Címlap

Az idei évben is együtt imádkoznak különböző felekezethez tartozók az Ökumenikus imahét keretében 2014.január 19-23. között, amely Szombathelyen az alábbi helyszíneken és szolgálattévőkkel történik. Mindenkit hívunk szeretettel az alkalmakra!

PROGRAM

(nagyobb méretért kattints a képre)

 

A segédanyag (liturgiai javaslatokkal, imádságokkal) letölthető ide kattintva.

 

GYÜLEKEZETI KIRÁNDULÁS • 2014

 

Horváthné Miklós Mária szerint

Milyen emlékezetes pillanatai voltak az idei, augusztus 14-17. között megtartott kirándulásnak?

Nagyon tartalmas volt a program, ezért nehéz lenne bármit is kiemelni. Nagyon régen jártam már Miskolc térségében és a felvidéki Kassán is, ezért a kirándulás előtt nagy öröm és várakozás volt bennem.

Ha valamit ki kellene emelni a látottakból, mi lenne az?

Nagyon emlékezetes volt számomra az edelényi L’Hullier Coburg-kastély, ahol előbb egy kb. fél órás, háromdimenziós játékfilm mutatta be a kastély egykori tulajdonosait, lakóit, hőskorát, egyúttal a különleges és szépséges faldíszek- és freskók megszületésének történetét. A film megtekintése után, már szinte otthonosan mozogtunk a kastély szobáiban, termeiben.

Mi az, ami a kirándulás során leginkább megragadta?

Számomra a megújult, megszépült Kassa városa volt az egyik legnagyobb élmény. Újra megcsodálhattam a Szent Erzsébet dómot, Kassa és Európa legszebb, érett gótikus stílusú székesegyházát. Láthattuk a dóm szomszédságában lévő XIV. századi Szent Mihály kápolnát is, betekinthettünk II. Rákóczi Ferenc rodostói emlékházába, amelyet az eredeti másolataként építettek fel, s bejártuk a város hangulatos /igényes kandeláberekkel, szobrokkal, virágokkal, cserjékkel gazdagított/ utcáit, tereit is.

Volt-e része a négy nap alatt, valami egészen különleges élményben?

Két szélsőséges programot említenék. Az egyik, a miskolc-tapolcai barlangfürdő, ahol nagyon vidám fürdőzéssel, halacskázással és önfeledten jókedvű nótázással eltöltött „habpartin” vettünk részt. A másik viszont épp az ellenkezője, egy rendkívül drámai emlék: A Recski Nemzeti Emlékparkban, az ötvenes évekbeli hírhedt, kegyetlen munkatábor borzolta fel kedélyeinket, majd az ottani emlékhelyen - a látottaktól megrendülten - egy kis megemlékezéssel és koszorúzással adóztunk az egykori áldozatok és táborlakók emlékének.

Végezetül?

Természetesen és nem utolsó sorban említem meg, hogy a sok szépséges templomról /a szalonnai, a rudabányai, a gönci, a vizsolyi és a feldebrői református templomokról, továbbá a miskolci deszkatemplomról/, valamint az aggteleki Baradla-barlangról még nem is beszéltem.

A Kormos-házaspár szerint

(A képre kattintva megnézheti a teljes galériát)


Gombos Katalin szerint

A legemlékezetesebb pillanatok: a Deszka-templomi prédikáció

A legkellemesebb meglepetés: az Aggteleki Barlangban Vikidál Gyula, mint Koppány vezér a recsegő hangjával csak annyit kérdezett, a válaszra várva: "Rabok legyünk vagy szabadok?"

A legizgalmasabb helyzetek: reggelenként a közös fürdőben van-e éppen valaki a másik oldalról?;-)

A legmegdöbbentőbb felfedezés: Lillafüred, Hermann Ottó emlékház: a cinegeszülők óránként 20-szor etetik a fiókáikat

A legvizesebb percek: Miskolc-Tapolcai barlangfürdő és Kassa gyönyörű belvárosa;-)

A legvidámabb emlékem: Vizsoly, pajta, amikor a gyülekezetünk adta elő a vizsolyi könyvnyomtatás történetét

A legkatartikusabb élmény: Edelényi kastély, Dessewffy Ferenc (Ferus) élettörténete

A legszebb hely: Gödöllői kastély

A legmegrázóbb "találkozás": Recski emlékhely.

