- levélrészlet -

Kedves Tiszteletes Úr!

… Isten dicsőségére nagyon jó és kellemes dolog dolgozni és élni. Úgyhogy még ha jól is esik a gyarló fülnek és szívnek hallani a dicséretet, mégis Istené a köszönet és hálaadás, hogy mindezt lehetővé tette és hagyott minket a szép időben futni, vigadni és örvendezni.

…Viszont Istennel és Jézus Krisztussal találkoztam… amióta Ő velük járok, megtapasztalom azt a szeretetet és azt a jól eső valahova tartozást, egy nagy Krisztusi-családba tartozást, ahol jó lenni, ahol érdemes tenni és dolgozni. A szombathelyi református templom az én otthonom, ott vannak a testvéreim, akiket szeretek, ott hallom az Igét, ott nyugszik meg a szívem és tölt el még jobban Istennek Szentlelke…

A szombati nap csodálatos volt. Még ha én sokkal nagyobbat is álmodtam, legalábbis a futók létszámát illetően, végül is kezdetnek nem rossz a 41 fős létszám. Jövőre már okosabbak leszünk a szervezést illetően, és talán akik hallgatták az elmúlt vasárnapi igehirdetést és olvasták a fb. bejegyzéseket, a Reposzt-ot és látták a fényképeket, jövő évig sóvárogva várják ezt a közösségi napot.

Előkerültek ismerős és ismeretlen segítők és résztvevők, fantasztikusan sokat készült Pap Ilona a játékokkal és a Nőszövetséges és a többi asszonyok is odahordták sütemény és zsíros kenyér képében az összes szeretetüket. Kis és nagy Dénesek egyszerűen lenyűgöztek. Az a kicsi fiú olyan bámulatosan segített és vett részt mindenben. Nagyon tetszett, hogy milyen otthonosan és nyitottan mozgott közöttünk.

Személyesen megmelengette a szívemet Péter bácsi „begurulása”, nem csak azért, mert a futóbarátnőim tolták be a célba, hanem azért, mert bár a teste elfáradt a kedves és tiszteletbeli öregúrnak, mégis igényt tartott e nagy családi összejövetelen való részvételre. Megtiszteltetés volt, hogy volt annyira fontos ez a program is, hogy eljöjjön.

A főzők fűszerezték be a napot, igazán jókedvében volt hátul a társaság. Nagy kár, hogy az egyházmegye többi gyülekezetei nem tartották érdemesnek az ide látogatást. A Fúvószenekar is alig akart hazamenni, nagyon jól érezték magukat és büszkék voltak Ági néni főztjére.… - szerintem a véradós nő miatt mentek el olyan hamar.

Összegezve: remélem hagyomány teremtődött és valami más is elkezdődött a gyülekezetünk életében. Egy olyan nap, amikor kijövünk a templom szent falai közül, azt körül öleljük mi emberek Isten szent ege alatt és egy értelmes céllal gyönyörködünk Isten szeretetében és egymás jó cselekedeteiben.

Áldás békesség!

Dugonics Katalin