kézműves mézeskalács szívecske bibliai igével, valamint egy fénykép (könyvjelző is) a református templomról, melyet Sesták Klára készített, aki bizonyságtételében azt kérte a mi Urunktól, hogy „Mutasd meg helyünket az életben!”, „Ne felejtsük: Az ima erő és hatalom!”

Bevezető köszöntőt Pető Gábor Márk, a gyülekezet lelkésze, majd a község Polgármestere mondott. Ezután Sisakné Páll Klára áhítatát – igehirdetését hallhattuk, Tábita történetét (ApCsel. 9, 36 – 42), akit Péter életre kelt. Az igaz hit győzelme ez.

„Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám” éneket énekeltük dr. Juhász Sándor gondnok gitár kíséretével. Dr. Juhász Sándor a nők fontos szerepéről beszélt a családban, társadalomban. A szerepek kitágulnak, összekeverednek. A mindennapokban sok nehézséggel kell megküzdenünk. A nők munkálkodására, életére Isten áldását kéri.

Petőné Püski Ilona – a lelkész édesanyja – a Budaörsi Gyülekezet üdvözletét tolmácsolta. Bizonyságtételében lelki fejlődésünk lépcsőfokairól beszélt az ige tükrében: Mitől lehet elégedett Isten velünk? Az ő tetszésére élni, hiszen meghalt értünk Urunk; ingyen kegyelméért odaszánni magunkat Neki, jó sáfárként szolgálni Őt a családban, a gyülekezetben. Önzésünket, önteltségünket felismerni, megszabadulni ezektől! Személyes élő kapcsolatban lenni Vele.

Dr. Patyi Ágnes szentgotthárdi fogorvos, négy gyermek édesanyja, arról beszélt, hogyan lett presbiter, hogyan vállalta fel Isten ügyének szolgálatát. Áttekintette a nők életét a bibliai időktől napjainkig. Hogyan szolgáltak akkor, és mit tehetnek ma a gyülekezetekért. Ezután énekben együtt magasztaltuk csodálatos Istenünket az új énekeskönyv 474. számú, a régi énekeskönyv 478. számú énekével: „Ó, irgalmas Isten…”, „Ó, hatalmas Isten…”, Ó, örök Úr Isten…” „Ó, áldott Úr Isten…”, „Ó, teremtő Isten…”, „Ó, szentelő Isten…”. Majd gazdag ebédet fogyasztottunk a program befejezéseként: bográcsgulyás, változatos italok, üdítők, finom sütemények, kávé.

Köszönet a szervezőknek, kivitelezőknek példamutató, áldozatos munkálkodásukért!

Isten áldja meg őket!

Csicseri Istvánné

Szeretettel várunk minden volt és leendő hittanost szüleikkel, nagyszüleikkel 2023. szeptember 17-én vasárnapi alkalmunkra!

„Uram, jó nekünk itt lenni!” (Mt. 17,4) – mondjuk mi is Péterrel, valahányszor megpillantjuk Mátraházán a fenséges természet magaslatán ékeskedő, családias református üdülőházat. A festői látvány mellett magunkba szívhatjuk az erdő üde levegőjét és a konferenciatelep szeretetteljes légkörében elhangzó élő Igét, mint a Lélek jó illatát. Ott a hegyen lenni, távol a világ zajától, lélekben közel a Mennyei Atyához és egymáshoz, drága kincs: megnyugvás és öröm forrása.

E csodás helyen 2023. május 12-14. között került megrendezésre a Dunamelléki és a Dunántúli Egyházkerület Nőszövetségének konferenciája Ki vagyok én? Kinek lát engem az Isten? címmel.

Dr. Svébisné Juhász Márta országos elnökünk köszöntéssel nyitotta meg az alkalmat, majd Szabó Zsuzsa Dunamelléki kerületi titkár vezette fel a témaválasztást, mely a mai identitás- és értékválság idején különös fontossággal bír.

