Kicsi országunk van, kincseit mégis alig ismerjük. Szűkebb pátriánk, a Dunántúl bővelkedik látnivalókban, amelyet egy-egy napon érdemes végig látogatni, különösen egy gyülekezeti csoporttal, hiszen a látnivalók szépsége lelkiekkel párosul.

Május első szombatján így jutottunk el a Balaton-felvidékre, egy busznyi nép, szombathelyi reformátusok. A tó északi partjától alig néhány kilométerre megbúvó kisfalvak építészeti és természeti csodákat kínálnak.

 

Valaha itt hullámzott a Pannon-tenger, mondják a tudósok, és ennek nyomai azok a kőcsodák, amelynek egyediségét az idő évmilliói és a bányászat alakította.

 

Szentbékkálla, Hegyestű kínálta a természeti szépségeket, Köveskál, Zánka a lelki találkozást, a református önazonosság megerősödését. Monoszló a hiányérzetet és a templomkert nyugalmát. Sajnáljuk, hogy nem láthattuk belülről az Árpád-kor templom maradványait és azt az egyedülálló fülkét, amely különlegessége, hogy valamikor ott egy esztergomi érsek nyugodott – egy református templomban. A késő délutánba hajló órán Badacsony egyik teraszán pedig a hegy levét lehetett megízlelni, akinek sokat adott a napi gyaloglás.

 

Gyermekeink öröme, édesanyák féltése, édesapák mosolya, az együttlét mindennél többet jelentett. Isten ajándéka volt a gyönyörű, kirándulásunkra szabott idő. Mert akik Istent szeretik, minden javukra szolgál, még az időjárás is. Köszönjük a szervezést, a részvétet, a jókedvet, s ha lesz még ilyen kirándulás, hívunk megélni a Krisztus közösséget ily módon is.

-szo-