“Örvendjetek az Úrban” Fil.4.4

2017-ben rendeztük meg először a Református Közösségi Napunkat.
Akkor a Reformáció500 keretein belüli program kezdeményezés volt, mely annyira jól sikerült, hogy azt gondoltuk hagyományt teremtünk.
A rákövetkező 2 évben mindig május 2. szombatján futóversennyel, kirakodó vásárral, közös örömzenéléssel, meghívott zenészekkel, kicsiknek és nagyoknak programokkal meg is valósult ez a közösséget összekovácsoló és nagyon örömteli, vidám program.
Idén, a pandémia miatti két évnyi kényszerszünet után ismét megrendezésre került a Közösségi Napunk.
Isten kegyelméből ragyogóan kisütött a Nap, - még egyszer sem kellett az időjárás miatt elhalasztanunk, vagy lefújnunk ezt az eseményt.
Szakácsaink - Szikora Bálint és Sági Jóska - 8:30-kor meggyújtották a tűznek valót és segédeikkel megkezdték a gulyás, illetve pörkölt előkészítését.

Mire a hús félig megfőtt, már szállingóztak a testvérek, családostul, unokástul, ki-ki a maga batyuját hozta és tette ki az asztalokra. Volt kóstoló bőven és a jókedvből sem szenvedtünk hiányt. 10:00-kor Istent dicsőítő ifjúsági énekekkel, - hangszeres kisérettel, gyülekezetünk ifjúsági-kibővített zenekarával - nyitottuk meg az eseményt, ezután Jakab Bálint lelkipásztorunk köszöntötte a jelenlévőket, majd közös imával magasztaltuk Urunkat és Megváltónkat.

A délelőtt első gyermekeknek szóló programját Gombos Katalin és Rozán Eszter készítették elő és vezették, melynek nagy sikere volt. Sok-sok nagyobb, kisebb és aprócska gyermek üldögélt a pokrócokon és játszottak, versenyeztek, vetélkedtek. Hogy mi is volt a téma?

Homo ludens I. (minor). Játszva tanulni a világot, természetet, az Isten teremtette szépet. Gyerek-foglalkozás a közösségi napon. Varázsolt és mesélt: Rozán Eszter, Gombos Katalin és az ukulele.

 

Az idei családi napon játékos természetvédelmi vetélkedőt tartottunk gyerekek számára.

Miért fontos a védelem?  Azt védjük, ami számunkra fontos, értékes, amit szeretnénk utódainknak is megmutatni, ami az ő életüket is segíti, értékessé, gazdagabbá, széppé teszi. 

Miért fontos a természet? Azért, mert mi emberek is a természet részei vagyunk, még ha látszólag el is távolodtunk tőle. Ha a természet elpusztul, mi emberek is sorra kerülünk. Mindannyian felelősek vagyunk érte, és mindannyiunknak van lehetősége tenni érte, az apró lépés is előbbre visz, ha megtesszük.

A játékok megkezdése előtt Rozán Eszter író ukulele kíséretében saját dalát énekelte el a gyerekeknek.

Egy szituációs játékkal a minket körülvevő természeti értékek védelmére próbáltunk felhívni a figyelmet: hogyan viselkedjünk a szabad természetben, nem szemetelünk, nem hangoskodunk, nem zavarjuk és nem zaklatjuk állatokat, különösen helytelen ezt tenni a szaporodási időszakban.  A virágokat nem tépjük le, az ágakat nem tördeljük le.  Egy másik játékban állat- és növényneveket kellett mondania annak, aki elkapta a labdát. Eleinte könnyen ment a feladat, de a végén már ugyancsak gondolkodni kellett a fajok nevein. Szintén nagy örömmel vettek részt a gyerekek az állatfelismerős játékban: utánozni kellett egy állatot, a többieknek pedig fel kellett ismerniük. Sok örömteli élménnyel és ismeretekkel gazdagodva fejeztük be a játékos vetélkedőt.

11:00 órakor a nagyokkal játszott Tóthné Kiss Anikó kedves pedagógus ismerősöm, akinek nem kellett kétszer mondani, hogy hozzon néhány ötletes közösségi, szabad téri játékot. A játékra felnőttként is ösztönösen kaphatóak vagyunk, bár váratlanul ért minket, de nagy örömünkre szolgált, hogy ilyen sokan kedvet kaptak erre a lehetőségre. Összesen 34-en sorakoztunk fel a templomkertben egy vidám, lelket üdítő, önfeledt játékra.