A legnagyobb tanulság: a legközelebbi kirándulásra minimum tíz nóta a belépő;-)

+1 kérdés: mi lesz velünk 10 év múlva???

 

Édesanyám emlékére, aki októberben ment el a minden élők útján,
s ajánlom mindazoknak, akik ebben az évben vesztették el
szeretteiket

Mikor üresjáratban van a számítógépem, az elsötétült képernyő egyhangúságát meg-megszakítja egy-egy kép, amelyet találomra, legalábbis számomra megfejthetetlen rend szerint hoz elő a memóriájából. Ülök az íróasztal mellett, s néha oldalpillantással elkapok évekkel ezelőtti felvételeket. Egyiken anyai nagyszüleim háza jött nemrég elém, amelyen még rajta a csűr, amelyet immár csak régi képek idéznek meg. Jómagam is részt vettem annak bontásán. Emlékszem édesanyám és az azóta meghalt nagybátyám potyogó könnyeire, ahogy rakták egymásra a nap hevétől átizzott cserepeket, mikor bontani kezdtük a tetőt. Meséltek és egyúttal siratták is a múltat, a gyermekkort, a szülőket, akiknek életük munkája volt benne.

Nagyapám korán maradt árván, tizenhárom éves korában már járt méterfát vágni napszámba. A szorgalom e korai nekifutását megtorpantotta a háború, ez még az első nagy világégés volt, ahol dekungokat ástak, így mesélte nekem sokszor, aki kései, ötödik gyermekének elsőszülöttje voltam. Azután a méterfa árát egy ideig a kocsma nyelte, mígnem nagyanyám, a bibliás családból származó és csengő hangú, vidám teremtés bele nem keveredett az életébe. Hogy hogyan, tényleg Istennek titka meg egy családi nagyregény témája. Nagyanyám felmenői, mind Jakab Istvánok, ott vannak felírva a templomtoronyra az építéstől kezdve. Sok gyerek, nagycsalád és mély istenhit volt az ő öröksége.

Így indultak az életnek, a nagyapám zárkózott természetével és szorgalmával, aki egy szalmás házat vásárolt akkorra kicsi telekkel egy festői dombon. Négy gyermek sietve követte egymást, s ezek némelyike még pendelyes volt, mikor nagyapám csűrt, majd új házat épített, olyan magas fundamentumra, hogy az akkor már vak édesapját ölébe vette és felemelte, hogy az elérhesse annak tetejét. Híre volt akkor a faluban.

Már csak a rendszerváltás után derült ki, hogy a téeszesítés idejére nyolc és fél hektár földet és közel négy hektár erdőt szereztek nagyszüleim. De ennél többet, elfogadták az én érkező édesanyámat kései ajándéknak, nagyapám ekkor negyvenhetedik évében volt. Aztán megteremtettek egy olyan szeretetközösséget, amelyben az öt testvér mintát szolgáltatott egy közösség számára.

Ahogy mozaikszerűen összeállt a történet bennem azon a napos délelőttön, mikor bontani kezdtük a csűrt, értettem a könnyeket. Nem a múltat, hanem a szeretet kézzelfoghatóságát tudták nehezen elengedni azok, akiknek egy megkopott küszöbhöz is élménye fűződött.

A csűr sorsa beteljesedett, hanem ezután néhány nappal gyomorvérzéssel bekerültem a marosvásárhelyi kórházba. A miért és hogyan bár érdekes lenne, de túl vérszagú. Kés nélkül, infúzióval és nyolc adag vérrel kerültem vissza az élők közé. Mert meg is halhattam volna.

