Nemrég beszélgettem valakivel, aki elmesélte, hogy egyik hitmélyítő alkalmon az előadó szokatlan módon beszélt az Adventről, arról a másodikról, amire vár a keresztyén ember: Jézus Krisztus visszajöveteléről. És a szokatlanság nem a témaválasztás bátorságában volt, hanem abban, ahogy nyilvánvalóvá tette a Szentírás alapján, hogy Krisztus visszajövetelét jelek, háborúk, szenvedések, törvénytiprások előzik meg (2Thessz 2). Szóval nem kegyes várakozás, gyertyagyújtás és hangulat, hanem megpróbáltatás az igazi Advent, felhívás a hűségben való megmaradásra, mert aki mindvégig kitart, az nyeri el az életnek koronáját (Jel 2,10). Ez a fajta várakozás más hangsúlyt ad az életnek. A jelen valóságában energiáit nem a szenvedésből való menekülésre fordítja, hanem felismeri a szenvedésben Isten Fiának közelségét, aki készít a nagy találkozásra, a Vele való együttlétre. Mert nem a „Jézuska” fog megjelenni, hanem a győzelmes Úr, a halálon győztes Élet Fejedelme, aki azt az erőt hozza magával amiből, akik kapnak, nem árt nekik a második halál (Jel 2,11).
A megrendítő várakozás ideje az Advent. Mert bibliai jelei vannak az időnek és Isten azért küldi a jeleket, hogy akik látják, azok komolyan vegyék, megtérjenek és éljenek. A benne hívőket a hűségben való kitartásra ösztönzi, tudva, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amit Isten ad az övéinek (Róm 8,18).
Az Isten-valóság bele van rejtve a világba, itt van közöttünk azért, hogy új életet nyerjünk. Ennek az új életnek a beteljesítője Jézus Krisztus, aki gyermekként született közénk, hogy Isten megmutassa benne az Ő törékeny szeretetét, az isteni szeretet kiszolgáltatottságát és a kiszolgáltatott isteni szeretet erejét. Mert Isten gyengesége az ember ereje. Ebben a gyengeségben lepleződik le a bűn és a kiszolgáltatottság. Hogy Isten nélkül mire képes az ember. Mindenre, minden olyan embertelenségre a mostani időkben, amihez képest a középkori pokol jelenetek szelíd imitációk.
És Isten mégis eljön. Ebben az évben is eljön és látni fogják azok, akik nem szalmán és istállóban, fényfüzérek hangulatában, fűszeres borok illatában, hanem az Ige jelenvalóságában, csendben és imádságban, közös énekzendülésben, az úrasztala jegyeinek Krisztus - jelenlétében megízlelik a nagy ajándékot: bűneik bocsánatát és az örök élet édes ízét. Nem külsőségekben még csak nem is belső csendességben, hanem a világ valóságában az adventi megrendülés beteljesedéseként érkezik a karácsony az istenfélők számára.
Áldott és megrendítő ünnepeket kívánok minden gyülekezeti tagunknak és olvasónknak!
Szeretettel, Jakab Bálint lelkipásztor