• Kocsis Tibor és Kocsis T. Krisztián előadásáról
A magyar királyi csendőrséggel kapcsolatos sztereotípiákkal és az utókor politikai indíttatású hamisításaival számolt le a két előadó a Szenczi Molnár Albert Református Értelmiségi Kör első rendezvényén. A szombathelyi – ma már nyugdíjas hadmérnök - Kocsis Tibor évek óta kutatja az 1881-ben létrehozott szervezet tevékenységét, s a téma fia érdeklődését is felkeltette. A gyülekezet érdeklődő hallgatósága előtt elmondták: a belső rend védelmére megalakított fegyveres testület lényegében „a vidék rendőrsége” volt, amely a 19. század végétől nagyon hamar helyreállította a meglehetősen rossz közbiztonságot. 1920 után pedig az ország katonai védelmében is szerepet vállaltak. Szilárd erkölcsük és vallásos meggyőződésük is hozzájárult tevékenységük eredményességéhez és ez vált tiszteletük alapjává is. A kistelepüléseken, ahol jól ismertek mindenkit, a kisebb-nagyobb bűncselekmények 90-100 százalékát felderítették. Már megjelenésük is tekintélyt parancsolt, de tisztelet övezte őket azért is, mert jól képzettek voltak, s ismeretlen volt körükben a korrupció.
Kocsis Tibor
A csendőrök 80 százaléka vidéki származású volt, és öt évig tanult, hogy előbb járőrkísérő legyen, majd tovább haladhasson a ranglétrán. Szigorú feltételeknek kellett megfelelniük: a fizikai alkalmasságon és a képzésen túl, nősülniük is csak engedéllyel lehetett. Cserébe viszont jó fizetést és egzisztenciális biztonságot kaptak.
1920 és ’45 között a csendőrképzés egyik fellegvára éppen Szombathelyen volt. 1920-ban kezdték építeni a mai Vas Megyei Rendőrfőkaptányság épületét, amely eredetileg csendőrkerületi parancsnokság volt. A tanítás 1927. március 21-én kezdődött 160 hallgatóval.
Kocsis T. Krisztián
A csendőrség létszáma 1922-ben még 22 ezer volt, amelyből a háború végére – a fronton elesettek nagy száma miatt – csak néhány ezer maradt. 1945 után sokan emigráltak, az itthon maradottakra pedig megaláztatás, internálás, börtön várt, tanulniuk nem lehetett, s örülhettek, ha valami alantas munkát kaptak. Csak a rendszerváltás után, 1991-ben rehabilitálta az Alkotmánybíróság a szervezetet. Megítélésük azonban ma is inkább negatív: a deportálások miatt antiszemitának bélyegzik őket sokan (az előadók szerint nem meggyőződésből hajtották végre a parancsot, szabályzatuk kifejezetten tiltotta a zsidókkal szembeni kegyetlenkedést), az utóbbi években, évtizedekben keletkezett filmek pedig szinte kivétel nélkül kigúnyolják a csendőröket.
Az előadók a hallgatóság kérdéseire is válaszoltak, többek között arra, hogy a frissen megalakított szervezet az Osztrák-Magyar Monarchiában a bécsi udvar kinyújtott karja volt-e, mi volt kikezdhetetlen tekintélyük alapja, hogyan intézkedhettek, és milyen sors jutott nekik a háború után. A beszélgetés közben szóba kerültek a csendőrséggel kapcsolatos anekdoták, történetek is, amelyeket a közönség tagjai még szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak.
Az előadók kutatásaik eredményét szeretnék könyvben megjelentetni, ehhez mindenféle támogatást szívesen fogadnak.
-ti-