Címlap Rövid számvetés, avagy gondolatok nyárra

„Ismét egyik esztendeje,/ Istentől kimért ideje/ telék el a múlandóságnak” – énekeljük az esztendő utolsó hálaadó alkalmán. Most még csak egy fél év van mögöttünk, de nagyon sok eseménnyel a gyülekezetben. Ennyi minden nem is volt ilyen rövid idő alatt. Pedig nem eseménytelen évek vannak mögöttünk.

A Reformáció 500. évfordulója nem is annyira külső, inkább lelkieket megmozgató eseményekben volt gazdag. Kibővült az ifjúsági zenekarunk. Valamikor, tizenévvel ezelőtt egy szál gitárral a lelkész kísérte a hittanos évzárók alkalmain a gyereksereget. Mostanra hattagú zenekarrá nőtte ki magát a csapat, színes zenei kíséret, megfelelő hangtechnika és szolgálatkész lelkület van a zenekarban. Ez utóbbi a döntő. Hittel szolgálni Krisztus ügyét.

A zenei életünk is sokszínűsödött. Hagyomány és kortárs irányzatok élően vannak jelen. A templom megmaradt a hit fellegvárának. Tudatosan nem a nagy rendezvények, hanem a szolgáló lelkületnek helyet adó alkalmak tere a templom. Zenei élményre vannak más helyek. De lelki elcsendesedésre, Isten-szimbiózisra csak a templom alkalmas.

Két esemény – amelyekről személyes vallomások is olvashatók a honlapon – talán új kezdeményezések újabb magjai is lehetnek. Az egyik a Református Közösségi Nap május 13-án. Megmutatta az a nap, hogy mennyi szín van a gyülekezetünkben és mennyi odaadás emberekben. A futás és az aköré szerveződő jelképrendszer – 500, 1517, 2017 – azoknak is mondott valamit, akik nem tudtak sokat a Reformációról.

Régi álom volt egy szabadtéri istentisztelet az egész gyülekezet számára. Nem előzmény nélküli álom. Valamikor a magyarföldi fatemplomba szálltunk ki egy őrségi istentiszteletre. De a Pünkösd utáni vasárnap a skanzenben Isten különös csodája volt. Ajándék. Vallomás az ég alatti szépről, Isten Krisztusban mindent magához ölelő szeretetéről.

Különös ajándéka az évnek a konfirmáció: négy gyerek és tíz felnőtt, azaz nyolc, akik pünkösdkor fogadalmat tettek. A többiek még hátra vannak. Annyi örömkönnyet, érzelmet ritkán látni Isten templomában, mint amit láthattunk. Vallottak erről is a konfirmandusok. Majd talán olvashatják ezeket a vallomásokat az érdeklődők.

Az élet azóta picit lassabb tempót diktált. De majd minden vasárnap van keresztelés a templomban. A tizenéves ifisekkel az Őrségben töltöttünk három csendes napot, a felnőtt ifi csapat hálaadásra, Istent dicsérő, éneklő, bibliás kerti sütögetésre ült össze nyár elején. S közben gyümölcsöt terem a fa, áldásait mutatja a kert.

„Itt van Isten köztünk,

Jertek őt imádni,

Hódolattal elé állni.”

Megnyugvást a nyárban, otthoni tájak szépségét és Istenünk kegyelmét kívánom minden kedves Olvasónk életére!

Aki szeretné visszaidézni a mögöttünk hagyott idő hangulatát, Isten akkori és mégis örök üzenetét, kattintson az igehirdetések valamelyikére itt a honlapunkon!

Szeretettel, Jakab Bálint tiszteletes

 

Ajánló

Ma 2018. február 19., hétfő, Zsuzsanna napja van. Holnap Aladár és Álmos napja lesz.
Ki olvas minket
Jelenleg 53 vendég olvas minket