• Cholnoky Péter útinaplója - 5. rész
Augusztus 17-e, péntek
Útnak indulunk Temesvár felé, az útba eső települések szépen tükrözik a Bánság török utáni nemzetiségi tarkaságát. A Bánság maradt legtovább török kézen, a karlócai béke (1699) után még tizenhét telt el, míg Savoyai Jenő ki nem tessékelte a törököt innen. A Bánát felett szinte kizárólag a bécsi uralkodó rendelkezett, a betelepítések fő kivitelezője Mária Terézia volt, ekkor jöttek be németajkú, túlnyomóan katolikus telepesek az egész Bánságba, az Alföld elnéptelenedett részeibe (pl. Békés megye) illetve az eszék-budai út mentén a török által kipusztított magyar lakosság helyébe (Baranya, Tolna). De a Bánátba szerbek, bolgárok, románok is szép számmal telepedtek le. A következményeket ismerjük.
Arad után az első község Németság, neve mindent elárul eredetéről, aztán jön Vinga, a hajdan tiszta bolgár település; a török elől telepítettek le 4000 bolgárt a nikápolyi püspök vezetésével egy tömbben a XVIII. század elején., itt emeltek hatalmas kéttornyú katolikus (!) székesegyházat neogót stílusban. Orczyfalva (ma: Orţişoara) lakóit már II József telepítette le, ők falujukat Orzydorfnak nevezték. A mai név már híven tükrözi a lakosság etnikai összetételét. A lapos táj unalmát Köves Gyopárka űzi el azzal, hogy Lenauról mesél. A németajkú költő ezen a környéken született, ma Lenauheimnek nevezett faluban. Lelkesedett szülőföldjéért, van egy pár magyarpárti verse is, a többi talán magasabb színvonalú. Az életrajz ismertetésén kívül verseiből is hallhatunk Gyopárkától.
És már Temesvár áll előttünk, több mint 300 ezer lakosával. Ilyen méretű városunk nincsen: Budapest sokkal nagyobb, az utána sorban álló városok lakossága nem haladja meg a 200 ezret. Itteni vezetőnk Gazda István temesvár-gyárvárosi lelkipásztor lesz, vele a városszéli Real áruháznál van találkozónk. Kicsit nehezen találjuk meg ezt a Realt, végül is sikerül. Mindenki kiszáll, bevásárlunk, ki ezt, ki azt. A Real olyan, mint a fogyasztói társadalom bármely multimonstruma, bárhol a világon.
A helyi tiszteletes kocsija vezérel be minket első úti célunkhoz. Közben gyönyörködünk a sok parkban, a széles, nagyvárosi utcákban, a villamosokban és trolibuszokban. Végül megállunk és első utunk a temesvári forradalom kiindulópontjához vezet. A nevezetes templom és lelkészlakás meglepetést kelt. Pedig hányszor láttuk a 80-as évek legvégén a Tőkés Lászlóval titkon készült riportok tévéfelvételein! Háromemeletes bérház, a bejárattól balra az 1989-as grafitti szövege maradandóan ékeskedik vérvörös betűkkel: „Éljen Tőkés László! Szabadság!” A templom az első emeleten van, belülről a megszokott templomi megjelenéssel. A falon szép emléktábla emlékezik meg hajdani lelkipásztoráról, Szabolcska Mihályról. Minket már torzítva befolyásol Ady Endre lesújtó ítélete és Karinthy Frigyes zseniális, de igazságtalan paródiája. Később Gyopárka felolvas pár szép verset tőle, ma is érezni, miért volt a maga korában olyan népszerű és miért tartozott az irodalomoktatási kánonba 1944-ig.
A templomból kilépve pár lépés után Dózsa György megégetésének színhelyét látjuk, rajta kőemlékművel. Két utcával arrébb szép kis park közepén meg Dózsa György bronzszobra áll, kissé szokatlan a mű: robusztus férfialak erőteljesen támaszkodik jobb kezében tartott kardjára, az egész figura csupa feszültség, de legtöbben nem ilyennek képzeljük a parasztvezért.