Az első esti áhítat alkalmával a "Mi történt?" (Lk 24,19), "Hol vagy?"  (1Móz 3,9) igeszakaszok nyomán Papp Tiborné Mónika lelkipásztor jelenlegi helyünk megvizsgálására szólított. Ha sötétedni látjuk életünk egét, és szakadatlan zúgolódásra nyílik szánk, minden bizonnyal távol vagyunk az Élet fájától. A Sátán folyton elbizonytalanít, összekuszál, igyekszik zavarossá tenni Istennel való kapcsolatunkat. Az Úr azonban mindig ott áll mellettünk. Bármi történik velünk, körülöttünk, Jézus velünk vándorol az úton. Észrevesszük-e mélyre hajló szeretetét, mellyel szüntelen hordoz, őriz minket? Igyekszünk-e naponként csendességben találkozni a Megváltóval?

A következő, reggeli áhítaton Némethné Hesz Márta lelkésznő a "Szeretsz-e engem?" (Jn 21, 15), "Mit tettél?" (1 Móz 4,10) igék mentén a gyengéden féltő, mentő szeretettel közeledő Isten hívó szavára irányította figyelmünket. A szent Pedagógus, áldott Orvos a bűnbánat útján az alázatban való növekedésre és a bizonyságtevő életre szólít.

Karsay Eszter lelkipásztor és lelkigondozó „Ki vagyok én?” című előadásában a nő méltóságát és hivatását tárta elénk megragadó nyitottsággal és humorral, saját életének meghatározó eseményeiből merítve.  Ráfókuszált mai identitás–zavaros világunkra, melyben olykor mi is keressük önazonosságunkat. Minden nő életében - lányként, társként, anyaként - lehet identitás-küzdelem. Meghatározó tényező a család, amelybe beleszülettünk, és az is, hogy hányadik gyermekként. Belesüppedünk egy csendes áldozati szerepbe a családon belül? Vagy áldozata vagyok a munkának, a rendszernek? Életünkön át hurcoljuk a sérelmeket, sebeket, vagy gyógyulni akarunk? Meg kell ismernünk önmagunkat – tanulságképpen; ezáltal változhat a látásunk, az érési folyamat bölccsé formálhat. Ha Isten szeretetéből élünk, az önbecsülés életünk részévé válik; így, amikor hibázunk vagy kudarcot élünk át, vissza tudunk térni az egészséges egyensúlyba. Sokszor kísért az irreálisan alacsony önértékelés. Szűrjük meg, amit mondanak rólunk, szemünk előtt tartva, hogy hiányaink mellett, vannak értékes adottságaink is. Tudjunk őszintén beszélni Istennek, egymásnak a fájdalmainkról, érzéseinkről, hogy enyhülésre, megnyugvásra leljünk. Ha a megélt kudarcok, kritikák, bukások ellenére, a saját erősségeink és gyengeségeink ismeretében, meg kell tanulnunk megküzdeni azokkal a feladatokkal, amelyeket vállaltunk, melyekre hívattunk ebben a világban. Mindehhez bátorságra van szükségünk. A Mindenhatóra emelve tekintetünket képesek leszünk kockázatokat vállalni, harcolni, melyek által megerősödünk, többé válunk. Az öntudat - mint a megváltottság tudata - alázatosságra nevel, hitelessé formál, a keserűség helyett hálára indít.

