Mihez hasonlítsam az adventet? Hasonló az öreg óránkhoz, amit százhúsz évesre saccolt az órás, akitől vettem. Kopott, penészes tokban találtam rá, de a szakember szerint kitűnő szerkezettel. A fát restaurálták, az óra pedig évek óta hűségesen kongatja az időt visszatérően az egy és tizenkettő között. Két helyen kell felhúzni a szerkezet működését biztosító rugókat, egyik a fogaskerekeket, másik a kongatást támogatja. Két hétig is eljár egy felhúzással, csak egy hét után lassan késésbe kezd. Hagyni szoktam, hogy kinyújtózzanak a rugók, hanem a késést az óramutató után igazításával szoktam korrigálni. A szerkezet működéséből fakadó lassulás eltéríti a mutatót. Ez az óra az emberi lét fogyatékosságát jelképezi. Ahogy a mutató egy idő után eltér a pontostól, úgy az ember élete is a múló időben az örökkévalóságtól.
Advent nagy lehetősége az ember számára, hogy ebben a négy hétben visszaigazítsa életét Isten örök rendeléséhez. Hogy pontosan érkezzen meg majd a karácsonyba. Ahol az élet nem Isten szerint jár, ott a karácsonyi örömbe való érkezés elmarad. Vagy siet és elfárasztja magát mire eljön a szent idő, vagy késik és elengedi mint egy régi világ emlékét a karácsony szépségét. De nemcsak azt, hanem sokan elengedik a Megváltó születése örömének megtapasztalását. Használjátok ki az időt újra igazítani az életet!
A Megváltóhoz igazodó adventi időt kívánok mindenkinek!
Jakab Bálint lelkipásztor