• Cholnoky Péter útinaplója - 6. rész

Augusztus 18-a, szombat

A tanulságos koradélutáni pihenő után visszafelé buszozunk, Orsovánál búcsút mondunk a Dunának és észak felé fordulunk. A Cserna folyócska hol szűkebb, hol tágabb völgyében haladunk fölfelé, hamarosan jobbra térünk, Herkulesfürdő (Băile Herculane) felé.

A Cserna szűk völgyében elhelyezkedő nagy múltú fürdőhely új részét érjük el előbb, ronda tömbházakkal, majd felhőkarcoló nagyságú épületekkel, aztán a közlekedési tábláknak a helyiek tanácsára fittyet hányva (7 illetve 1.5 tonnás súlykorlátozás!) bejutunk a régi fürdőhely közepébe. Itt már gyalog sétálgatunk kis csoportokra szakadva. Rengeteg látogató nyüzsög az utakon, hiszen szombat délután van. A gyógyvizet már a rómaiak felfedezték, Hercules-szobrot állítottak fel, innen a hely két latin neve is: Ad aquas Herculi sacras (~Hercules szent vizeihez) vagy Thermae Herculi ad Mehadiam (~Herules hévizei Mehádia mellett). A római fürdőnek csak írásos és régészeti emlékei maradtak fenn, a török kiűzése után újra felfedezték a vizet, de igazi kiépítése csak 1852-ben indult meg. Valódi k.u.k. fürdőhely volt ez, ivópromenáddal, kaszinóval, ma már ódonnak számító szállodákkal, kápolnákkal, villákkal, a megzabolázott Csernát átívelő hidacskákkal. És persze Hercules szobrával. A szobortól nem messze csorog a kútból a meleg, kénszagú gyógyvíz. Az épületek állapota hírhedten vegyes: sok romló vagy rommá vált állapotban van, nem kevés fel van állványozva és szép számmal akadnak pompásan helyreállított épületek. A román uralom is felépítette a maga bizáncias stílusú gyógyszállóját. A Cserna szűk völgyébe szorult, gyönyörű természeti adottságokkal megáldott fürdőhely akkor is rendkívül vegyes képet nyújtana, ha valamennyi épületét tökéletesen helyreállítanák régi fényében. Nagy társasági élet folyt itt, ennek egyik csúcspontja volt a Vaskapu–csatorna felavatására ide érkező magyar, szerb és román király találkozója 1896-ban. Itt született a lengyel grófnő, Marija Czartoryski, aki hazánkban Lázár Mária néven vált híres színésznővé.

Buszunkkal visszatérünk a főútra, mely kitűnő állapotban van, először felfelé kapaszkodunk. Nagylankásnál (Luncaviţa) elérjük a vízválasztót. Balra feltűnnek a Szemenik hegység magas hegyláncai, köztük bújik meg Temesfő, itt ered a Temes. Hamar csatlakozik országutunkhoz, szinte Temesvárig a mellékvizeitől egyre szélesebb Temes völgyében haladunk. A Ruszka nevű falu jobbra marad el, Gyopárka ennek apropóján a Maderspach házaspár tragédiáját mondja el. A férfi Svájcból vándorolt be a XIX. század elején, iparmágnás lett a közeli Ruszkabányán, többek közt fegyvert gyártott. Teljesen magyar érzelművé vált. Nagy erővel támogatta az 1848/49-es szabadságharcot, felesége, a német születésű Karolina úgy szintén. 1849 augusztusában nem a sokat keresett férfit fogták el az osztrákok, hanem az asszonyt, akit a városka főterén levetkőztettek és megvesszőztek. A férj a szégyen hallatán saját ágyújával vetett véget életének. A történetet a Vas megyei író, Ambrus Lajos dolgozta fel Eldorádó című regényében.

Közben az út jobb oldalán magyar rendszámú felborult tartálykocsit látunk. Ki tudja, hogyan és mikor került oda? A Temes völgye egyre szélesedik, a közvetlen környezet meg laposodik. Pedig jobbról ott magaslik a Szárkő hegység, ennek egyik csúcsa a Kis Havas (1802 m), két felvonójával síparadicsom. Gazda István tiszteletes idejár rövid, péntek-szombati síelésre. A hegylánc mögött időnként kivillan a most is hóval borított 2190 m-es Szárkő.

