Címlap Gyülekezeti kirándulás Gyülekezeti kirándulás 2013 Gyülekezeti kirándulás 2013 • 1.

Több mint egy évtizede a gyülekezeti kirándulások állandó résztvevője és krónikása Cholnoky Péter professzor úr (kedves feleségével, Zsófi nénivel együtt), aki az idén is megosztja személyes és egy kicsit minden résztvevő élményét a szatmári tájról, a Szilágyságról, Máramarosról, régi és mai emlékekről. Idéződjenek fel az emlékek azokban, akik részt vettek ezen az alkalmon 2013. augusztus 15-18. között. És kapjanak kedvet velünk jönni, akik jövőre csatlakozni szeretnének. Jó szórakozást!

Cholnoky Péter útinaplója

2013. augusztus 15-e, csütörtök


6.30-ra tervezett indulás, a korábbi évekből már ismert Györgyi Zoltán autóbusza az utolsó percben érkezik, mi a hátsó ajtó mögötti 3. sorba kerülünk a jobb oldalon. A busz teljesen megtelik, nem számoltam ki az átlagos életkort, de a tavalyihoz képest feltűnő a megfiatalodás. 6.41-kor elindulunk. Hamarosan rövid áhítat: Mk 14, 43-52 (Jézus elfogatása Márk lakonikus stílusában, de nem hagyva ki sajátmagát, a ruhája otthagyása árán elmenekülő ifjút), kérjük az Úr áldását az egész útra.

A várhatónál kevésbé küzdelmes utazás a 86-as úton Csornáig, csak közvetlenül Szombathely után lassulunk le gyakran az útépítés miatt. Győr előtt térünk rá az M1-es autópályára, először Bábolnánál állunk meg. A parkolóhely növényzete itt is, mint az egész országban vigasztalanul aszott, sárga, poros.  Az út menti szélkerekek szorgalmasan forognak a délkeleti szélben. Budaörsön kiszáll a Sági-Tanai házaspár legkisebb gyermeke, Hunor. Keservesen kecmergünk át a fővároson, a Dunán az Erzsébet hídon kelünk át. Szép innen a fővárosunk. Annál rútabb a pesti oldalon elterülő környéke, ahol röviden megállunk, majd folytatjuk utunkat az unalmas M3-ason. A Gödöllő körüli dombság elhagyása után csak messziről látjuk a hegyeket, a Mátrát, a Bükköt és a Tiszán átkelve a jellegzetes alakú tokaji hegyet. Nyíregyháza előtt Petró Mihályné Borika, a város szülötte alapos felkészülésről tanúskodó ismertetést tart. 14 órakor, a legnagyobb melegben érkezünk meg a város központjába. 40 perces séta: megnézzük a tágas, virágos, rendezett város két legfontosabb terét, látjuk a Korona szállót, előtte Móricz Zsigmond egész alakos szobrát, találó a zömök, bajszos író ábrázolása. Nem messze innen a kéttornyú katolikus nagytemplom. A református templomot idő híján csak kívülről látjuk, homlokzatán feltűnik a szokatlan rózsaablak. A hőségben a többség fagylalttal vigasztalódik.

Hamarosan Máriapócsra érkezünk, a görögkatolikus Mária-kegyhelyre. A tágas templom előtt nagy udvar, a népes zarándoklatok befogadására. De most nincs itt egy lélek sem rajtunk kívül. A könnyezéséről nevezetes kegykép az egyik oldalhajóban van, története roppant különös: 1694-ben Mária képe több napon át könnyezett, ami természetesen nagy vitát keltett a vegyes felekezetű környéken. Az akkori császárné, Eleonóra, I. Lipót felesége, Bécsbe is vitette a képet és a Szent István első vértanú tiszteletére emelt székesegyházban helyezte el (most is ott van), másolatát hamarosan helyi festő készítette el, és ez a kép is hamarosan könnyezett. Maga a templom tipikusan bizánci stílusú, ikonosztáza azonban barokkos. A kegykép és a templom történetét helyi idegenvezető mondja el.

A buszban Jakab Bálint tiszteletes röviden összefoglalta a görögkatolikus egyház lényegét. Ennek a felekezetnek a története meglehetősen viharos. A római (latin) és bizánci (görög) egyház a XI. században szakított egymással, a teljes vagy részleges kibékülésnek több állomása van. A török által közvetlenül fenyegetett Bizánc a XV. században Firenzében kiegyezett a római egyházzal, ennek végrehajtását azonban meghiúsította Konstantinápoly 1453-as eleste. A mindkét felekezettel rendelkező országok a breszti egyezményben (1595) állapodtak meg a két egyház kapcsolatáról, az egyezmény igazán akkor vált aktuálissá, amikor kétszáz évvel később Lengyelországot Ausztria, Porosz- és Oroszország első ízben felosztotta. Ezzel számos ortodox (bizánci) hívő került Habsburg fennhatóság alá. A birodalom szorgalmazta a görögkeleti (ortodox) részegyházak egyesülését a római egyházzal, nem kis sikerrel. A görög szertartású katolikusok elismerték a pápa főségét, de megtarthatták görög rítusukat és különálló egyházszervezetüket valamint  a nős férfiak pappá szentelésének szokását. A sztálini diktatúra szinte egész Kelet-Európában azonnal betiltotta a görögkatolikusok működését, híveit az ortodox egyházba terelte, érdekes módon csak Magyarországon hagyta meg a kommunista uralom a görögkatolikus felekezetet. A rendszerváltás után számos országban, elsősorban Romániában és Ukrajnában támadtak súlyos konfliktusok a gyakorlatilag államvallásnak tekinthető ortodox egyház és az elnyomatásból frissen napszintre lépő görögkatolikusok között. Az elnevezések kissé félrevezetőek, azt, amit általában római katolikusnak neveznek, helyesebb volna latin szertartású katolikusnak nevezni.

Ajánló

Ma 2018. február 21., szerda, Eleonóra és Zelmira napja van. Holnap Gerzson napja lesz.
Ki olvas minket
Jelenleg 64 vendég olvas minket