 Anikótól megkérdeztem, milyen érzések és gondolatok maradtak Benne e közösségi nap után? Ezt válaszolta: Egy ötlet. Információk találkozása. Aztán egyeztetések. Aztán tanakodás. Aztán tervezés. És izgalom. És sok ismeretlen. Majd a helyszín megtekintése. Lelkész Úrral találkozás. És a jelenlét. Egy kedves csapat,  szinte minden korosztály. Együtt. VAN.  TEVÉKENYKEDIK. EGYÜTT . Főz, énekel, hallgat, beszélget, kóstol és JÁTSZIK… Szívmelengető volt számomra, ahogy  Lelkesz Úr hívása után több, mint 30-an kaptak kedvet egy közös játszáshoz. A játékban nem a versenyzés a lényeg. Hanem az együtt töltött idő öröme. Az EGYÜTT. Nem hiányztak  a játékdobozomból a labdák, a tollak, a színes papirok sem. De a varázslatot nem igazán ezek hozták. Hanem a mosolyok. Az baráti légkör. A jó érzések. Az egymás segítése. A napfény nemcsak az időjárásban volt velünk, hanem a szívekben is. Köszönöm az együtt egymásnak szerzett jóérzésű, áldott pillanatokat, perceket, órát, melyet ott tölthettünk. Együtt.

Homo ludens II.(maior). Aki nem felejt el játszani, nem felejti, hogy gyermek is volt. Felnőttek játéka a közösségi napon. A játék bizalom, ráhagyatkozás a másikra és a szabályokra. Az igazi játékos lét: ráhagyatkozás Istenre.

S hogy mit adott e délelőtti együttlét egy kedves barátnőmnek, aki egy másik gyülekezethez tartozik és senkit sem ismert közülünk?  Olvassák Nagy Marianna gondolatait:

Nagy Marianna vagyok, a gyermekvédelemben dolgozom. Nem vagyok tagja a szombathelyi református közösségnek, de az elmúlt években közönségként rendszeresen részt vettem az őszi jótékonysági hangversenyeken. Barátnőm, Dugonics Katalin jóvoltából az elmúlt szombaton ismét megtapasztalhattam e közösség szeretetteljes légkörét. Jó volt látni és átélni azt a kedvességet, nyitottságot, elfogadást, ami a jelenlévőket jellemezte. Számomra két fontos dolog is megtörtént: beszélgettem és játszottam. Mindezt olyan emberekkel, akiket korábban nem ismertem. Hála és köszönet érte!

…és egy másik kedves résztvevő, szintén Marianna beszámolója:

Köszönettel és hálával tartozunk a szombati családi nap megrendezéséért. Bevallom őszintén hogy egy kicsit félve indultunk el. Nekünk ez volt az első ilyen rendezvény.  Eddig csak a templomban találkoztunk egy egy ismerős arccal. Nem tudtuk hogy mennyire érezzük majd idegennek magunkat. Még kifogásokat is próbáltam keresni hogy miért NEM kéne menni. Ilyenek jutottak eszembe: takarítááás, háztartááás lekvárfőzééés, nem is ismerünk senkit stb? Belül pedig nagyon is hajtott valami hogy menjünk, menjünk, menjünk.  Amint odaértünk és a templom tornyának árnyékában megláttam a terített asztalt, megnyugodtam. Olyan volt mint amikor hazamegyek a családhoz és ünneplünk valamit, vagy csak úgy szeretetben együtt vagyunk.  Pillanatok alatt beszélgetni kezdtem idegenekkel és szó szerint úgy éreztem mintha a saját testvéremmel beszélgetnék és nevetgélnék.  Különösen tetszett a játék amiben minden korosztály részt vehetett. Zárójelben megjegyzem, hogy soha nem gondoltam volna, hogy én egyszer a Szombathelyi Református Templom udvarán ilyen jót fogok játszani. Jól meg is éheztem a végére a lányommal együtt.  Hála Istennek pont el is készült az ebéd. Egyszerre több féle is!!! És volt rengeteg sütemény!!! (Nagyon szeretem a sütit) Tényleg olyan íncsiklandó illatok voltak és az éhségem is akkora volt hogy talán még ilyen nagy hálával a szívemben soha nem fogyasztottam el az ebédet. Mindenki hozzátette ehhez a naphoz a tudása legjavát. Napokkal később is erről beszéltünk itthon.  Áldott nap volt. Még az időjárás is tökéletes volt. Az ilyen alkalmak hozzák még közelebb az egyház tagjait, a jövevényeket és a bátortalanokat. Még sokáig fogunk táplálkozni ezekből az élményekből és visszük tovább a hétköznapjainkban e csodálatos pillanatokat. Isten áldását kívánom! Még egyszer köszönjük szépen!

Találkozások, csodálkozások, azonosságok és öröm. Egyszerűen mondva, jó volt nekünk ott lenni. Csak együtt lehetett ilyen csodás ez a nap, mert együtt tettünk valamit egymásért és így másokért is. Együtt örvendtünk az Úrban.

 Dugonics Katalin • szervező