P Tóthné Szakács Zita nyugalmazott lelkipásztor, Dunántúli elnök a „Ki vagyok én? Kié vagyok én?” címmel tartott előadása mély evangélizációként hatott. A Heidelbergi Káté 1. kérdés – feleletével felelevenítette, milyen drága kincsünk van: „az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok”. Ez életünk alappillére. Az igazán fontos kérdés: Ki az úr az életemben? Míg a nagy identitáskereső világunkban egyre inkább az egyén jogai kerülnek előtérbe, a keresztény nő mások, a közösség javára igyekszik élni. Az úrvacsorában megtapasztalja a bűn terhe alól való feloldozást, a szabadulás örömét. Nem a világnak akar megfelelni, hanem a Bibliát naponként olvasva engedi, hogy szívét a Lélek formálja. Jézusnak a János evangéliumában olvasható „én vagyok” mondásai hitünknek fundamentuma, és tökéletes útmutatás az Ő követésére. Ha mégis levetkőzzük keresztény identitásunkat, mint egy régi ruhadarabot, sokszor szenvedünk attól, hogy a világ nem tart értékesnek. Amit sugárzunk életünkkel, az elárulja, kié vagyunk. Nem nyithatunk ajtót más szellemiségek előtt. Nem az a fontos, mit mutatunk kifelé; a belső tartalom az igazán lényeges. Amilyen lelki táplálékkal táplálkozunk, az fog bennünket formálni. Kizárólag Isten Igéjének engedhetünk helyet a szívünkben, hogy Jézus követői legyünk. Ha mi magunk dicsfényben vágyunk lenni, háttérbe szorítjuk Isten világosságát. Ha látjuk, hogy valaki rossz úton jár, felelősségünk szólni, odasegíteni a Megváltóhoz. Egyszer majd mindnyájunknak meg kell állni Isten ítélőszéke előtt, számot adni a ránk bízottakért. Mindehhez Krisztusi látásra van szükségünk, túllátni a láthatókon. Isten megváltott gyermekei, Krisztusnak örökös társai vagyunk. Ő kiválaszt, megigazít és alkalmassá tesz a szolgálatra. Az Ő munkatársai vagyunk, Őt képviseljük ebben a világban. Az Egyház közösségében Krisztus a fő, mi a tagjai vagyunk. A Nőszövetség a gyülekezet előszobája, ahol befogadhatjuk az „idegeneket”. Alázattal végezzük a ránk bízott feladatokat; nem megkötözötten, hanem mint, akik megváltattak. Az indulat, ítélkezés nem vezet jóra; tartsuk a békesség tükrét, tudva, hogy a Krisztusi békesség előre visz. Nagy szükség van az imádságból merített Krisztusi erőre, melyet nem felélni, hanem megélni kell. Ne hagyjuk magunkat lebeszélni megbízatásunk betöltéséről, Krisztusi határozottsággal álljunk ki. Küldetésünk az Igét hirdetve Istenhez vezetni embertársunkat. Akkor leszünk só, kovász, világosság, ha nem vagyunk gátja a mennyei üzenet továbbadásának. A napokénti elcsendesedésre időt szánva engedjük, hogy Isten Szent Lelke betöltse szívünket.

Az előadás utáni fórumbeszélgetés során a részt vevő nőszövetségi kiscsoportok mutatkoztak be, kis ízelítőt nyújtva magukról, aktuális helyzetükről. Majd a Nőszövetség szeretetteljes légkörében örömteli szívvel köszöntöttük P Tóthné Szakács Zitát, a Mindenható gazdag áldását kívánva születésnapja alkalmából.

Mayerné Pátkai Tünde lelkipásztor (Pápai Református Kollégium Gimnáziuma igazgatóhelyettese, vallástanár) esti áhítattal szolgált közöttünk, „Asszony, miért sírsz?"  (Jn 20,15), "Honnan jössz, és hová mégy?" (1Móz 16,8) alapján. Az Ige révén az Ördög azt sugallja: mindent le kell cserélni, az ember szívében viszont ne változzon semmi. Így az ember lázas keresésben van, keresi helyét. A pusztába menekülő Hágár történetében benne van az egész emberiség története. Az ember megszökött otthonról, hogy ő majd egyedül megoldja, elrendezi életét. Isten szava, szeretete nélkül csak a pusztai lét vár ránk, melyben nem találjuk helyünket. Menekülünk a valóság-, a lelkiismeret-, a felelősség vagy valaki elől a munkába, tanulásba, szenvedélybe, kapcsolatokba, online világba, hajszoltságba, más felekezetekbe. Amikor nincs közösség, sehova sem tartozunk, saját magunk intézzük sorsunkat, akkor reménytelenség, üresség, kétségbeesés lesz úrrá rajtunk. Ez az út a pusztulásba vezet. Isten azonban megszólít, figyelmeztet minket: Nem vagy a helyeden! Hív magához, ahol meg tud oldódni minden hiányérzetünk, megváltozik az életünk és áldássá leszünk.

