Szombathelyi

Megjelent: 2020. július 21.

szombat délelőtt. Tizenhat-tizenhét évesek állnak egy politikai párt asztala mögött a piac bejáratánál. Előttük szórólapok. Fejük fölött a pártlogó. Láncolom a biciklit, hallom, hogy egy idős női hang artikulátlanul üvöltözni kezd. Nekem csak százharmincötezer van, azt kéne megoldjátok, nem itt állni. Valami válaszfélét kísérel meg az egyik fiú, de a kiabálástól nem hallani. Felnézek, már várom, hogy a néni odavág a bevásárló szatyorral. De eldühöng.

Néhány lépés után csak visszafordul és úgy sziszegi: buzigyerekek!

Nemzedéki példaadás.

Talán az unokáknak is.

Már ha vannak.

Jakab Bálint lelkipásztor

Megjelent: 2020. július 18.

olyan jó csapat ez, mondta az egyik lány. Jó lenne együtt maradni, nem úgy, mint az osztály. Rajtatok múlik, mondtam. Hely mindig lesz nálunk. Alkalom is a találkozásra.

A következő vasárnap ott ültek öten a templom karzatán. Egy vasárnappal később azok, akik előtte nem tudtak ott lenni. Egy kivételével.

Tizenévesek, akik szervezik magukat.

Akikben még lüktet az összetartozás igénye.

A keresztyén értékek mentén. Is.

Jakab Bálint lelkipásztor

Megjelent: 2020. július 20.

sétálok a Csónakázó-tó partján. Apró sötét gombócok mozognak a tavirózsák levelei között. Öt öklömnyi kiskacsa szórakozik gondtalanul. Anyukájuk tovaúszik. A kiskacsák rá se hederítnek. Rám se. Talán már hozzászoktak az emberekhez. Egyszer csak sebesen taposni kezdik a leveleket és egymásra licitálva igyekeznek a nyílt víz felé, anyukájuk irányába. Nem tudom mire vélni az ijedtséget.

A sás takarásából kiúszik egy másik kacsa.

Hiába, mindenkinek van félnivalója.

Kiskacsának a nagykacsától.

Jakab Bálint lelkipásztor

Megjelent: 2020. július 17.

amikor megérkeztünk, az Őrségben még zuhogott. A vendégház udvarának végében egy traktor állt az utána akasztott gereblyével. Valószínűleg eddig menekítette gazdája, aki karban tartja a hatalmas telket.

Az esti párás ködben még körülnézek. Váratlan mocorgás a kert felől. Annyi időm van, hogy gyújtom a zseblámpát. Egy ember közeledik.

Jó estét! Jó estét! Áldás, békesség!

Tisztelendő úr, ismerem én magát. Minden évben itt vannak. Láttam a villanyt, elviszem a traktort, hogy ne zavarja magukat.

Követem a traktor útját, behajt a nem messzi portára. Ősi család, székelyek maradéka a nyugati végeken.

Nem hagy nyugodni a gondolat, miért a kert felől jött, hisz a kapun át rövidebb lett volna az út. Nem akar zavarni, így mondta.

Az őrségi ember szemérmessége.

Jakab Bálint lelkipásztor