De a visszaútra üzent a Szentlélek. Megelőzött minden diagnózist. Történt ugyanis, hogy estefelé, amikor öcsém mentő hiányában a kórházba szállított, a hétköznapiság váratlanságával ért az esemény. Addig csak látogatóban voltam kórházban. Másnap édesanyámmal a belőlem kilógó csövek fedezékéből próbáltam beszélgetni, aki feltette az ilyenkor kötelező kérdést: mit szeretnél, hogy hozzunk? Két dolgot, válaszoltam, a Bibliámat, ami az asztalon van és egy Mikszáth vagy Móricz regényt emeljenek le a polcról. Bibliámban mindig benne van a kis Bibliaolvasó kalauz, hanem édesanyám valahol ezt elkavarta. Elképzelem, mi mehetett végbe a lelkében, amikor nagyobbik fia nyaralását a kórházi ágy fűszerezte. Szó, ami szó, beérkezett a Biblia és a másik könyv, de a kalauz hiányzott belőle. Mikor egyedül maradtam a látogatás után, gondoltam egy merészet és elhatároztam, kinyitom az Írást úgy találomra. Mit üzen Isten? S a jó öreg Károli még a Brit Bibliatársulat bibliofil papírú kiadása a Filippi levél első fejezeténél nyílt ki. Olvasni kezdtem, köszöntések, üdvözlések, az evangélium ügye. Vártam, hogy mi lesz, a betegség tompaságában vágtattak szemeim a sorokon, míg elértem a 20. vers végét: „mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által”. Feszülni kezdenek a gondolatok, miközben vágtat a szem tovább, „mert nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség… mert szorongattatom e kettő között” Akkor még nem kaptam vért sem, nem tudta senki, mennyi hiányzik a testemből. „De e testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek, és ebben bízva tudom, hogy megmaradok… a ti örömötökre” (Fil. 1,24-25).

Ebben a pillanatban tudtam, hogy meg fogok gyógyulni. Az Igében így van megírva. Értetek, mondja Isten, feleség, akkor még két gyerek, szülők, testvérek, három gyülekezet, ahol szolgálok. Értetek fog magasztaltatni Krisztus az én testemben.

A Lélek akarta így. Elveszíteni a Bibliaolvasó kalauzt, hogy szólhasson a szabadságban. A Szentlélek előtte van mindeneknek. Mert előbb volt, mint a világ. És előbb, mint életünk történései. De a történések utánra is van üzenete.

 

Jakab Bálint Mihály

 

 

 

Az ünnep áhítatát és mélységét akkor élheti át az ember, ha annak lényegét ismeri.

Karácsony üzenete, hogy Isten elküldte az ő egyszülött Fiát, a megváltó úr Jézus Krisztust ebbe a világba, hogy szabadítónk legyen!

Az alábbi bibliai részeket ajánljuk olvasásra a családi közösségekben, a karácsonyfa alatt.

 

 

Szenteste (december 24.)

Máté evangéliuma 1. rész 18 verstől a 2. rész 12. versig

• Református Énekeskönyv

315. ének - Krisztus Urunknak áldott születésén

1. Krisztus Urunknak áldott születésén, Angyali verset mondjunk szent ünnepén, Mely Betlehemnek mezejében régen Zengett ekképpen:

2. A magasságban dicsőség Istennek, Békesség légyen földön embereknek, És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek!

3. A nemes Betlehemnek városába’ Gyermek született szűztől e világra, Örömet hozott Ádám árváira, Maradékira.

4. Eljött már, akit a szent atyák vártak, A szent királyok akit óhajtottak, Kiről jövendőt próféták mondottak, Nyilván szólottak.

5. Ez az Úr Jézus, igaz Messiásunk, Általa vagyon bűnünkből váltságunk, A mennyországban örökös lakásunk, Boldogulásunk.

6. Hála legyen mennybéli szent Atyánknak, Hála legyen született Jézusunknak, És Szentléleknek, mi vigasztalónknak, Bölcs oktatónknak!

7. Ó, örök Isten, dicső Szentháromság, Szálljon mireánk mennyei vigasság, Távozzék tőlünk minden szomorúság, Légyen vidámság!

329. ének - Itt állok jászolod felett

1. Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem, Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem; Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked!

2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; :/: Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.

3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. :/: Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei Szép tisztasága árad.

4. Csak nézlek boldog szívvel, és nem győzlek nézni téged, :/: Szóm és erőm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod!

5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: :/: Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet Magaddal: nagy örömmel!

 

Bővebben...

 

(nagyobb méretért klikk a képre)

 

Advent 4. vasárnapján, 2014.december 21-én délután 3 órakor
kerül sor a szokásos
karácsonyi műsorra, amit a hittanos gyermekek adnak elő.

