Címlap

A holló a népi hiedelem szerint elhagyja fiait amikor kikölti, mert fehérek. Nagypénteken pedig ráismer újra fiókáira, mert akkorra befeketednek.  A fekete valóságban ismer újra önmagára. Az ember is Krisztus szenvedésében és halálában fedezi fel Isten szeretetét, amelyet Nagypénteken ismer fel.

---> Sebestyén Márta: Nagypéntek

 

 

 

Új csillag reménye a csillagos ég alatt - Jakab Bálint lelkipásztor írása a Reposzton.

A képre kattintva további fotók láthatók.

Az ünnepség hanganyaga:

Letöltés

 

Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. (46. Zsoltár)

 

Szeretettel várjuk a református testvéreket és minden érdeklődőt a szombathelyi református templomtorony alapkő-letételi ünnepségére

2015. március 13-án, pénteken 11 órakor.

Helyszín: Szombathely, Károlyi Gáspár tér 7.

Az alkalmat megtiszteli jelenlétével és köszöntőt mond dr. Puskás Tivadar polgármester.

Az építkezést megáldja Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke.

 

Program:

- rövid áhítat a templomban
- átvonulás a templomtorony építésének helyszínére
- alapkőletétel, ünnepi köszöntések
- áldás
- szerény szeretetvendégség a templom alagsori nagytermében

 

Szombathely és vonzáskörzetében a Szombathelyi Református Egyházközség szervezi az iskolai hitoktatást. Élmény és tudás központú módszerrel szeretnénk a gyermekeket lelkileg megerősíteni, világlátásukat tágítani, Istenhez közelebb vinni.

Bővebb információ az alábbi képre kattintva, illetve a Református Lelkészi Hivatalban személyesen, telefonon vagy a honlapon jelzett elérhetőségen a lelkipásztortól kérhető!

 

 

Cím: Szombathely,  Károlyi Gáspár tér 7.

Telefon: +36/94-313917

Email: Ez az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javascriptet.

 

2015. március 8-án, vasárnap, 15.00-kor rendezzük meg a szokásos évi Női Világimanapot.

Az idei év liturgiáját a Bahamákon élő nőtestvérek állították össze, akik egy gyönyörűséges földi paradicsomba kalauzolnak el bennünket, miközben a mélyben húzódó súlyos szociális problémákra hívják fel a figyelmünket.

A liturgia gerincét a lábmosás története adja János evangéliuma szerint, amelynek 13. részében, a 12. versében emígy  szól a tanítványaihoz:

Értitek, hogy mit tettem veletek?

 

Március 27-29. között, a balatonszárszói Soli Deo Gloria Konferencia Központban böjti elcsendesedő alkalmat szerveznek.

Bővebb információ itt.

 

Az idei évben is együtt imádkoznak különböző felekezethez tartozók az Ökumenikus imahét keretében 2014.január 19-23. között, amely Szombathelyen az alábbi helyszíneken és szolgálattévőkkel történik. Mindenkit hívunk szeretettel az alkalmakra!

PROGRAM

(nagyobb méretért kattints a képre)

 

A segédanyag (liturgiai javaslatokkal, imádságokkal) letölthető ide kattintva.

 

GYÜLEKEZETI KIRÁNDULÁS • 2014

 

Horváthné Miklós Mária szerint

Milyen emlékezetes pillanatai voltak az idei, augusztus 14-17. között megtartott kirándulásnak?

Nagyon tartalmas volt a program, ezért nehéz lenne bármit is kiemelni. Nagyon régen jártam már Miskolc térségében és a felvidéki Kassán is, ezért a kirándulás előtt nagy öröm és várakozás volt bennem.

Ha valamit ki kellene emelni a látottakból, mi lenne az?

Nagyon emlékezetes volt számomra az edelényi L’Hullier Coburg-kastély, ahol előbb egy kb. fél órás, háromdimenziós játékfilm mutatta be a kastély egykori tulajdonosait, lakóit, hőskorát, egyúttal a különleges és szépséges faldíszek- és freskók megszületésének történetét. A film megtekintése után, már szinte otthonosan mozogtunk a kastély szobáiban, termeiben.

Mi az, ami a kirándulás során leginkább megragadta?

