Bár a múlt évben elkezdődött a templomtorony építése, erről az örömünkről szemérmesen hallgattunk. Emberekre figyeltünk és nem Istenre, aki dicsőséget adott nevének ebben a nemzedékben. A hallgatás ideje lejárt. Lassan, részleteiben is feltárul a református gyülekezet öröme. Ezt szeretnénk megosztani honlapunkon is olvasóinkkal. Az alábbi cikk a Dunántúli Református Lap húsvéti számában jelent meg.
Hetvenhét év után megépült a szombathelyi református templom tornya. 1938-ban készült el Szombathelyen az első református templom, amit Medgyaszay Vince dunántúli püspök szentelt fel. Anyagiak hiányában viszont akkor a torony nem épülhetett meg, holott az eredeti terveken szerepelt. Hogy megértsük a történéseket érdemes dióhéjba tömörítve és időrendbe szedve felidézni a szombathelyi reformátusság történetét.
A reformáció idején a protestantizmus megvetette lábát ezen a vidéken. Pataky László egykori kercaszomori lelkész, aki megírta az Őrségi egyházmegye történetét, felsorolja azokat a helységeket, amelyek a reformációban először a protestantizmus követőivé szegődtek, majd a lutheri és kálvini irányzat szétválásával hitet tettek a reformátusság mellett. Szombathely környékén több ilyen helység is volt, némelyikben zsinatot is tartottak (Kövesút, ma Salköveskút). Aztán az ellenreformációban a reformátusság a Sorok-mentén, illetve az Őrségben tudta túlélni az üldöztetéseket. A nyugati részen az első világháborút követő akkora menekülthullám torlódott fel, amelyik már önálló egyházalapításra is gondolhatott.
Szombathelyen a reformátusok az evangélikusokkal közösen építették az első templomot. Közösen használta a két felekezet, szimbólumrendszerében is felismerhető volt a felekezeti jelleg, a közelmúltig Kálvin János és Luther Márton egymással szembe nézett a festett üvegablakokról. A legutóbbi renoválással sajnos a festett üvegek eltűntek.
Az első világháborút követően sok menekült érkezett az ország nyugati részébe, Szombathelyre különösen Erdélyből sokan, akik elhatározták egy önálló egyházközség létrehozását és a templomépítést is. Jogilag 1928. január 1-vel jött létre az önálló református egyházközség. A várostól az akkor város szélének számító árvaház istállóinak telekrészét kapták ajándékba, ahová először a lelkészlakást, majd a templomot építették meg. Az előbbiről érdemes annyit megjegyezni, hogy a város egyik legjellegzetesebb Bauhaus építménye, a templom pedig a korban a városban divatozó olasz építészetre hajazva épült meg klinkertéglás falazattal. Az építmény különös egészet alkot. Tervezése és kivitelezése a kültéri kandeláberektől a templombelső díszítéséig harmonizálnak.
A templomépítés anyagilag kimerítette az akkor maroknyi gyülekezetet. Aztán jött a második világháború, amit a templom szerencsésen átvészelt, utána pedig a szocializmus. A 2000-es években érett meg a gondolat és az akarat az elmaradt templomtorony építésére. Az anyagiak meghaladták a gyülekezet lehetőségét, ezért várni kellett az alkalomra, amikor olyan külső forrásokat is lehet találni, amelyek segítík az álom megvalósulását. A lehetőséget a magyar kormány, személyesen Balog Zoltán miniszter úr támogatása nyitotta meg, majd a város is felsorakozott a támogatók sorába. A hívek az erre a célra létrehozott alapítványba, később az egyházközséghez befizetett támogatásukkal segítették az építkezést. Legnagyobb egyéni adományozó özv. Ternyei Gézáné volt, aki egy háromszobás lakótelepi lakását végrendeletileg az egyházközségre hagyta.
A tervek régóta elkészültek, de amikor az anyagiak jórészt együtt voltak, elindulhatott a tényleges munka. Mivel a régi Savaria területén épült a torony, 2014 augusztusában régészeti feltárás előzte meg a munkálatokat. Egy évvel később, többfordulós versenyeztetés után sikerült megtalálni a kivitelezőt a Swietelsky Magyarország Kft-t, akik nagy szakértelemmel és elköteleződéssel végezték a munkát. Tudták, hogy ez nem a legnagyobb, de emblematikus építménye lesz a cégnek. 2015. július 28-án kezdődtek a munkák és ugyanazon év december 2-án felkerült a csillag a torony tetejére. Advent első vasárnapján a hívek a torony árnyékában vonulhattak be a templomba. A torony az eredeti tervek jellegzetességeit hordozva a mai kor kívánalmainak megfelelően készült el. Igazi érdeme, mint a szombathelyiek mondják: olyan, mintha mindig is itt lett volna. Egységes egész lett az épület, amelyet egy kétszintes, úgynevezett nyaktag köt össze a templommal. Hétszintes a torony, legfelül a harangok és toronyóra kap helyet, alatta kilátó ablakok vannak, a két alsó szint pedig járólapozva ideiglenes vagy állandó kiállításokra is alkalmas. Magassága 29,5 méter, tetején a csillag aranyozott.
Sokan kérdezték, minek a torony, harangja úgysem hallik a városban mindenhol? A torony nem önmagáért való épület. Hirdeti egy közösség reménységét, akaratát a jövőre. Ugyanakkor identitást képző erő. Mostantól tudni fogja mindenki Szombathelyen, hogy hol is van a reformátusok temploma. Ott, ahol a csillag ragyog.
-szo-