Az istentiszteletet követően az alagsori nagyteremben az alkalmat szeretetvendégség követi.
Aki teheti, kérjük, süteménnyel járuljon hozzá a szeretetvendégséghez.

Hívunk és várunk mindenkit az alkalomra és az azt követő együttlétre!

 

 

 

Letölthető imanapi füzet.

 

 

Korán érkeztem november 19-én, szerdán a Berzsenyi Dániel Könyvtár emeleti termébe. Olyannyira korán, hogy még nem gyújtották föl a lámpákat. Hasztalan tapogattam a villanykapcsoló után, bele kellett törődnöm, hogy egy darabig sötétben maradok. Rövid várakozás után érkezett valaki, akinek helyismerete volt, tudta mit kell tenni. Felkattintotta a villanyt.

Főtiszteletű Steinbach József püspök úr előadására gyűltünk össze, közel és távolról reformátusok és más felekezethez tartozók, a szombathelyi gyülekezet tagjai és az egyház más településeken szolgáló vezetői, közöttük Szakál Péter esperes úr. Steinbach püspök úr a Szenczi Molnár Albert Kör meghívására érkezett kedves feleségével és Köntös László főjegyzővel. Az alkalmat Balogh Szabolcs, a SzMA Kör titkára nyitotta meg köszöntőjével, majd egy Bach szonáta következett, fuvolán játszott Szabó Dóri. A muzsika segített elhagyni a hétköznapok teendőit és ráhangolódni az este témájára: Az egyház mai kihívásai. Jakab Bálint lelkész úr tartott áhítatot a Bibliaolvasó kalauz rendjén a megelőző napra rendelt Lk15, 8-10 alapján. Ahogy azt tőle megszoktuk és szeretjük, röviden megmutatta előttünk a kort, a Jézus korabeli viszonyokat is. A Biblia minden betűje egyszerre egy „régi történet” ugyanakkor mindenkor, minden időben élő valóság. Ma is, ahogy akkor fontos feladat számon tartani, ami a miénk, és megtalálni akár csak azt az egy elveszettet is. Azt az egy embert, aki hozzánk tartozik. Mekkora erő egy gyülekezet összetartozása, ahol testvérként számíthatunk egymásra!

Püspök úr előadása magával ragadott egészen. Nem mondok majd sok újat, mosolygott az elején. Talán azért gondolta így, mert az evangéliumról beszélt, amit olvastunk és olvasunk, az egyházról beszélt, amihez tartozunk, amiben élünk. Haladva az időben mégis egyre több és több új információt adott, rávilágítva lényeges pontokra, felfejtve fontos összefüggéseket. Így szép rendbe szedve kapott igazi értelmet sok tétova, meg nem fogalmazott gondolat, ami a kergetőzött a fejemben már rég. Az egyház feladata, a mi feladatunk nem változott: élő szóval hirdetni az evangéliumot. A környezet változott meg, és ebben áll a kihívás.

Ki sem kellett mondani a kérdéseket, püspök úr megadta a választ. Derűs, lendületes, bizakodó hangvételű beszéde bátorított, hogy merjek keresztyén életet élni a hétköznapokban is, és ez az élet legyen hiteles mindenki előtt. Merjem képviselni a Biblia igazságát, keresztyén értékeinket úgy, hogy a tisztelem a másik embert, bárhogy vélekedjen is. Tegyem meg napról napra a nekem rendelt feladatokat a magam helyén, imában kérve hozzá a Szentlélek Úr Isten segítségét abban a bizonyosságban, hogy a jövő a legjobb helyen van: a kegyelmes Istennél.

Azon kaptam magam, úgy érzem, mintha személyesen hozzám beszélne, nekem építette volna föl ezt az előadást éppen így, csupán csak azért, hogy az én fejemben gyújtson világosságot. Reménység szerint így éreztünk mindnyájan, akik ott ültünk. Jó volt nekünk ott lenni. Jó volt.

 

Kormosné Bloch Györgyi

 

Steinbach József református püspök előadása

Letöltés

 

 
További cikkek...
Ajánló

Ma 2018. február 19., hétfő, Zsuzsanna napja van. Holnap Aladár és Álmos napja lesz.
Ki olvas minket
Jelenleg 41 vendég olvas minket