Gyülekezet
Egyház
Üzenet
Kérjük, hogy SZJA 1+1 %-át ajánlja fel az adóbevallás rendjén a:
Magyarországi Református Egyház
0066
Szombathelyi Református Templomért Alapítvány
19247919-1-18
részére
Ajánló
Szín-pusztájában, a Hóreb hegyénél megnyílik a szikla Mózes botjának ütésére. A szikla az életet rejtette. Mégse látták.
A kegyelem rejtve marad mindaddig, amíg a Szentlélek fel nem fakasztja a szem számára láthatatlant.
Ezért mondja Pál: a kőszikla némelyeknek megvetésre méltó és botránkozás, másoknak szegletkő. Alap, amire építenek.
Pál apostol Krisztusról beszél.
Jakab Bálint lelkipásztor
valaki egy gyerekkel érkezik. Hat-hét év körüli kislány. Kérdem tőle: szereted a gyümölcsöt? Igen, csillan meg a szeme. Oda mutatok a tőlünk nem messze lévő fára. Látod? Fuss, vegyél szilvát róla, de azt, ami kék! Elfut és jön visszafelé. Markából öklénél hatalmasabb szilva kandikál ki.
Mutasd! Kinyitja a tenyerét. A szilva alig kékül, nagyobbrészt zöld.
Savanyú lesz, mondom.
De értem a gyereket. Ő szépet akart. A legszebbet és legnagyobbat. Mint a boltok polcain látható.
Világunk látlelete. A látvány fontosabb, mint a tartalom.
Jakab Bálint lelkipásztor
Szín-pusztájában, Refidimben, amikor a nép lázad, Mózes Isten elé áll (2Móz 17,5-7). Ki tudja hányadszor? Azért a népért, amely őt szidta, kárhoztatta.
Isten tanúkat kér, Izráel öregjeit. Hogy a sokszor megtapasztalt kegyelem újbóli jelének tanúi legyenek.
Mózes rávág botjával a sziklára és víz buggyan elő.
Mózes nem vizet teremtett, hanem vizet fakasztott.
A kegyelem jele ott volt. Csak sziklába zárva.
Jakab Bálint lelkipásztor
bejönnek földijeim az udvarra. Körüljárjuk. Kíváncsiak és elismerőek. Nem szépen nyírott fűre, a rózsalugasra. A gyümölcsfákra. A szilva éppen a székely gyermek érdeklődését mutatja.
Édesapám, miért piros ez a szilva? Azér’ fiam me’ még ződ!
Szóval bejönnek a földiek, felnéznek a szilvafára és lehajolnak a földre. Válogatnak az ottani szemekből. Ami szép a fán, édes a földön.
Régi mozdulat ez, ősi tudás van mögötte.
Magasba nézni. Mélyre hajolni.
Jakab Bálint lelkipásztor
emlékművet avatnak egy határ menti kis faluban. Communitas fortissima. Száz éve verték ki a betolakodó szerbeket falusi legények. Hogy magyarként Magyarországon maradjanak. Alig negyed századdal később elűzték, megnyomorították sokukat. Rendszerellenségnek nyilvánítva.
A falu és a református egyház őrzi emléküket. Emléket állított örökségüknek. Hat tonnás bazalttömböt. Rajta huszonöt név.
Koszorúznak az utódok. Három országból. Sőt négyből. Mind magyarok.
A nevek olvasása után lassan vonulnak a kései leszármazottak. Három családnál láttam gyereket kézen fogva. Egyet, kettőt, kettőt.
Ősök hősiessége.
Utódok életessége.
Jakab Bálint lelkipásztor