A vasárnapi istentisztelet előtt közös imádsággal adtunk hálát az Úrnak mindazért a sok jóért, melyben részesültünk együttlétünk idején. Majd Szabó Zsuzsa lelkipásztor, Dunamelléki kerületi titkár igehirdetését a "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1) igevers alapján hallhattuk. A személyes életének mélységeiből való szabadulás felidézésével mutatott rá az ószövetségi üzenet rendkívül időszerűségére. Ézsaiás a 40. résztől - mint az Ószövetség evangélistája - vigasztaló, felemelő szavakkal szólítja meg az idegenben, fogságban élő Izráel népét, akinek hite romokban állt, akárcsak a Szent város. Ekképpen szól hozzánk is a próféta által: „Vége a nyomorúságnak!” A Megváltó kiontott drága vére árán bűneink megbocsáttattak, adóságunk eltöröltetett, szabadokká lettünk! Isten mélyrehajló szeretetével fordul felénk: „Drága vagy, becses vagy, szeretlek!” A hatalmas irgalom iránti hála késszé teszi szívünket, hogy odaszánjuk magunkat a Teremtőnek. Az Ő igazsága és a bűn azonban egyszerre van bennünk. Ebben a feszültségben van erőforrásunk: az Ő ígérete, hogy velünk lesz megőrző kegyelme által, és bátorító szava a mélységekben: Ne félj!, Istennél minden lehetséges. „Ki(csoda) vagyok?” kérdésünkre Tőle kapunk választ: a Teremtő csodálatos alkotása, szeretetének tárgya vagyunk. Amikor Isten megérinti az emberi életet, akkor csoda történik, hatalmas dolgok mennek végbe. A mi Urunk hatalmas, mi kicsik vagyunk, de értékesek az Ő számára. Az áldások világába hív bennünket. Alkalmas voltunk – minden méltatlanságunk ellenére - Tőle van, Rá kell figyelnünk szüntelen. Így érdemes élni.

Hálatelt szívvel köszönjük a Nőszövetségnek és T. vezetőségének e konferencia megszervezését, a szeretetteljes fogadtatást, az együttlét és az Ige által való gazdagodás, épülés ajándékát, örömét!

Radvánszky Réka

Gal 5,16-25

Pünkösdkor a Szentlélek kitöltetését ünnepeljük. Annak a Léleknek az ünnepe ez, akit a mennyek Krisztusa aláküldött az apostoloknak (ApCsel 2). S hogy ki a Szentlélek? A Heidelbergi Káté 53. kérdésének feleletével válaszolhatunk rá: „a Szentlélek az Atyával és a Fiúval egyenlőképpen örök Isten, Ő nekünk is adatott, minket Krisztusnak és minden ő jótéteményének részesévé tesz, vigasztal és velünk marad mindörökké.”

Pünkösd azt jelenti, hogy ötvenedik, mert a Krisztus feltámadása utáni ötvenedik napon töltetett ki a Szentlélek, az az isteni erő, amit hitvallásunk szerint személyesen ad nekünk Isten. Egy kicsit maliciózusan mondanám, ez az az ünnep, amit még nem tudott kommercializálni a világ, épp ezért nagyon sok embernek a gondolkodásában, még a keresztyénekében is valahogy hátrább sorolódott, hiszen semmi nagy vásárlási vagy szokásélményt nem lehet mellé tenni, legfeljebb a lassan divatozni kezdő wellness hétvégét. Kissé cinikusan fogalmazva, a világnak még nem sikerült igájába fogni a Szentlelket, így megmaradt nekünk, keresztyéneknek az ünnep abban a tisztaságában és gyönyörűségében, ahogy ma itt van közöttünk. A Lélek kitöltetett, és ennek hatása van az életre, s ahogy az első pünkösdön is, most is kérdés: mi akar ez lenni?

Hogy mi és ki a Szentlélek, lehetne teologizálni, filozofálni, pszichologizálni, de az ige nem ebbe az irányba visz.

Pál apostol a lélekről a testtel való feszültségben beszél. Ő nemcsak leírja az embert, hanem próbálja megérteni. Azt mondja, hogy ez a két lényeg ellenségei egymásnak. Harcolnak egymással, és egyik le fogja győzni a másikat. Az apostol számára nem a leírás a lényeg, hanem az a kérdés, hogy mi szerint él az ember? Test vagy lélek szerint? Ez érinti az emberi létet, a társadalmat mint közösséget, de érinti a személyest, a gyermeknevelést, a nemzedékek közötti kapcsolatokat. Miért van az elidegenedés a világban? Mert a lélek hiányzik. A lélek szerinti élet hiányzik. Amikor a lélek hiányzik, a test kívánságai szerint kezdi élni az ember az életét.

