„Megvan az ideje minden dolognak az ég alatt, megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak, …a sírásnak, …a nevetésnek, …a gyásznak” – olvashatjuk a Prédikátor könyvéből.


Folytatom a sort: megvan az ideje az adakozásnak, az emlékezésnek, az áhítatnak, a hitvallásnak, az ünnepi hangulatú zenehallgatás örömének. Október 31-én ez utóbbiakban egyszerre lehetett részünk. A szombathelyi református gyülekezet 11. alkalommal rendezte meg a reformáció napján, és a halottakra való emlékezés előestjén jótékony célú hangversenyét. Dugonics Katalin szervező köszöntőjében a rendezvény keletkezésének körülményeire utalva elmondta, volt olyan nehéz időszak az életében, amikor bár szeretett volna, de nem tudott adni a rászorulóknak, ezért akkor a hangverseny bevételét ajánlotta fel. Azóta minden évben ezt teszi. A felajánlások teljes bevételét ez évben a lévai református gyülekezet fenntartásában működő Magyar Tannyelvű Gimnázium kapja.
Az est első számaként Johann Sebastian Bach Siciliano című művét Szabó Dóra fuvolán adta elő. A zenekar kíséretével „Az Úr énnékem őriző pásztorom”, majd „Az Istenhez az én szómat, emelém kiáltásomat” című zsoltárok hangzottak el Mészáros János Elek magánénekes tolmácsolásában. Mindkét zsoltár keletkezésének ideje 1545. A hangszerek szólamai hűen adták vissza a barokk hangzásvilágot, amely biztos alapot adott az erősítés nélkül is megfelelő hangerővel megszólaló kristálytiszta énekhangnak. A zenekar tagjai: Stánitz Réka hegedű, Dugonics Katalin fuvola, Szabó Dóra fuvola, Jakab Gerle orgona, Pethő Emőke és Pethő Julianna alt-, illetve tenor furulya, Pothár Margit gordonka.
Jakab Bálint lelkipásztor a gyülekezetet bemutatva az ünnep kettős jellegét méltatta. Utalt a reformáció eseményeire, elhunyt szeretteinkre való emlékezés előestéjére, ismertette a református szimbólumok – kehely, szomorúfűz – jelentését.


Mészáros János Elek műsorát a hit, misszió, haza, hazaszeretet, magyar zeneirodalom ápolása, és gondozása gondolatsorra fűzte fel. Kötetlen összekötő szövegébe némi humort és egy kis öniróniát is csempészve próbálta oldani gondolatainak súlyosságát. Örömét fejezte ki a szépen feldíszített templom láttán, amellyel a telt házra utalt. „Egy rózsaszál szebben beszél” - Kacsóh Pongrác János vitéz című daljáték híres betétdalával kapcsolódott az ünnepi eseményekhez.  Szerény, halk hangon beszélt magáról, miközben megtudtuk, hogyan vélekedik az eleve elrendelésről. Elmondása szerint tíz éves korában egy hangot hallott: „híres ember leszel!” Etyeken a helyi kórusban kezdett énekelni, itt figyeltek fel páratlan tehetségére. Mint mondta, attól egyéni a hangja, hogy az énektanulás nem csiszolta sablonossá. Rokonai, ismerősei unszolására próbálkozott meg a tehetségkutató versennyel. A 2012-es tehetségkutató verseny résztvevőjeként, „kiscsillag” korában el sem tudta képzelni, mit keres a döntőben. Abban bizonyos volt, hogy félnie nem kell, mert az Úr Isten tudta nélkül egy haja szála sem görbülhet. A verseny győzteseként, mint „csillag”, feladatának tartja a templomba vezető út megmutatását. Tehetségét, hangját Isten dicsőítésének szolgálatába állítja. Ahogy telt az idő, egyre többet tudtunk meg a művész életéről. Hitvalló presbiterként missziói feladatának tartja az Európában páratlan magyar zenei kincs bemutatását (A csitári hegyek alatt). Egyetlen angolszász művet énekelt - mint mondta, - a divatos díszítések, hajlítások nélkül református egyszerűséggel, természetesen magyarul. Számba vette az I. világháborús veszteségeket,  emléket állított hőseinek Gyóni Géza 1914. novemberében Przemyślben írt háborúellenes versével. A hazaszeretet fogalmát kibővítette az otthon szeretetével. Azon a parcellán él, ahol ősei évszázadokkal ezelőtt gyökeret eresztettek. Humorára jellemzően említette, hogy járt a Zeneakadémia „Székelyfonó termében”.


Zúgott a vastaps. Ráadásként, s egyben búcsúzóul Kacsóh Pongrác dalmű hangzott el. Észrevétlenül röpült el az idő, magam részéről még szívesen hallgattam volna a gyönyörű előadást. Felemelő érzésben volt részünk, egy nagyszerű emberrel, kiváló művésszel tölthettünk el áhítattal egy estét. Olyan emberrel, akit a hírnév, siker nem kápráztatott el, aki az ajándékba kapott talentumokkal jól sáfárkodik. Lélekben eggyé válva a Lévai Református Gimnázium tanáraival, diákjaival adjuk tovább az üzenetet: ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?

A kijáratnál Mészáros János Elek mindenkivel meleg kézszorítással búcsúzott, mindenkihez volt jó szava. Köszönjük!

Nagy Béla