Különösen tornyosulnak a teendők karácsony táján. Egyensúlyozik az idő a kötelességek és lehetőségek, a közösségi és személyes között. Lassan foglalttá válik minden időpont, s amikor egy édesanya kisfiával találkozót kér, restelkedve kell megvallanom, hogy fogadni őket már csak halpucolás közben van időm. Ha nem zavarja a kényszerhelyzet. Megbeszélt időre érkeznek, miközben kint bajszos angyalok készítik a templomi karácsonyfa örömét a hittanos gyermekeknek.
A kisfiú nehezen lépked, szívesebben még édesanyja ölében üldögél, miközben az első kárász pikkelyei pattogzani kezdenek. A nyűgölődés valami megmagyarázhatatlan nyugalomba vált a látványra, miközben fut a kés a hal bőrén. A másodiknál rácsapni kényszerülök a még mozgó hal fejére. Hangos hahotázás követi a mozdulatot. A rizskása fogak villognak az örömben, miközben a hal száját játékosan megnyitom. Újabb hahota és újabb kárász következik, majd egy közel ötkilós ponty. Ennek pikkelyei százforintos pénzérmék lehetnének. A szája is hatalmas, a kisfiú még hangosabban hahotázik. S közben beszélgetünk az édesanyával, aki tudja, hogy nemsokára magzatja koponyaműtét elé néz. Ezért is jött, talán, hogy letegye egy pillanatra a karácsonyi készülődésben a neki adatott keresztet.
És fut az idő az isteni rend szerint.
Nem várják ki végét a munkának. A délutánba fordulás hazahívja őket. Már rég elmentek, de még mindig hallom a kisfiú felhőtlen kacagását és látom kisimultan percekre édesanyja arcát.
A hal! – jut eszembe, az örömszerző. IKHTÜSZ, görög nyelven: hal, őskeresztyén jelkép és hitvallás: Jézus Krisztus Isten Fia a mi Megváltónk!
Én láttam a hal örömét egy kisfiú arcán a karácsonyi készülődésben. Bárcsak felragyogna az Üdvözítő öröme sok emberi arcon ezen az ünnepen.
Áldott Karácsonyt, békés, boldog Újesztendőt kívánok mindenkinek!
Jakab Bálint lelkipásztor
