Tizennyolcadik éve van a Szombathelyi Református Templomban október végén jótékonysági koncert. Mindig egy segítségre, támogatásra szoruló gyermek kapja az összegyűlt adományokat. Mi így köszöntjük a Reformáció ünnepét, mi így újulunk meg évről, évre. Az idei alkalom mottója Pál Apostol Efézusiakhoz írt levelének 2. fejezete 10. verse volt: “Isten alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket.” Azért ezt az igeszakaszt választottam, mert nagyon aktuálisnak tekintem, egyre sürgetőbben érzem, hogy a ma embere vissza kellene térjen ahhoz a hagyományos értékrendhez, miszerint segít azon az embertársán, aki éppen az útjába vetődik.
Ne feltétlenül ismeretlen számlaszámokra utaljon! Ne a “ki tudja kicsoda, micsoda” média, vagy közösségi portálok által felkapott személyek kerüljenek csak a segíteni szándékozók látókörébe. Legyen személyes és mindennapos a jócselekedet!
Áldás volt ezen a koncerten. Isten áldása volt rajtunk, akik szerveztük, akik részt vettek, akik bármilyen módon segítettek és akik ott voltak. A Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium Zeneművészeti Tagozata, a Szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola, valamint a Celldömölki Ádám Jenő Zeneiskola tehetséges hallgatói tértek be hozzánk a református templomunkba szerepelni. Mit szerepelni? Előadni, hitet vallani, a bensőjükből valami csodaszépet nekünk ajándékozni. S nem utolsó sorban segíteni!
Már a koncertet megelőző hetekben szépen gyűltek a pénzadományok, pedig akkor még nem lehetett tudni, hogy ki fogja majd megkapni. Sorban álltak a hívek az istentiszteletek előtt és után a támogatójegyekért. Ujjongott a szívem, amikor egy-egy testvér barátnak, ismerősnek is vett belőlük. Nagyon mély örömmel töltött el az is, ha valaki úgy nyúlt a zsebébe, hogy már előre tudta, hogy a koncertre el sem fog jönni.
Krisztus szeretetét tükrözte megannyi apró ajándék, melyet a szervezés közben s utána megtapasztalhattam.
Horváth Dóri, aki a kedvezményezett volt idén nagyon tehetséges ifjú hegedűse a Bartók Béla Zeneiskolának, 6 éve muzsikál, 8. osztályos tanuló, jövőre már biztos helye van a Művészeti Szakgimnáziumban Szombathelyen. Nehéz körülményei ellenére kiemelt figyelmet fordít a tanulmányaira, alázatosan és eltökélten halad az általa kitűzött céljai felé. A jótékonysági koncerten Telemann A-Dúr Szonátájának 1. és 2. tételét adta elő. Vastapsot kapott!
Amikor később beszélgettem Dórival, egy érzékeny és nagyon intelligens kislányt ismerhettem meg benne. Megható volt, ahogy köszönetet mondott és kifejezte, hogy még fel sem fogta, mi történt, még időbe telik, mire feldolgozza ezt az eseményt, de nagyon boldog, hogy ilyesmi megtörténhetett vele.
Hívő emberként tudom és már néhányszor megtapasztaltam, hogy sokszor nem csak az adományok összege segít ilyenkor egy-egy szükségben lévő családnak, hanem az a jó érzés, lelki támogatás, hogy odafigyelnek rájuk, nincsenek egyedül, megtapasztalhatják egy közösség erejét, az emberek jóságát és mindezeken keresztül, hogy Isten örökkévaló szeretete átölel mindannyiunkat.
Összesen 336.500 Ft gyűlt össze Dóri számára. Így tud egy saját hegedűvonót, ágyat, széket, lámpát, szekrényt, néhány polcot venni magának, - mert Neki ezekből eddig egy sem volt… A vonón kívül talán mindenkinek, aki ott volt a koncerten vagy most aki ezt a cikket olvassa, - van ezekből otthon… ágya, széke, lámpája stb… Nézzünk magunkba és ítélkezés, valamint mindenfajta minősítés nélkül segítsünk azon embertársainkon, aki éppen az útunkba vetődik! Mert az Úristen a maga képére formálva a jóra és a szépre teremtett bennünket!
Dugonics Katalin