Ülünk a Farkas utcai templomban, Kolozsvár, az egykor szebb napokat látott erdélyi főváros egyik legrégebbi templomában. Erdélyi nemesi családok címerei, egykori református nevezetességeinek epitáfiumai néznek le ránk. Kézzel fogható évszázadok történelme, amelyet lassan porlaszt az idő. A héber betűkkel ékesített szószék az egykori teológiai szellemi igényességet jelzi. Amikor a latin dívott, Apáczai Csere János az angyalok nyelvéről értekezett az Iskolák felettébb szükséges voltáról szóló traktátusában azzal a szellemi töltettel vértezve, amelyben bizonyította, hogy a magyar nem csupán a parasztok és parasztos polgárok nyelve, hanem hajlítható a tudományos fogalmak pontos leírására is. Közel és távol kalotaszegi viselet színesíti az ünnepi feketét a magyar reformátusság nagy találkozásán. Itt-ott székely leányok és asszonyok piros-fekete egyszerűsége virít.
Jakab Bálint lelkipásztor írása a Reposzton