Címlap Reformáció – kitekintés oktatási nézőpontból

 

Dr.Sipőczné Miglierini Guiditta írása

Az ötszáz éves évforduló kapcsán érdemes néhány gondolat erejéig elidőzni a reformáció iskolarendszerünkre gyakorolt jelentékeny hatásával. Azzal a különleges összetartó erővel, amely csak a protestáns, azon belül is a református iskolai hálózat sajátja, s amely iskolarendszert csak napjaink közoktatási és köznevelési törvénye ismer el maradéktalanul.

A magyarországi reformáció gyors terjedésének természetesen társadalmi és politikai aspektusai is voltak. A három részre szabdalt országon a reformáció képviselte az összetartozás érzetét, a reformáció nemzeti jellege volt képes eggyé kovácsolni az elszakított nemzettesteket. A magyar nyelvű igehirdetés nagy lökést adott a nemzeti nyelvű irodalom kibontakozásához, a protestáns iskoladrámák és hitviták mellett a világi költészet megerősödött, Janus Pannonius csípős és sikamlós latin nyelvű epigrammáit már senki sem olvasta, amikor Balassi bővérű bujdosó és udvarló költeményeit magyarul is érthette az ország.

A magyarországi reformáció gyorsan terjedt. A lutheri tanoknak először a német ajkú területeken akadtak követői, a kálvini tanok azonban 1550-től meghatározták a hazai protestantizmust. Ennek okai egyrészről a „német” vallással szembeni ellenszenv, másrészt a török térhódításának köszönhetően az ország súlypontja az Erdélyi Fejedelemségre helyeződött, amelynek fejedelmi székében református fejedelmek ültek. Ez a „kuruckodó”, a katolikus uralkodókkal szembeni ellentét nemcsak a vallásháborúkban mutatkozott meg, hanem a tudatosan felépített felekezeti életben is. A felépült templomok lelkészei, a kor prédikátorai egyszerre hirdették Isten dicsőségét és az ország egységét. Abban a korban, amikor a török ékként hatolt az ország testébe, különösen fontos volt egy összetartó erő jelenléte. Ez volt a reformáció kálvini irányzata, amely sajátos magyar jegyekkel- püspökválasztás, egyházszervezet, gyülekezetek, iskolák – bővült a z első időszakban Méliusz Juhász Péter és Huszár Gál jóvoltából. Mindennek következtében a 16. század végére a Magyar Királyság vallásfelekezeti megoszlása 90 százalékban protestáns volt, csak elvétve maradtak kisebb katolikus gócok főleg a nyugati területeken, a Felvidéken és magányos szigetként a déli területeken.

 

A reformáció a késő humanizmust is magába foglalva pezsgő szellemi élettel ajándékozta meg a három részre szakított országot. A több, mint ötszáz könyvnek, amelyet ebben az időszakban nyomtattak, protestáns írójuk volt. Az első magyar mesekönyv ( 1536 ), az első magyar nyelvtankönyv ( 1539 ), az első magyar világtörténet ( 1559 ), az első magyar matematika tankönyv ( 1575 ), az első magyar botanika ( 1578 ), és az első magyar szótár ( 1585 ) protestánsok műve volt. A 16. századi magyarországi nyomdák közül több, mint húsz dolgozott a reformáció és csak egy a katolikus egyház számára.

A nemzeti nyelvű irodalom rohamos terjedése mellett azonban a közvetítő nyelv továbbra is a latin maradt. Segítségével a magyar tudósok könnyen bekapcsolódhattak a kor nemzetközi tudományos életébe. A latin nyelvű teológiai művek mellett a legnépszerűbb hazai írások egyike volt ecsedi Báthory István magyar nyelvű Beszélgetések Istennel című írása. A nép nyelvén írott erkölcsnemesítő művek közül Károlyi Péter A halálról, a feltámadásról és az örök életről című műve is a sűrűn olvasottak közé tartozott. A teológiai hitvitázásban kitűnt a református Károlyi Péteren kívül az unitárius Enyedi György, továbbá a jezsuiták elleni harcban Gyarmathi Biró Miklós, Magyari István és Beregszászi Lőrinc Péter.

