Korán érkeztem november 19-én, szerdán a Berzsenyi Dániel Könyvtár emeleti termébe. Olyannyira korán, hogy még nem gyújtották föl a lámpákat. Hasztalan tapogattam a villanykapcsoló után, bele kellett törődnöm, hogy egy darabig sötétben maradok. Rövid várakozás után érkezett valaki, akinek helyismerete volt, tudta mit kell tenni. Felkattintotta a villanyt.

Főtiszteletű Steinbach József püspök úr előadására gyűltünk össze, közel és távolról reformátusok és más felekezethez tartozók, a szombathelyi gyülekezet tagjai és az egyház más településeken szolgáló vezetői, közöttük Szakál Péter esperes úr. Steinbach püspök úr a Szenczi Molnár Albert Kör meghívására érkezett kedves feleségével és Köntös László főjegyzővel. Az alkalmat Balogh Szabolcs, a SzMA Kör titkára nyitotta meg köszöntőjével, majd egy Bach szonáta következett, fuvolán játszott Szabó Dóri. A muzsika segített elhagyni a hétköznapok teendőit és ráhangolódni az este témájára: Az egyház mai kihívásai. Jakab Bálint lelkész úr tartott áhítatot a Bibliaolvasó kalauz rendjén a megelőző napra rendelt Lk15, 8-10 alapján. Ahogy azt tőle megszoktuk és szeretjük, röviden megmutatta előttünk a kort, a Jézus korabeli viszonyokat is. A Biblia minden betűje egyszerre egy „régi történet” ugyanakkor mindenkor, minden időben élő valóság. Ma is, ahogy akkor fontos feladat számon tartani, ami a miénk, és megtalálni akár csak azt az egy elveszettet is. Azt az egy embert, aki hozzánk tartozik. Mekkora erő egy gyülekezet összetartozása, ahol testvérként számíthatunk egymásra!

Püspök úr előadása magával ragadott egészen. Nem mondok majd sok újat, mosolygott az elején. Talán azért gondolta így, mert az evangéliumról beszélt, amit olvastunk és olvasunk, az egyházról beszélt, amihez tartozunk, amiben élünk. Haladva az időben mégis egyre több és több új információt adott, rávilágítva lényeges pontokra, felfejtve fontos összefüggéseket. Így szép rendbe szedve kapott igazi értelmet sok tétova, meg nem fogalmazott gondolat, ami a kergetőzött a fejemben már rég. Az egyház feladata, a mi feladatunk nem változott: élő szóval hirdetni az evangéliumot. A környezet változott meg, és ebben áll a kihívás.

Ki sem kellett mondani a kérdéseket, püspök úr megadta a választ. Derűs, lendületes, bizakodó hangvételű beszéde bátorított, hogy merjek keresztyén életet élni a hétköznapokban is, és ez az élet legyen hiteles mindenki előtt. Merjem képviselni a Biblia igazságát, keresztyén értékeinket úgy, hogy a tisztelem a másik embert, bárhogy vélekedjen is. Tegyem meg napról napra a nekem rendelt feladatokat a magam helyén, imában kérve hozzá a Szentlélek Úr Isten segítségét abban a bizonyosságban, hogy a jövő a legjobb helyen van: a kegyelmes Istennél.

Azon kaptam magam, úgy érzem, mintha személyesen hozzám beszélne, nekem építette volna föl ezt az előadást éppen így, csupán csak azért, hogy az én fejemben gyújtson világosságot. Reménység szerint így éreztünk mindnyájan, akik ott ültünk. Jó volt nekünk ott lenni. Jó volt.

Kormosné Bloch Györgyi

Steinbach József református püspök előadása