Cholnoky Péter útinaplója

2013. augusztus 17-e, szombat


Már negyed nyolctól lehet reggelizni, a tegnapiakból okulva az időveszteség elkerülése végett kávét is itt lehet inni. A reggeli a szokott bőségben áll rendelkezésre.
8 óra 7 perckor már úton is vagyunk, ezúttal nyugati irányban hagyjuk el a várost. Elmegyünk a terjedelmes nagypiac mellett (itt sokkal több kistermelő árul a piacon, mint otthon), átkelünk az itt már széles Szamoson és következik a síkság. Kismajtény községnél gondolunk a nagymajtényi síkra, amely egy nyíllövésnyire van tőlünk. Jakab Bálint tiszteletes megtanítja a Nagymajtényi síkon letörött a zászló kezdetű bús ének első két versszakát és máris Nagykárolyban vagyunk. A nevezetes Károlyi kastély a város közepén van, de túl korán érkeztünk, mert szombati napon csak 10 órakor nyitja meg kapuit. Így előbb látogatjuk meg a városhoz csatolt Kaplonyban a Károlyi-család mauzóleumát.

 

A kaplonyi mauzóleum valójában katolikus templom, egykor és ma ismét a ferencesek kezelésében. János testvér jön elő, a templomban elmondja a templom és az alatta lévő nagybecsű kripta történetét; aztán levezet a kriptába, ahol „mindent a szemnek, semmit a kéznek!” A tágas földalatti helyiség igazából kápolna, szentélyében hatalmas feszület, a keresztet és a korpuszt egyetlen carrarai márványtömbből faragta ki a mester.  Középen három barokk koporsó; itt nyugszik Károlyi Sándor, a szatmári béke aláírója, ő tért vissza a majdnem kétszáz évig református főúri családból a katolikus hitre. A második koporsóban fia, Ferenc van eltemetve, ő telepített svábokat elnéptelenedett birtokaira és korát messze megelőzve ő alapított piarista gimnáziumot Nagykárolyban tehetséges jobbágygyerekeinek. A harmadik koporsó György porhüvelyét rejti; ő a legnagyobb magyar kortársa volt, jóval gazdagabb nála: miután Széchenyi István egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Tudós Társaság megalapítására, Károlyi György ugrott fel és „csak” fél évi jövedelmét ajánlotta fel; csakhogy ez ötször többet tett ki, mint Stefi gróf felajánlása. Károlyi György is igazi reformkori főnemes volt, többek közt oroszlánrészt vállalt a Lánchíd megépítésében is. A kripta oldalfülkéiben is számos Károlyi sírja sorjázik, az egyik legfrissebb (2009-ben került ide), Horthy Miklós kormányzó ugyancsak Miklós nevű fiának volt felesége, Károlyi Consuelo 1944-ben férje német internálásával párhuzamosan került ki Németországba, majd Svájcban telepedtek le, elváltak. Az asszony ott halt meg 1978-ban, földi maradványait csak jóval a rendszerváltás után engedte be a román állam a kaplonyi mauzóleumba.
Ismét a nagykárolyi várkastély elé érkezünk. Előbb még megcsodálhatjuk a város legfeltűnőbb helyén álló, vadonatúj, csillogó-villogó ortodox székesegyházat.
A tágas park közepén álló épület, a Károlyiak fészke, számos átalakításon ment keresztül, a XIX. század végén tornyos lovagvárrá alakították. Ekkor kapta meg saroktornyait, ekkor fedték be belső udvarát: így keletkezett a központi nagy csarnok.
A belépőjegyek megvétele után társaságunk két csoportra oszlik, két magyarul jól tudó, román anyanyelvű idegenvezető mutatja be a kastélyt. A kastély a román állam tulajdona, mivel a kis magyar időben a gróf hadikórház céljaira adta át a magyar hadseregnek, így nem képezheti restitúció tárgyát. A kastély a II. világháború végén szinte teljesen kiürült, a most látható berendezést innen-onnan szedték össze. Mi először a földszintet járjuk végig, mesterségek kiállítása látható itt; a csarnok hatalmas falépcsőjén lehet felmenni az emeletre, amelynek helyiségei főúri lakosztálynak vannak berendezve; szép kályhák (nincsenek bekötve), különböző szalonok: külön a férfiaknak és külön a hölgyeknek. Nagyon szép a bútorzat, korabeli, de nem idevalósi.
A kastély szép parkját elhagyva a református templomhoz megyünk. Amikor a szatmári béke után a főúr katolizált, a város közepén álló református templomot visszaadta a katolikusoknak, cserébe egy zsombékos helyén elterülő telket adott, úgy 10 percnyi járásra a városközponttól, akkor ez a városon kívül volt. Több évtizedbe telt, míg itt a mostani templomot felépítették. Stílusa kissé szokatlan: rokokó, a stukkók közti falrészek almazöldre vannak festve. Három bejárata van, kettő oldalt, egy a templom végén. Az itteni lelkipásztor fogad bennünket. Elmondja temploma történetét és a jelen állapotokat; a városban a magyarok vannak enyhe többségben, polgármestere is magyar.

 


A 23. zsoltár első versét énekeljük el. A templom másik bejárata előtt áll a város nagy szülöttének, Károli Gáspárnak a szobra a talapzatán a bibliafordítás előszavából vett idézet: mások aranyat, ezüstöt hoznak Isten elé, én a magyarok számára lefordított Bibliát. Károli Gáspár szobra előtt csoportkép készül.  
Dél felé hagyjuk el a várost, az Ady Endre nevű község, hajdani Érmindszent az úti célunk. Néhány kilométert kell letérni a fő útról, eközben átmegyünk az Ér nevű, legjobb esetben is csak vizes ároknak nevezhető patakon.  Az Ady Endre utcában áll a szülőház. Telkén ma két ház áll, az alacsony, zsúpfedeles kis ház Ady Endre születésének helye, a telek másik végébe építette fel a híres fiú megszületése után még édesapja a tágasabb udvarházat, amely azonban már sohasem volt a költő otthona. A falu közepén álló kis református templom sokszor szerepel Ady verseiben is. A szülőházat éppen felújítják: a zsúp már vadonatúj, a házba nem lehet bemenni, de az ablakokon keresztül látni, hogy nincs benne semmi, a korabeli bútorok  nyilván visszakerülnek majd. A kert sincs még készen, a gémeskút kávája már új, de a hosszában kettérepedt vályú még kicserélésre vár. A kútágas is még avítt, de a kútban van víz, sőt még két vödör is úszkál benne. A kert öreg almafája remek, üdítően savanyú gyümölcsöt terem (még idehaza is ettünk belőle) Az újabb házat is renoválják, oldalán régi emléktábla, Ady Endre szüleinek aranylakodalmát örökíti meg; mindenfelé építőanyagok, művészi rendetlenségben.

Ismét a buszban; Köves Gyopárka egy másik születési helyről beszél röviden: Nagykárolytól északra fekszik Sződemeter, benne Kölcsey Ferenc szülőháza. Himnuszunk költőjének örökösei adták el ortodox parókia céljára, ma is az. Visszaszerzésére erőfeszítések történnek, ez annál nehezebb, mivel törvényes, önként aláírt szerződés keretében csúszott ki magyar kézből a ház.