Ez nem csupán a test fizikai igénye és vágya, hanem mindaz a törvényszerűség, ami az anyagiakban manifesztálódik. Ez kihívás a keresztyének számára is. Az ige épp ezért felelősségre hív. Dönteni kell, mert a kettő, mármint a test és lélek konfliktusában valamelyik oldalra kell állni. Az ige a lélek melletti döntésre biztat. Mert ha a test mellett dönt valaki, annak gyümölcsét szedi, de ha a lélek mellett, akkor a lélek gyümölcseit. Miért kell dönteni? Azért mert az életben következmények vannak: a testté a romlás, a léleké a szeretet. Itt nem kétfajta eredményről van szó – hogy ha ilyen életet élsz, ez lesz az eredménye, ha olyant meg amaz – hanem két létállapotról beszél az ige. A test vagy lélek szerinti járásról. A test szerinti járás majd azokat cselekszi, amiket az ige felsorol: tisztátalanság, bálványimádás, ellenségeskedés stb. Pál valószínűleg azokat sorolja, amiket a Galáciában élő gyülekezet környezetében tapasztalt. Ez kiegészíthetjük a mai élettapasztalatainkkal: hajszoltság, depresszió, burn out. A test szerinti ide vezet.

De van a lélek szerinti életlehetőség is, aminek gyümölcse a szeretet és mindaz, mi ebből következik: öröm, szelídség, mértékletesség stb. Hozzátenném: megelégedettség. Ezek a lélekben járásnak a gyümölcsei. Nem a mi szeretetünk az első, hanem ahogyan Isten szeretett minket még azelőtt, hogy ismerhettük volna őt. Az Isten iránti bizalom a szeret hitben megjelenő formája.

János apostol a félelemről szólva azt mondja, hogy azt nem a bátorság és vagányság, hanem a szeretet űzi ki az életből. Ha tudjuk, hogy szeretünk és szeretnek, akkor a félelem eltűnik.

Olyan gyönyörűen mondja az ige harmadszor, hogy a félelem az űz, hajt, kerget. A lélekben való járás pedig vezet. Kétfajta lét: egyik, amikor űz a test törvénye, másik, amikor vezet a lélek igazsága. Ez a két létállapot. Aki Lélek szerint él, lélek szerint jár, az élete pedig lelki gyümölcsöket terem. Ahol a Lélek van, ott lehetséges a lélek szerinti járás. Választani kell, mert a test és a lélek küzd egymással. Isten elküldi Szentlelkét, de dönteni az embernek kell.

IMÁDSÁG: Szentlélek Isten! Vezess akaratod szerint. Taníts naponta ajándékaidat megélni és ráélni az emberekre, szeretteink életére, a lelket nélkülöző világra. Vésd értelmünkbe és szívünkbe, hogy lehetséges belőled gazdaggá lenni. Ezt add gyermekeidnek egyszülöttedért, Krisztus Jézusunkért! Ámen

Jakab Bálint lelkipásztor

A korábbi évek hagyományához visszatérve, június 4-én az istentiszteletet a Vasi Skanzenben tartjuk. Az alkalom egyben hittanos évzáró is a gyermekek szolgálatával. Az alkalmon Lipcsei Gergely pápai teológushallgató szolgál.

Az alkalom kezdete: 10 óra.

Ezen a napon a templomi istentisztelet színhelye ide tevődik át. Az istentiszteletet követően bográcsban készült finomsággal várjuk a jelenlévőket. Adományokat a bérleti díj és az étkezés támogatására elfogadunk. Mindenkit szeretettel várunk, hívogassunk másokat is. Éljük meg a közösség más formáját, üljünk le Jézus lábaihoz, azokhoz hasonlóan, akik egykor a Hegyi-beszédet hallgatták.

 

 

Május 18-a Urunk mennybemenetelének ünnepe. Áldozócsütörtöki istentiszteletet tartunk 18 órai kezdettel a templomban.
 
Miért ment Jézus mennybe? Feltámadása után negyven napig még övéi között járt, ekkor azonban visszatért oda, ahonnan jött: a mennyei dicsőségbe. Előre ment, hogy helyet készítsen övéinek Isten országában.
A keresztyén élet reményteli beteljesedése a mennybemenetel, amelynek elő-ízét kínálja az ünnep és ünnepi istentisztelet.