Cholnoky Péter útinaplója

2013. augusztus 16-a, péntek

Ébresztő 6.30-kor, reggeli 7.30-kor: tea, sajt, felvágott, mustár (adagológépből), príma fehérkenyér, különböző finom lekvárok.

Gyalogosan a református templomhoz; Láncos templomnak hívják, mert az előtte lévő ápolt kertet lánc veszi körül. A kertben Kölcsey szobra, itt (is) diákoskodott. A templom előtt csatlakozik hozzánk Torockai Sándor tanár úr. Bent elmondja a város és a gyülekezet történetét: igazából két város, Szatmár és Németi, köztük folyik el a Szamos. Szatmár vára középkori (Anonymus túlzása, hogy a magyarok már kész várat találtak itt), Németi valóban német telepesekre vezeti vissza eredetét, de az is túlzás, hogy első lakóit Szent István király bajor felesége, Gizella telepítette volna le ide. A templom hatalmas, 1807-ben szentelték föl. 1200 ülőhely. Négy sarkában egy-egy kívülről fűthető hatalmas zöld cserépkályha, a bejárattól távolabbi kórus alatt két kőtáblán az adományozók és az eddigi lelkipásztorok névsora.
Átmegyünk a szomszédos kétemeletes kollégiumba; nyári tatarozási munkálatok folynak. Az emeleti díszterem jeles hely, falait freskók díszítik: láthatjuk a nemzeti zsinatot és a kollégium alapítását, Luther Márton, Kálvin János és az egyik idevalósi gályarab lelkész képmását (nevét sajnos nem értettem). A folyosón több szobor, többek közt Páskándi Géza egykori diák mellszobra.
A városközpontot képező teret már nem tudjuk gyalog megnézni; így nem látjuk a Vécsey-házat, itt írták alá 1711-ben a szatmári békét, kuruc részről Károlyi gróf, labanc részről Pálffy gróf. Állítják, hogy a magyar történelem egyik leghasznosabb kompromisszuma volt: mindenesetre nem hullott több vér és nem volt megtorlás. Viszont nagyon megerősödött a Habsburgok hatalma és befolyása.  A történelem nem tűri meg azt a kérdést, hogy mi lett volna, ha … a nagyságos fejedelem szabadságharca nem bukik el.
Buszra szállunk, keleti irányban hagyjuk el a várost, Nagybánya felé. Az alföldi tájban haladva balról hamarosan megpillantjuk az első hegyeket, előbb az innen távolabbi Avas hegységet, majd egyre közelebbről a Rozsályt, ez már magasabb, több mint 1300 m-es a legmagasabb pontja. Az első közeli hegy tövében látjuk Szinérváralját (a vár romja a hegy tetején van), itt született Erdősi Sylvester János bibliafordító, aki jó ideig innen nem messze, Sárváron működött. A következő helység Alsómisztótfalu, Misztótfalusi Kis Miklós, a XVII. század második felének külföldön is híressé vált nyomdásza, aki aztán hazahozta általa kialakított betűkészleteit és egyéb jeles cselekedeteket is művelt. (Például ő készítette el az első grúz betűkészletet a grúz fejedelem megbízására – a szerk. megjegyzése).
És már Nagybánya külső részein járunk, meglehetősen csúf, lepukkant ipari létesítmények közt, melyeket leginkább egy Isten tudja milyen magas elhagyott gyárkémény jellemez legjobban. A város most Máramaros megye székhelye, a középkorban sokkal szebb neve volt: Asszonypataka. A bányák jövedelme a király édesanyját illette. A sokat érő várost Zsigmond király Brankovics György szerb uralkodónak adta Nándorfehérvárért cserébe. Ezt a várost is a nemesfémbányászat tette naggyá, de nem csak aranyat, ezüstöt és ólmot bányásztak itt, hanem a vulkanikus egyek rengeteg csodálatos kőzetet is szolgáltatnak. A kisváros a XIX. század utolsó harmadában szakmai világhírnévre tett szert azzal, hogy számtalan kőzet első leírása innen ered. A Zazar folyó partján terül el (a szárazság miatt alig csordogál valamelyes víz a köves fenekét mutogató folyó medrében). A belváros szerencsére elég jó állapotban vészelte át a történelem régi és új viharait. A buszból egy villanásnyira látjuk azt a helyet, mely hajdan a nevezetes művésztelepet jelentette, ott most sajnos semmi néznivaló nincsen. A nagybányai iskola jó pár képe viszont a város képtárat ékesíti. Ezenfelül a művésztelep 1896-os alapításának 100 éves évfordulóján alapították meg nagybányai festő tábort, mely a nagy elődök emlékének és műveinek az ápolását tűzte ki célul. A városban töltötte el öregkorát Teleki Sándor, Petőfi barátja, ide vonult vissza Koltóról. A városi palota most a nagybányai Magyar Ház.
A festői szépségű főtéren áll meg buszunk, innen sétálgatunk szanaszét. A tér egyik sarkában áll Lendvay Mártonnak, a magyar nyelvű színjátszás egyik élharcosának szülőháza, frissen felújított, emeletes épület, méltó emléktáblával. Néhány házzal arrébb látható Szilágyi Erzsébet háza, szintén szépen rendbe hozva.
Már a térről is jól látszik a belváros legmagasabb építménye, a Szent István torony; csak ez a torony maradt meg a középkori templomból. Az odavezető utca jobb oldali sarkán áll a Schola Rivulina (folyócskaparti iskola), itt tanult többek közt Misztótfalusi Kis Miklós is. Nem lehet a torony közelébe menni, mert szorgosan renoválják. Néhány lépésre innen viszonylag új ortodox templom, szerencsénkre nyitva van, a szokványos, erősen színezett ikonosztáz nagyon szép. Amikor beléptem, a középső szabad tér szélén piros ruhás középkorú nő imádkozott térdepelve, fennhangon, nyilván románul. Megjelenésünkre rosszalló pillantást vetett a betolakodókra, de aztán folytatta kifejezetten hangos imádkozását.
A háztömb másik oldalán áll a római katolikus Szentháromság templom, a sekrestyéből előjövő plébános elmondja, hogy most egy hétig Szent István napokat tartanak a legkülönbözőbb programokkal, így készülve augusztus 20-ára. Az oltárképet Mezei József, a környék akkor nevezetes festője alkotta meg, ez az utolsó műve. Oldalt három-három nagy üvegablak látható, magyar szenteket is ábrázolnak, többek közt Vajk megbérmálását is. A templom hajdan a jezsuitáké volt, hatalmas régi iskolájuk közvetlenül a templomhoz kapcsolódik. A rend 1870-ben a magyar államnak adta át, így Trianon után a román államra szállt.
Visszatérünk a főtérre, megpróbáljuk megfejteni az új szökőkút feliratát, de nem sikerül. A tér ellentétes oldalán kell megközelíteni a hajdani pénzverdét, sajnos zárva van az udvar bal oldalán hosszan elnyúló árkádos, barokk épület, de a szép kovácsoltvas kapun át sok mindent látunk. A pénzverde tőszomszédságában, ennek háttal áll a nagy református templom; félreértés folytán a mi kis csoportunk a helyi vezetést lekéste. Ásító templomnak is hívják a helybeliek, mert toronyablakai közül felül két kisebb van egymás mellett, alatta pedig egy függőleges irányban megnyúlt nagy ablak vak a tornyon, kellő távolságról nézve valóban ásító arcra emlékeztet.

Szatmárnémeti

Nagybánya

Fotó: Kormos Zsolt