Cholnoky Péter útinaplója

2013. augusztus 15-e, csütörtök

Csak egy macskaugrás Máriapócstól Nyírbátorig. A város két templomot is köszönhet az 1479-es kenyérmezei győzelemnek: Mátyás uralkodása alatt a török betörés ellen Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál délvidéki kapitány szervezte meg a védekezést, Báthory a csata előtt fogadalmat tett, hogy győzelmük esetén Bátorban (ma: Nyírbátor) két templomot építtet, egyet a községnek, egyet meg a családnak. Az utóbbi a késő gótika egyik gyöngyszeme, a reformáció óta református. Kis dombon áll, az utóbbi évtizedben teljes restauráláson esett át. A templomot fiatal missziós teológushallgató nyitotta ki, bent elénekeltük a 25. zsoltár első versét, közösen elmondtuk az Úr imáját. Megcsodáltuk a gyönyörű gótikus hálómennyezetet, a néhány reneszánsz ajtót és a templom előtt álló hatalmas haranglábat, melynek építéséhez semennyi fémet nem használtak fel. A buszban meghallgattuk a másik Báthory templom, a jelenlegi katolikus plébániatemplom történetét, különös tekintettel a Krucsay-oltárra, amelyet a hűtlen feleségét kivégeztetését megbánó férj készíttetett fekete fából. Ezt a templomot ezúttal nem látogattuk meg, a mára teljesen restaurált Báthory kastélyt is csak egy villanásnyira látjuk.

Ferenc Tamás grafikája

 

Mátészalka után lassítunk a kocsordi unitárius templomnál, megcsodáljuk épen megmaradt kazettás mennyezetét. Innen Csengerbe utazunk tovább. Utunk sietős, mert a református templomban 18 órakor hangverseny kezdődik és már fél hat van. De még időben odaérünk; gyönyörű a gótikus kis templom, melyben már gyülekezik a hallgatóság. Megnézzük a Makovecz Imre tervezte városközpontot, benne az ő egyik különös művét, a görögkatolikus templomot. Sajnos csak kívülről (így is sokat látni belőle), mivel zárva van. Mivel még van egy kis időnk, páran visszatérünk a pici református templomhoz, amelyben már megkezdődött a műsor. Idős úr tart méltatást, majd a nyíregyházi ifjúsági zenekar köszöntésképpen eljátssza a Mely igen jó az Úr Istent dicsérni kezdetű 255. dicséret dallamát. Ezután megkezdődik a barokk hangverseny, amelyet már ott kell hagynunk. Petróné Borit a karmesternő régi ismerősként felismeri, vezénylés közben barátságos bólintással köszönti.

 

Csengersima következik, a határátkelőhely. De előbb kitérőt teszünk a falu végén, a Holt-Szamos partján álló, Árpád-kori református templomhoz. Kis fahídon lehet átjutni a holtág félszigetén álló pici hófehér templomhoz, melyet 12 évvel ezelőtt, az egyik nagy árvizet követően éppen renováltak. Most kívül-belül gyönyörű, belső terének kicsisége ellenére még karzata is van.

Ferenc Tamás grafikája

Hamarosan a csengersimai határátkelőhöz érkezünk, meg kell várnunk, míg a tisztviselők végignézik mindannyiunk útlevelét. Óránkat egy órával előreigazítjuk, az egyöntetűség kedvéért e perctől kezdve a helyi időszámítást követjük mindannyian.

Szatmárnémeti szinte a határon van, két falun áthaladva már meg is érkezünk. A református kollégium a városközponttól 10 percnyire van, egy jelentős átmenő forgalmat lebonyolító utca és egy kis mellékutca sarkán. Kirakodunk, a lépcsőházban szobaosztás. Két szint, szintenként egy-egy nagy vizesblokk. Némi sakkozás után mindenki megtalálja helyét. Mi ketten egy háromágyas szobába kerülünk, de vannak 4-7 ágyas szobák is, a berendezés a nyári munkálatok miatt részben a folyosókon, a szobákban szinte csak az ágyak vannak, alaposan összezsúfolva, egy-egy szekrénnyel. Szék vagy asztal nincs. Három éjszakára ez az otthonunk és főhadiszállásunk.

Nyomban vacsora az alagsorban. Önkiszolgáló rendszer, Emese nevű hölgy és a kollégiumi igazgató szolgál ki. Az asztalokon bőven hideg, buborékos ásványvíz; cukorborsós rizs, sertésragu és fejenként 2 kis fasírozott; közös tálban olajos paprikaszeletek Finom és bőséges.

A tisztálkodás zökkenőmentesen zajlik. Némelyek még elmennek a városba körülnézni és sörözni. A mobiltelefonomon beállítom az ébresztés idejét, szerencsére időben veszem észre, hogy a román mobilhálózat automatikusan előreigazította a telefon óráját.

Nyírbátor

 

Csenger

 

Csengersima

Fotó: Kormos Zsolt