Visszasétálunk buszunkhoz, most már a szállásunkat keressük fel. A városmagot délről félkörívben kerüli meg a Bega csatorna, a központ és a víz közt 3-4 félköríves, egymással párhuzamos utca helyezkedik el. A Bega Michelangelo-hídján megyünk át, a folyócskától a második gyűrű képezi a Loga utcát. Itt van a Liceul Pedagogic „Carmen Sylva” iskola és kollégium patinás épülete. Carmen Sylva Ferdinánd király feleségének írói álneve volt. Vezetőink a jobb napokat látott kollégiumi szobákba osztanak be, nehezen, de célszerűen és igazságosan. Tudtuk előre, hogy közös vizesblokk van a folyosó végén. Mi megkaptuk a legjobb szobát, közvetlenül a fürdőterem mellett. A szobákban zord vasszekrények, emeletes ágyak, némelyikben nincs szék. A célnak azonban tökéletesen megfelel. Befészkeljük magunkat két éjszakára szóló otthonunkba, majd együtt elsétálunk a Celentano nevű pizzériába. Ennek nagy forgalma lehet, mert hat kiszállító kocsi parkol előtte. A tetszetős vendéglőben szép teríték, kedves, udvarias kiszolgálás. Az italrendelésben lelkipásztorunk van segítségükre. Az italt ki-ki maga állja. Remek ciorba, azaz csorba, rengeteg zöldséggel és ezúttal jelentékeny mennyiségű fehér baromfihússal. Kész önálló vacsora. A csorbához finom rúdperec, nagyon vékony, erős ecetes zöldpaprika is dukál. Káposztasaláta, az asztalon lévő ízesítőkkel érdemes följavítani. Két óriási roston sült sertéshússzelet. Legtöbben sört isznak, hiszen tökéletesen kiszáradt állapotban leledzünk. Vacsora után gyalog indulunk Gazda István lelkész vezetésével az esti Temesvár megnézésére. Már a befelé vezető sugárúton sok látnivaló, így például a magyar palota, a hajdani posta (amelynek igazgatóit csak 1920-tól sorolják fel). Először a renovált vármaradványokhoz megyünk. A középkori várnak szinte nyoma sincs, csak a Hunyadi-várkastély alapjában maradt fenn valamennyi. A török után osztrák téglavár készült, nagy méretekkel. De a város ugrásszerű fejlődése a XIX. század végén szétfeszítette a vár kereteit, a maradék meg szépen pusztult. Most EU-s pénzből az egészet renoválták, van ott bástya, árkád, terek, mindenfelé hangulatos világítás, vendéglők, sörözők. Rengeteg ember bújik elő a hőséges nap után.
Átsétálunk a székesegyház terére. Majdnem pontosan négyzet alakú, északkeleti sarkában áll a katolikus dóm: két zömök tornya van; a téren a pestisoszlop, ezen felül csak a tér felületének egyhangúságát megbontó ballusztrádok. A tér déli oldalán az ú. n. barokk ház óriási, Savoyai Jenő háza, teljesen restaurálva. A dómmal átellenben lévő oldalon a szerb székesegyház, háttal a térnek. Másik sarkán a bécsi katonaság garnizonja, még nincs rendben. A várost 1716-ban szabadította fel Savoyai Jenő, de már 1718-ben felépült a sörgyár. „Románia első sörgyára” áll a mai temesvári sör palackján. Így kell finoman csúsztatni! Kis utcán át a következő térre, a régi városháza előtti Szabadság térre. Majd a harmadik tér, melynek északi oldalát az operaház zárja le. Ez megsérült a háború alatt, bizáncias stílusban építették újjá, idegenvetőnk szerint még a jobb érzésű románok is legszívesebben eredeti állapotában állítanák helyre. A tér másik végén zömök, komor épület, itt már nincs erős világítás: ez a Hunyadi-várkastély, ebben rejlik a Losonczi István által feladott középkori vár maradványának egy morzsája. A várkapitánynak 1552-ben a török szabad elvonulást ígért a fegyverletétel fejében, de minden kijövőt felkoncoltak.
Mellékutcákon át hamar elértük szálláshelyünket. Gyors tisztálkodás és ágyba zuhanás 11 óra körül.