Ady Endre • Karácsony

Karácsonyt ünnepelni mindenkinek lehet. Még akkor is, ha beteg, ha bánat gyötri, vagy munkával kénytelen tölteni ezt a három napot. Ady Endre, a „kacagányos hős”, a hotelszobák elárvult lakója, az „Ides” kedvence sem tesz másként ebben a szép versében. Ünnepel gyermeki rácsodálkozással .

A versből hiányoznak a megszokott jelzők, trópusok, szimbólumok. De hiányoznak a nehéz szavak, a vastag átkok és az átesztétizált halálkultusz örökös magasztalása is. Ebben a versben olyan Ady szólal meg, aki a szépség és a szeretet után vágyakozik megpihenni az „Ides” és Lőrinc úr ölelő karjai között.

A költemény háromosztatú. A három szakasz szorosan egymásba fonódik, mint a pilinckélő hóesés, úgy simulnak egymáshoz a tiszta névszók és a létigék sora. A költő hazagondol, ott van Mindszenten, ahol Karácsonykor ünneplőbe öltöztetett szívvel megy minden ember a templomba a Messiás születésének hálát adni. Ady ebben a gyermekien egyszerű, ugyanakkor nagyon is tudatos, finoman szerkesztett versével mondja el nekünk a Karácsony egyik üzenetét, a szeretet kiteljesedését.

Ha maradt egy kis időnk a karácsonyi készülődés és bevásárlás mellett, olvassuk el Adynak ezt a szép versét. Finom bája szíven üti az embert, a versből áradó gyermeki egyszerűség pedig olyan, mint egy kabát, amelyet magunkra teríthetünk, ha fázunk a mindennapos taposómalom nehézségei között.

Ha nincs időnk kinyitni Ady verseskötetét, hallgassuk meg az interneten Szabó Gyula előadásában a verset. Maradandó élményben lesz részünk.

dr.Sipőczné Miglierini Guiditta