Címlap 2017 - a reformáció-kihívás

Bevallom, ha az előttünk álló év nagy várakozására, egy fontos évfordulóra gondolok, akkor véletlenül sem jut eszembe a kiegyezés. Kicsit váratlanul ért, amikor az állami évzáró-évköszöntő beszéd erről szólt. Előttem egy lebeg: idén ünnepeljük a reformáció félezer éves évfordulóját. Óriási idő - óriási fordulat egykor a világ történelmében, az emberi gondolkodásban, a hitünkben – egy globális esemény, aminek most valóban kerek évfordulójára emlékezhetünk. Ehhez képest egy 150 éves kiegyezés-évforduló – valljuk be – iszonyúan provinciális.

Sokan sokszor követeltek már egy új, egy második reformációt. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy egyvalamiben rendkívül különbözött a 16. század eleje a maitól. Ahogy Owen Chadwick a reformációról szóló kiváló monográfiájában megjegyzi, a reformáció nem azért történhetett meg, mert vallástalanok voltak az emberek. Ellenkezőleg: a reformáció egy nagyon is vallásos korszak nagyon is vallásos társadalmaiban köszöntött be. Az embereket érdekelte az Istenhez való viszonyuk. Ma ezt a felfokozott érdeklődést nemhogy ritkán tapasztalhatjuk meg, sőt sokkal inkább a közömbösség és nihil jellemző, és nem csak az ateistákra, hanem a vallásukat gyakorlók egy jó részére is. Ez igaz a hit kérdéseire, de igaz általában véve a metafizikai jellegű kérdésekre. Egyáltalán létünk alapkérdéseinek vizsgálatára. Miért élünk, miért vagyunk itt és így, miért olyan az életünk, amilyen? A tudatosság éppen az élet alapkérdéseiben nem jellemző a 21. század eleji emberre. Mit gondolsz a világról? Mit gondolsz a teremtésről, vagy akár a nagy bummról? Mit gondolsz a világ különleges és titokzatos jelenségeiről? Milyen kapcsolatod van Istennel? Mit gondolsz róla? Ha hiszel Benne, hogyan képzeled el az ideális viszonyulásodat hozzá? Mi a véleményed a Szentírásról? Családi hagyományaid, vagy milyen más igény hajt a templomba? Miért veszel úrvacsorát? Mit gondolsz minderről? Mit gondolsz egyáltalán…?

A felekezeti különbözőségek kérdései azért nem kerülnek nagy társadalmi méretekben terítékre, mert a többség nincs is tisztában azzal, mi mit jelent, miért van? Emiatt se katolikus, se lutheránus, se református nem vész össze egy kedélyes borozgatás közben az úrvacsoratant illetően, mert a tudatosulás szintjén a többség legfeljebb addig jut el, hogy az egyiknél ostya van, a másiknál kenyér és bor is.Pedig néha nem ártana némi tudatossággal, ismerettel felvértezve szemlélni a világot, és ennek fényében értékelni Istenhez való viszonyunkat. Persze hány embert érint meg, ha azt mondjuk, az üdvösséged múlik rajta? Mi az az üdvösség – kérdezné meg egy-egy őszinte ember. A másikak úgy tennének, mintha értenék.

A reformáció jelentősége nem korlátozható olyan kulturális jelenségekre, mint a könyvnyomtatás fejlődése, tudományos fellendülés, vagy élénk nemzetközi kapcsolatok. A reformáció igenis társadalmilag, politikailag és személy szerint is rákényszerítette az embereket, hogy átgondolják létük és Istenhez való viszonyuk nagy kérdéseit. Ez nem csupán a protestánsokra vonatkozott, hiszen tudjuk, hogy a reformáció kényszerítette ki a katolikus egyházból szintén a dogmatikai tisztázást, amely nem csak a véres ellenreformációt, de a pápai egyház megújhodását is magával hozta. Mert pro és contra igény volt a rendszerezésre. Hivdil – szétválasztotta, ez a héber szó áll a teremtéstörténetben. Isten nemcsak teremtett, de tisztává, átláthatóvá tett mindent. Rendezett és rendszerezett a nagy és csodálatos alkotásban. Nekünk is ehhez hasonlóan illenék ismereteket szerezni, tájékozódni tudni, és aztán választani, rendszerezni, rendezni.

2017 így nem csupán egy nagy évforduló megemlékezéseinek éve lesz. Egyben megmutathatja, sikerül-e hasonló tartalmakkal megtölteni a közgondolkodást, mint egykor, ötszáz-négyszáz éve. Megelégszünk-e annyival, hogy megszervezzük az ünnepségeket, elköltjük a rá szánt pénzeket, előadásokat tartunk, kiállításokat rendezünk? Vagy túllépünk a kultúrprotestantizmuson, túl a protokoll-alkalmakon, túl a nagy nehezen letudott kötelezettségeken és végiggondoljuk a nagy kérdéseinket. Mit jelent számomra Isten jelenléte, hogyan akarom kifejezni hozzá való tartozásomat, értem-e a vele való szövetséget és feladatomat e kötelékben, komolyan veszem-e a parancsolatokat és komolyan veszem-e, ha megérzem kegyelmét?

2017! Legyen a reformáció-challenge ideje! Mindenki számára egy nagy kihívás.

Jakab-Köves Gyopárka
in Reposzt

Ajánló

Ma 2018. február 21., szerda, Eleonóra és Zelmira napja van. Holnap Gerzson napja lesz.
Ki olvas minket
Jelenleg 19 vendég olvas minket