Számomra a megújult, megszépült Kassa városa volt az egyik legnagyobb élmény. Újra megcsodálhattam a Szent Erzsébet dómot, Kassa és Európa legszebb, érett gótikus stílusú székesegyházát. Láthattuk a dóm szomszédságában lévő XIV. századi Szent Mihály kápolnát is, betekinthettünk II. Rákóczi Ferenc rodostói emlékházába, amelyet az eredeti másolataként építettek fel, s bejártuk a város hangulatos /igényes kandeláberekkel, szobrokkal, virágokkal, cserjékkel gazdagított/ utcáit, tereit is.

Volt-e része a négy nap alatt, valami egészen különleges élményben?

Két szélsőséges programot említenék. Az egyik, a miskolc-tapolcai barlangfürdő, ahol nagyon vidám fürdőzéssel, halacskázással és önfeledten jókedvű nótázással eltöltött „habpartin” vettünk részt. A másik viszont épp az ellenkezője, egy rendkívül drámai emlék: A Recski Nemzeti Emlékparkban, az ötvenes évekbeli hírhedt, kegyetlen munkatábor borzolta fel kedélyeinket, majd az ottani emlékhelyen - a látottaktól megrendülten - egy kis megemlékezéssel és koszorúzással adóztunk az egykori áldozatok és táborlakók emlékének.

Végezetül?

Természetesen és nem utolsó sorban említem meg, hogy a sok szépséges templomról /a szalonnai, a rudabányai, a gönci, a vizsolyi és a feldebrői református templomokról, továbbá a miskolci deszkatemplomról/, valamint az aggteleki Baradla-barlangról még nem is beszéltem.

A Kormos-házaspár szerint

(A képre kattintva megnézheti a teljes galériát)


Gombos Katalin szerint

A legemlékezetesebb pillanatok: a Deszka-templomi prédikáció

A legkellemesebb meglepetés: az Aggteleki Barlangban Vikidál Gyula, mint Koppány vezér a recsegő hangjával csak annyit kérdezett, a válaszra várva: "Rabok legyünk vagy szabadok?"

A legizgalmasabb helyzetek: reggelenként a közös fürdőben van-e éppen valaki a másik oldalról?;-)

A legmegdöbbentőbb felfedezés: Lillafüred, Hermann Ottó emlékház: a cinegeszülők óránként 20-szor etetik a fiókáikat

A legvizesebb percek: Miskolc-Tapolcai barlangfürdő és Kassa gyönyörű belvárosa;-)

A legvidámabb emlékem: Vizsoly, pajta, amikor a gyülekezetünk adta elő a vizsolyi könyvnyomtatás történetét

A legkatartikusabb élmény: Edelényi kastély, Dessewffy Ferenc (Ferus) élettörténete

A legszebb hely: Gödöllői kastély

A legmegrázóbb "találkozás": Recski emlékhely.

A legnagyobb tanulság: a legközelebbi kirándulásra minimum tíz nóta a belépő;-)

+1 kérdés: mi lesz velünk 10 év múlva???

 

Édesanyám emlékére, aki októberben ment el a minden élők útján,
s ajánlom mindazoknak, akik ebben az évben vesztették el
szeretteiket

Mikor üresjáratban van a számítógépem, az elsötétült képernyő egyhangúságát meg-megszakítja egy-egy kép, amelyet találomra, legalábbis számomra megfejthetetlen rend szerint hoz elő a memóriájából. Ülök az íróasztal mellett, s néha oldalpillantással elkapok évekkel ezelőtti felvételeket. Egyiken anyai nagyszüleim háza jött nemrég elém, amelyen még rajta a csűr, amelyet immár csak régi képek idéznek meg. Jómagam is részt vettem annak bontásán. Emlékszem édesanyám és az azóta meghalt nagybátyám potyogó könnyeire, ahogy rakták egymásra a nap hevétől átizzott cserepeket, mikor bontani kezdtük a tetőt. Meséltek és egyúttal siratták is a múltat, a gyermekkort, a szülőket, akiknek életük munkája volt benne.

Nagyapám korán maradt árván, tizenhárom éves korában már járt méterfát vágni napszámba. A szorgalom e korai nekifutását megtorpantotta a háború, ez még az első nagy világégés volt, ahol dekungokat ástak, így mesélte nekem sokszor, aki kései, ötödik gyermekének elsőszülöttje voltam. Azután a méterfa árát egy ideig a kocsma nyelte, mígnem nagyanyám, a bibliás családból származó és csengő hangú, vidám teremtés bele nem keveredett az életébe. Hogy hogyan, tényleg Istennek titka meg egy családi nagyregény témája. Nagyanyám felmenői, mind Jakab Istvánok, ott vannak felírva a templomtoronyra az építéstől kezdve. Sok gyerek, nagycsalád és mély istenhit volt az ő öröksége.

