A hagyományokat követve 2013. június utolsó vasárnapján gyülekezetünk presbitériuma a délelőtti istentiszteleten az úrvacsorai jegyek vételével tisztelgett a presbiteri nap alkalmából. A megjelent presbiterek az istentiszteleti rend szerint valamint egyéni imádságokkal adtak hálát Istennek hogy a megválasztott tisztségben, melyet betöltenek az egyházközségnél, erőben, egészségben a legjobb tudásuknak megfelelően tudnak szolgálni. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (Ján.15:16.). Isten mindig választott magának szolgákat azért, hogy egyházát összegyűjtse, vezesse és megtartsa, s ilyenekről ma is gondoskodik s gondoskodni is fog mindaddig, amíg a földön egyház létezik. Hitben járunk nem látásban, ezért bízunk abban, hogy a fent leírtak érvényesek a Magyarországi Református Egyházra is. Ugyanakkor nyitott szemmel járva látnunk kell a mai kor jeleit, elszomorító tendenciáit is!
Mi a presbiterek, Krisztus követei, Jézus gyülekezetének képviselői Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. (II.Kor.5:20.) Mert a presbiternek olyan embernek kell lennie, aki megbékült Istennel, megtért-újjászületett, aki élete minden területén – munkahely, család, gyülekezet – igyekszik az Úr dicsőségére lenni, egész életét istentiszteletként éli.
A presbiter:
- mint a nyáj pásztora, gondozza a gyülekezetet,
- mint az Isten házának szolgája, vezesse a gyülekezetet,
- mint a hit őrzője, védje a gyülekezetet.
A tisztség elvállalásáról szóló döntésünkben nem csak saját erőnkkel számolunk, hanem az onnan felülről naponként elkérhető és megkapható segítséggel is, vegyük számításba! Jézus Krisztus azt mondja: És íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.(Mt.28:20.) Olyan ígéret ez, amelyre életünk, őrállói feladataink minden megpróbáltatásai között tökéletesen rábízhatjuk magunkat. Tudván tudhatjuk, hogy a Szentháromság egy, örök és igaz Isten sohasem állít bennünket olyan feladat elé, amelyet mi az Ő segítségével ne tudnánk megoldani.
Miután a presbiterek hálát adtak Istennek és a szolgálattal járó fent leírtaknak megfelelően magukban csendben ismét fogadalmat tettek, hogy Istent és a gyülekezetet szolgálják. Délután a családtagokkal a templom kertben egy közös bográcsozáson vettek részt. A bogrács-gulyás elkészültéig az otthonról hozott mindenféle jó fogyasztása közben a presbiterek és a családtagok közös élményeket és gondokat beszéltek át. A gyerekek a várakozási időt játékkal, focival, asztali focival ütötték el. Az étel feltálalása, a közös imádkozás után a résztvevők jó étvággyal elfogyasztották a lelkész, pénztáros és gondnok által készített gulyást.
Istennek legyen hála az alkalomért!
Nagy András gondnok