Karánsebest kikerüli az út, így nem látjuk az erdélyi románság egyik kulturális bölcsőjét.. Karénsebes magyar városként már a XIII. században megvolt, de a városban állítólag már az 1500-as években működött román iskola is. A török pusztítás után II. József román határőrezred székhelyévé tette. Hamarosan ortodox érsekség is alakult.

Az eddig északra haladó út egyre inkább nyugat felé fordul a Temest követve; már esteledik, amikor Lugosra (Lugoj) érkezünk, a város volt Krassó-Szörény vármegye székhelye. Az itt már tekintélyes szélességű Temes mindkét partján áll, mi a bal parti rész főutcáján állunk meg, díszes sétálóutcán megyünk ki a folyópartra. Közben látjuk a református egyház tulajdonába visszakerült bérházat. A híd előtt balra fordulunk és a töltésen haladó sétányon jutunk el a református templomig. Sajnos jelentős késésben vagyunk, így nem tudjuk kinyittatni a templomot. Tornyán a szokásosnál jóval nagyobb csillag ragyog, ezért a város magyar és román lakói egyaránt buzogányos templomként emlegetik. A templom 1807-ben épült, bejáratától balra Dr. Pogány Károly egykori főispán mellszobra, aki a gyülekezet presbitere is volt.

A régi parókia a templom mellett áll, falán tábla emlékezik meg Szombati Szabó István itt született költőről; Budapesten hunyt el, hamvait később ide szállították, ennek helyét kopjafa jelzi. A folyó túlpartjára pillantva a városközpontot látjuk, ebből kiemelkedik a katolikus nagytemplom két tornya. A folyón vízibicikliznek, csónakáznak. Visszamegyünk a buszhoz. Már erősen alkonyodik, amikor Buziásfürdőn megyünk át. Új református imaháza van. A fürdőhely parkjában Trefort Ágostonnak, Eötvös József miniszter közvetlen utódjának mellszobra áll, a fővárosi nagy ember sokat tett Buziásfürdő fejlődéséét. Trefort Ágoston nevét viseli egyébként a magyar főváros egyik legjobb gimnáziuma, a Trefort utcai mintaiskola. A parkot Jókai kőpadjának gipszmásolata is ékesíti. Utunktól balra Végvár (Tormac) nevű község, nevéhez méltóan színmagyar és tiszta református sziget a román tengerben. Közvetlenül Temesvár előtt Újmosnica (Moşniţa Noua); itt idegenvezetőnk leszáll: itt lakik feleségével, Mátyus Melindával együtt, a Székelyföldről származó feleség az itteni kis gyülekezet lelkipásztora. Leszállás előtt Gazda tiszteletes tüzetesen elmagyarázza, hogyan találjuk meg temesvári szállásunkat. A keresés majdnem tökéletesre sikeredik, csupán a Michelangelo-híd előtti körforgalomból lépünk ki eggyel később, csak hosszas száguldás árán térünk vissza a hiba helyére és most már hipp-hopp az immár ismerős Carmen Sylva-kollégiumunk elé érkezünk. Jó egy órás késéssel érünk be vendéglőnkbe (erről telefonon előzetes értesítést kaptak), de itt már minden tökéletesen zajlik: ma másféle, legalább olyan finom csorba az elmaradhatatlan kenyérrel és hosszú, hegyes ecetes zöldpaprikával, káposztasalátával és rizottóval tálalt, több szeletből álló roston sült hússal. Ital ismét csak ki-ki alapon.

Gyors tisztálkodás után fél 11 körül ágyba bújunk, másnap derül ki, hogy nálunk vállalkozóbb kedvűek (Nagy Dénes és társai) még besétáltak a városba és véletlenül Klapka György szülőházát fedezték fel. Van, aki ekkor vásárolta meg másnapi reggelijét.

Kormos Zsolt felvételei