A 16. században a Magyarországon működő 168 latin iskola közül 134 protestáns kézben volt. Akárcsak Wittenbergben és Strasbourgban, a magyar reformáció nevelési eszménye is a klasszikus latin- görög műveltséggel párosuló evangéliumi kegyesség volt. A saját protestáns egyetem hiányát némileg pótolta, hogy egyes latin iskolák felsőbb osztályaiban teológiai szaktárgyakat is oktattak.

Az ellenreformáció erőszakos térhódítása következtében a három magyarországi református főiskolának számító iskola – a debreceni, a sárospataki és a pápai – diákságának száma megcsappant. Az ellehetetlenítések, a sorozatos üldöztetések következtében nemcsak a diák, de az oktatói létszám is összezsugorodott. Egyetlen református iskolaként a debreceni tudott ellenállni az erőszakos hittérítések ellen és kisebb anyagi nehézségek árán, de nem szűnt meg oktatási centrumként létezni. A pápai, az 1531-ben alapított egyetlen dunántúli Református Kollégium ugyan fennállt 1752-ig, de felsőbb parancsra Adásztevelre költözött, csak 1783-ban térhetett vissza Pápára.

Mivel a magyar protestantizmus súlypontja Erdély, az iskolaügy terén is ott történt a legjelentősebb haladás. Bethlen Gábor fejedelem a gyulafehérvári kollégiumot egyetemmé szerette volna kiépíteni, ezért a már ott működő négy hazai professzor mellé több kiváló külföldi tudóst hívott meg. Tanított Gyulafehérváron Samuel Crell, Martin Opitz, Heinrich Alstedt is.

Apáczai Csere János, a kor kiváló pedagógus- írója Franekerben, Leidenben és Utrechben tanult. Apáczai pedagógiai javaslatai az egész akkori oktatási rendszert felölelték. Széles körű népiskolai oktatást követelt, de programjában egy magyar egyetem felállítása is szerepelt. Két híres művében – Magyar Encyclopedia és Magyar Logikácska – kora tudományos műveltségének teljes anyagát feldolgozta.

A magyar református egyetem hiányát külföldi akadémiák látogatásával pótolták, a peregrinusok száma jelentős mértékben nőtt. A magyarok által látogatott egyetemek élén Wittenberg állt, ahol a 16. század második felében önkormányzattal működött a „Coetus Hungaricus „- az ifjú magyar teológusok élet –és tanulmányi közössége. Az 1560- as évektől inkább Heidelberget látogatták a magyar diákok, de mentek Strasbourgba, Genfbe, Bázelbe és Marburgba is. Sok magyar diák tanulmányát ösztöndíjak, ingyen ebédek és különféle segélyek is könnyítették.

A magyar tanítási nyelvet a latin helyett először Sárospatak vezette be. A református iskolák híresek voltak kiemelkedő jóléti intézményeikről, demokratikus szellemiségükről. A református iskolarendszer korai vívmányai hatást gyakoroltak a mai modern oktatási rendszerre, az iskolai feladat és hatáskörökre, a tanulók érdekképviseletére és közéleti felelősségére egyaránt. A korabeli diákönkormányzat szabályrendszere pedig alapul szolgált a mai értelemben vett köznevelési feladatok ellátására.

A haladó szellemiségnek köszönhetően ezek az iskolák jelentős részt vállaltak a reformkor, valamint az 1848-as történések előkészítésében. Nem utolsó sorban ezekben a híres református kollégiumokban tanult irodalmunk és történelmünk számos jeles képviselője.

 

Ajánló

Ma 2018. február 19., hétfő, Zsuzsanna napja van. Holnap Aladár és Álmos napja lesz.
Ki olvas minket
Jelenleg 30 vendég olvas minket