Így indultak az életnek, a nagyapám zárkózott természetével és szorgalmával, aki egy szalmás házat vásárolt akkorra kicsi telekkel egy festői dombon. Négy gyermek sietve követte egymást, s ezek némelyike még pendelyes volt, mikor nagyapám csűrt, majd új házat épített, olyan magas fundamentumra, hogy az akkor már vak édesapját ölébe vette és felemelte, hogy az elérhesse annak tetejét. Híre volt akkor a faluban.

Már csak a rendszerváltás után derült ki, hogy a téeszesítés idejére nyolc és fél hektár földet és közel négy hektár erdőt szereztek nagyszüleim. De ennél többet, elfogadták az én érkező édesanyámat kései ajándéknak, nagyapám ekkor negyvenhetedik évében volt. Aztán megteremtettek egy olyan szeretetközösséget, amelyben az öt testvér mintát szolgáltatott egy közösség számára.

Ahogy mozaikszerűen összeállt a történet bennem azon a napos délelőttön, mikor bontani kezdtük a csűrt, értettem a könnyeket. Nem a múltat, hanem a szeretet kézzelfoghatóságát tudták nehezen elengedni azok, akiknek egy megkopott küszöbhöz is élménye fűződött.

A csűr sorsa beteljesedett, hanem ezután néhány nappal gyomorvérzéssel bekerültem a marosvásárhelyi kórházba. A miért és hogyan bár érdekes lenne, de túl vérszagú. Kés nélkül, infúzióval és nyolc adag vérrel kerültem vissza az élők közé. Mert meg is halhattam volna.

De a visszaútra üzent a Szentlélek. Megelőzött minden diagnózist. Történt ugyanis, hogy estefelé, amikor öcsém mentő hiányában a kórházba szállított, a hétköznapiság váratlanságával ért az esemény. Addig csak látogatóban voltam kórházban. Másnap édesanyámmal a belőlem kilógó csövek fedezékéből próbáltam beszélgetni, aki feltette az ilyenkor kötelező kérdést: mit szeretnél, hogy hozzunk? Két dolgot, válaszoltam, a Bibliámat, ami az asztalon van és egy Mikszáth vagy Móricz regényt emeljenek le a polcról. Bibliámban mindig benne van a kis Bibliaolvasó kalauz, hanem édesanyám valahol ezt elkavarta. Elképzelem, mi mehetett végbe a lelkében, amikor nagyobbik fia nyaralását a kórházi ágy fűszerezte. Szó, ami szó, beérkezett a Biblia és a másik könyv, de a kalauz hiányzott belőle. Mikor egyedül maradtam a látogatás után, gondoltam egy merészet és elhatároztam, kinyitom az Írást úgy találomra. Mit üzen Isten? S a jó öreg Károli még a Brit Bibliatársulat bibliofil papírú kiadása a Filippi levél első fejezeténél nyílt ki. Olvasni kezdtem, köszöntések, üdvözlések, az evangélium ügye. Vártam, hogy mi lesz, a betegség tompaságában vágtattak szemeim a sorokon, míg elértem a 20. vers végét: „mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által”. Feszülni kezdenek a gondolatok, miközben vágtat a szem tovább, „mert nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség… mert szorongattatom e kettő között” Akkor még nem kaptam vért sem, nem tudta senki, mennyi hiányzik a testemből. „De e testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek, és ebben bízva tudom, hogy megmaradok… a ti örömötökre” (Fil. 1,24-25).

Ebben a pillanatban tudtam, hogy meg fogok gyógyulni. Az Igében így van megírva. Értetek, mondja Isten, feleség, akkor még két gyerek, szülők, testvérek, három gyülekezet, ahol szolgálok. Értetek fog magasztaltatni Krisztus az én testemben.

A Lélek akarta így. Elveszíteni a Bibliaolvasó kalauzt, hogy szólhasson a szabadságban. A Szentlélek előtte van mindeneknek. Mert előbb volt, mint a világ. És előbb, mint életünk történései. De a történések utánra is van üzenete.

 

Jakab Bálint Mihály

 

 
További cikkek...
Ajánló

Ma 2018. április 22., vasárnap, Csilla és Noémi napja van. Holnap Béla napja lesz.
Ki olvas minket
Jelenleg 26 vendég olvas minket