Karácsony tájékán került a svájci lapok címoldalára a Szövetségi Statisztikai Hivatal (BSF) kiadványa, amely az elemzések szerint sokakat meglepett, a két nagy (történelmi) felekezetet mindenképp, különösen pedig a református egyházat. A Vallásosság Svájcban című tanulmány szerzője két szempontot vizsgált, a 2000-es népszámlálás adataira támaszkodva a 7,5 milliós ország jelenlegi vallási összetételét, illetve az utóbbi harminc év változását ezen a területen. A lakosság 75 százaléka tartozik a két nagy egyházhoz, a reformátusok 33 százalékot, a katolikusok 41,8 százalékot tudhatnak magukénak.

A számok akkor vállnak drámaivá, ha a harminc évvel korábbiakat is mellé tesszük. 1970-ben a népesség 95 százaléka volt a két nagy egyház tagja, 49 százalék katolikus, 46 százalék pedig református. A fennmaradók jó része egyházon kívüli, vagy más kisebb keresztyén csoportosulásokhoz tartozott. Elenyészően jelen voltak más vallások hívei is. Az ezredforduló népszámlálása gyökeres változást mutatott ezen a téren: berobbant az iszlám, a lakosság 4,3 százalékát teszik ki. Legtöbben Törökországból és a délszláv válsággócból érkeztek, de már közel fele anyanyelvének vallja valamelyik svájci nyelvjárást. Harminc évvel korábban közöttük ez alig haladta meg a 10 százalékot. Igaz, a hindukkal együtt ők vannak az iskolázottság legalsó szintjén. De náluk a legnagyobb gyerekszám, kétszerese a svájci átlagnak (1,4). A hinduk (akik többnyire Sri Lankáról származnak) még őket is megelőzik néhány századdal. Ugyancsak magasabb az átlagosnál a gyerekszám a keresztyén kisegyházakban. A nagy egyházak az átlagot képviselik, legalacsonyabb a gyerek létszám az összlakosságon belül 11,1 százalékot képviselő, önmagukat sehova sem tartozónak vallók között. Ők többnyire városon élnek, az átlagnál jobb anyagi körülmények között. A megkérdezett szakértők egyértelmű összefüggést mutattak ki a gyerekáldással kapcsolatosan a hagyományos férfi-női szerepek megléte, vagy hiánya között. A korábbi évtizedekhez viszonyítva nőtt a vegyes házasságok száma. Az ilyen családokban a legnagyobb azok aránya, akik gyermeküket nem kereszteltetik meg egyik egyházban sem. Vegyes házasság kevésbé jellemző a szabadegyházak, illetve a muzulmán, hindu közösség tagjaira.

A számok tükrében megszólaltak az egyházak képviselői is. Némelyek a keresztyénség áthagyományozódásának kríziséről beszélnek. Õk a hagyományos egyházi struktúrák megreformálásában, illetve „mobilabb” egyháztagság létrehozásában látják a kiutat. De felmerült Svájc „újraevangelizálásának” a gondolata is.

Amikor a hetvenes, nyolcvanas években az olcsó távol keleti órák ellepték a világpiacot, az az évszázados hagyományokkal büszkélkedő svájci óraipart alapjaiban rengette meg. Az összeomlás szélén álló „dicsőséget” megvette egy közel-keleti üzletember, aki nagyszerű üzletpolitikával - ő is olcsó órákat kezdett gyártani a „nagy nevek” alatt - megmentette. De nem lehet, hogy azok az órák azóta más időket mutatnak Svájcban? A templomtornyokon lévő kakasok pedig lassan elfelejtenek kukorékolni. Ha majd egyszer felriadva a sötétben keresik régi hangjukat, kontyon vágja őket a félhold, nehogy már elhitessék, hogy nemsokára hasad a hajnal.


Jakab Bálint Mihály
(Szombathely)