Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond! – tartja a mondás. Sokasodó feladatot hoz a szeptember. Szülőknek az iskola miatt, nagyszülőknek, hogy szabaddá tegyék magukat az unokák kísérésére. Mert az iskola nemcsak a tanulás helye immár, hanem nagyon sok része ott folyik a gyermek életének: sport, zene, közösségi élmény, házi feladatírás, sőt az étkezés jó része is. Az iskolai idő sok mindenben meghatározó a gyermek életében. Az igazi nagy kérdés, hogy ez a meghatározó idő jó tartalommal töltődik-e meg? Mert az iskola immár nem az ismeretszerzés helye. A diákok egy-két kattintással gyorsabban szereznek információt tanáraiknál.

A tanítás és tanulás lassan abban nyer újra értelmet, ahogyan a Jézus tanított: a hitelességben. Ahogy a görög filozófusok oktattak: gondolkozni tanítottak. Bölcsnek lenni az elfogadásra és a kritikára. Ma nem gondolat-váltási, hanem viszonyulási paradigmaváltásra van szükség. Csak szét kell nézni a mai Európában. Az időben történt fel nem ismerések félelmeit éli ma.

Mit szeretnénk adni gyermekeinknek?

Biztonságot. Boldog életlehetőséget. Egyensúlyt.

Ezek belülről megteremtődő értékek, amik ismeretszerzéssel nem érhetők el. Ebbe bele kell nőni a léleknek. A Biblia azt mondja – ez kegyelem. Isten ajándéka. Ennek közvetítésére van itt az egyház, Krisztus gyülekezete. Aki hosszú távon gondolkozik, a léleknek vet örömöt, hogy annak ajándékait egy életen át arathassa.

Bölcsességet kívánva és alázatban járásra biztatva, szeretettel:

Jakab Bálint Mihály

lelkipásztor