1861. szeptember 13-án, egy ügyvéd lakásán jöttek össze Szombathely evangélikus és református képviselői, hogy megalakítsák a város első protestáns gyülekezetét. A korabeli feljegyzés szerint az akkori hétezer lakosból hetvenen voltak evangélikusok és húszan reformátusok. Miért ennyien? Szombathely a győri püspökség birtoka volt, ezért bár a püspök nem, de a mindenkori intézője személyesen jelen volt, és megakadályozta a protestánsok városba költözését a reformáció idejében, és az azt követő háromszáz esztendőben. A városi tanács határozatba foglalta, hogy tilos a város területén protestánsnak és zsidónak házat venni, vállalkozásba fogni vagy üzletet nyitni. Ennek ellenére mesteremberek jöttek, később tisztviselők Vas vármegye területéről, Ausztriából, sőt Németországból is. Az 1848. évi XX. tc. tette lehetővé jogilag a protestánsok városba telepedését. Érdekes előzmény, hogy a Mária Terézia által 1777-ben felállított tíz magyarországi püspökség egyikének székhelye Szombathely lesz. Az első püspök, Szily János II. József Türelmi Rendeletének kiadását követően felment Bécsbe tiltakozni és követelte a rendelet visszavonását, illetve nehezményezte, hogy eltörölték a protestánsok testi fenyítését és kezdeményezte annak visszaállítását. Munkálkodásának hevességére jellemző, hogy a Habsburg császári udvar kitiltatta a püspököt Bécs területéről. Ilyen légkörben szökken csírába a protestáns lét Szombathelyen. 1848-at követően a nemzeti ellenállás érzését is felvállalva érlelődik a közös, protestáns gyülekezet alakulásának gondolata. 1861-ben szervezetten létrejön a gyülekezet, jogi kereteit később fogalmazzák meg, a lélekszám arányában állapítják meg a presbiterek felekezeti arányszámát, lelkészt választani pedig a mindenkori többségnek van joga a megállapodás szerint. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy mindig evangélikus lelkésze volt a gyülekezetnek, a reformátusok lelki igényeit, illetve az úrvacsoraosztást az Egyházasrádócról időnként bejáró lelkész látta el. 1896-ban épült fel a város első protestáns temploma, a torony tetején kereszt és csillag kap helyet. Ez ma is látható, miként a két festett ablak is, ahol Luther és Kálvin néz egymással szembe. A kiegyezést követően az önálló magyar hadsereg megszervezésével protestáns tábori lelkészek kerülnek a városba, többnyire reformátusok, akik az itteni református hívek lelkigondozásával és a szükséges szolgálatok ellátásával is törődnek. 1915-18 között történik egy próbálkozás a különválásra. Ezt elodázza a világháború, majd a trianoni tragédia, amelynek következtében felduzzad a határon túlról, döntően Erdélyből érkező reformátusok száma. Ez a nemzeti tragédia jóra fordul a szombathelyi reformátusok életében, tíz évvel később, 1928. január 1-vel kimondják a református gyülekezet önállóságát. A hívek még tíz évig, a református templom megépítéséig a mai evangélikus templomba járnak, de a gyülekezeti élet már egy más mederben zajlik, ugyanis püspöki megbízással állandó lelkésze van a gyülekezetnek Bódás János lelkipásztor-költő személyében, aki 1934-től első megválasztott lelkipásztora lesz a gyülekezetnek.

Jakab Bálint Mihály