A tavasz jött az idén is. A tavasz mindig itt találja az ősz és tél maradékát, a lehullott levelet, a vaduló borostyánt, a metszett ágakat, a megszáradt növények szárait. Ideje van mindennek az ég alatt - mondja a Prédikátor könyve, ideje a tavaszban a takarításnak is.
Nem sok jóval kecsegtetett a vasárnapi hirdetés és a hételeji világhálós meghívás a kicsit bolondos, amolyan áprilisi időben. Hét elején még bírni lehetett a télikabátot a mérgesen harapó szélben, hópelyhek cikáztak olykor a levegőben, aztán a hideg eső próbált riogatni. Szombatra mégis elsimult minden. Munkára alkalmas lett az idő. Jöttek is, közel húszan, presbiterek, gyülekezeti tagok, még idegen is került közénk már ha a pap gyerekének barátját annak tekintjük. Régi, összeszokott csapat volt a többség, akik évek óta visszatérnek a szombathelyi református templomkert és külső környékének takarítására.
Aki részt vesz egy ilyen munkában, nemcsak segít, nemcsak tesz valami hasznosat a környezetért, hanem felelősséget vállal egy közösségben a közösség értékeiért. Néhány éve olyan gyönyörűen fogalmazta meg valaki: ha szép a templom és környéke, az nekünk szép!
Az válik otthonunkká, amit belakunk és kezünkkel formálunk.
Köszönjük a résztvevőknek a segítséget, a kétkezi munka fáradtságát, a bográcsban főzőknek az ízletes ételt, a mesélőknek jókedvű történeteiket és mindenkinek a ragaszkodást, amivel tanújelét adták, hogy jó dolog Szombathelyen reformátusnak lenni.
fotó: Szendi Péter / Vaol.hu
-szo-