Szombathelyi Református Gyülekezet

+36 94/313-917

.

Kérjük, hogy SZJA 1+1 %-át ajánlja fel az adóbevallás rendjén a:
Magyarországi Református Egyház

0066


Szombathelyi Református Templomért Alapítvány

19247919-1-18


részére

Ajánló

Hiába, anya nélkül lassabban mennek a dolgok. Megkésik a vacsora, a fürdés, hosszabb a mese. Aztán nehezebben is találja a gyermek a helyét. Ha anya van, olajozottan mennek a dolgok (legalábbis apa szerint), mellé kell bújni a nagy ágyban, egy kis susmutolás és jöhet az álom. De anya nincs. Csak ma, egyetlen este nincs, épp ezért nagyon nehéz megtalálni az utat az álom felé a legkisebbiknek. Először kiszorítja kisebbik bátyót a nagyobbik mellől, hátha úgy menne. A középső, vagyis a kisebbik bátyó nehezen adja fel az esténkénti eszmecserék helyét, ahol a villanyoltás után még megbeszélik az iskolás tesóval a számukra fontos dolgokat.

… Lábunk alatt meg-megcsillantak a töltényhüvelyek. Ezrével betonozták be a talapzatba, mindet itt találták annak idején a Vukovár melletti Ovcsara egykori mezőgazdasági színében, amely most emlékhelynek lett kialakítva. Néztük az áldozatok időről-időre, a semmi sötétségből felvillanó arcképeit. Mögöttem valaki megszólalt, „hát még milyen borzalmas a Jad vasem, az a sok kisgyerek”, mire indulatosan hátraszóltam, „szerintem ez éppoly borzalmas”, pedig valójában ettől a közjátéktól még megdöbbentőbbé vált az élmény. Hiszen nem csak a rengeteg halállal szembesültünk, de az utókor manipuláló történelemformálásával is: a mögöttem bámészkodó hölgy kijelentése éppúgy megerősítette ezt, mint a horvát idegenvezető tárgyilagosnak tűnő – valójában csak féligazságokat, és a mítoszteremtésre alkalmas csúsztatásokat tartalmazó felvezetése.

Miért van az, hogy nagyon sok nő szívesebben dolgozik beosztottként, mert nem szereti felvállalni a vezetőséggel járó felelősséget? Ha viszont rábízzák egy harminc főnyi óvodáscsoport felügyeletét, az ezzel járó felelősséget minden különösebb gondolkodás nélkül felvállalja? S miért van az, hogy mindez a férfiaknál pont fordítva működik? Hogy szívesen élére állnak egy cégnek, egy hivatalnak, egy munkacsoportnak, egy falunak, egy katonai ezrednek, de harminc ovistól megijednének?

Miért vagyunk mi (így kollektíve!), lelkipásztorok sok tekintetben olyan passzívak? – ezt a korántsem költőinek nevezhető kérdést tette fel néhány keserű tapasztalat birtokában egyik egyházi elöljárónk, aki a szivacsfal effektussal írja le az elpazarolt energiák miatti hatékonysághiányt. Mielőtt megkísérelném a választ, látszólag messze kanyarodom egy történet erejéig.

Református publicisztika, ilyen pedig nincs. És ezzel nem azt mondom, hogy nem írtak még egyetlen egyet sem, de azt igen, hogy nagyon keveset. S az a kevés hatásában nemhogy a közéletben, hanem befelé az egyházban is annyira hatott, mint gyermekkoromban Lunga Pista mámora a húsvéti locsoláskor, aki a lemenő napra pillantva megjegyezte a templom előtt bámészkodó gyermektömegnek, hogy ma már kétszer kijózanodtam, inni kéne még valamit. Pedig milyen egyszerű lehetne, úgy, elméletileg.