Gyülekezet
Egyház
Üzenet
Kérjük, hogy SZJA 1+1 %-át ajánlja fel az adóbevallás rendjén a:
Magyarországi Református Egyház
0066
Szombathelyi Református Templomért Alapítvány
19247919-1-18
részére
Ajánló
Gyülekezeti kirándulás 2012
- Kategória: Gyülekezeti kirándulás 2012
• Cholnoky Péter útinaplója - 7. rész
Augusztus 19-e, vasárnap
Mindenki megreggelizik valahogy. 8 órakor bepakolunk a buszba, a kollégiumtól búcsút veszünk. 8.25-kor megérkezünk a gyárvárosi gyülekezethez. A Gyárváros Temesvár északi része, nevével ellentétben már nem gyárak jellemzik. A templom telke közvetlenül a folyó mellett van. Kertje akkora, hogy buszunk be tud állni. A telek jelentős részén betonalap, ennek egyik szélén egyemeletes épület, a kertben még egy kisebb épület. A kert egyik sarkában bogrács, alatta már ég a tűz.
A végleges épület majd Makovecz Imre tervei szerint fog megépülni. A 9 órakor kezdődő istentisztelet előtt beülünk a templom első utáni padjaiba. Zsoltárt mi nem hoztunk magunkkal, de hamarosan kiderül, hogy nem sok hasznát vennénk. A padokra kitett énekeskönyveket ugyan Budapesten nyomtatták 2000-ben, de 1995-ös kolozsvári kiadás alapján, az énekek számozása nem felel meg egymásnak. Az eredetileg kiírt énekek mind ismeretlenek. De a kántornő hamarosan átrendezi az énektáblát, kiderül, hogy a magyarországi 162. énekkel kezdünk (Ím béjöttünk nagy örömben), következik a 65. zsoltár (A Sionnak hegyén) és aztán a 171. ének vezeti be az igehirdetést (Megáll az Istennek ígéje). Csak a szép záróének ismeretlen.
A kezdés idejére a templom megtelik. Jakab Bálint szolgál, a kezdőének után felolvassa a napi igét (Fil, 4, 4-9). Feleségemmel meglökjük egymás könyökét: ezt az igét kaptuk Szakál Elemér esperestől szinte napra egy évvel ezelőtt az aranylakodalmunkon. Bizony, mindannyiunkra ráfér ez a biztatás: Örüljetek… Az ottani szokás szerint ezután hangzott el Kálvin bűnbánati imája. Az igehirdetés textusa a 65. zsoltár 5. és 10-12. verse volt. A prédikáció nagyívű eszmefuttatás volt arról, mi a boldogság és az ebből szétágazó gondolatokról. Az ima utáni Miatyánk a legrégebbi változatban hangzik el. Ekkor lépett elő a kilenctagú énekkar, három éneket adott elő, a harmadikra mindenki fölpattant: ez ugyanis a Szózat volt. Az áldás előtt elmondtuk az apostoli hitvallást, ugyancsak a legrégebbi szöveggel („közönséges, keresztyén anyaszentegyházat”). A hirdetésben az üdvözlés után nagy örömhír szerepel: a gyülekezet félmillió eurót nyert el pályázatban, meg lehet építeni a következő lépcsőt. Jakab Bálint köszönetet mond, átadja a szombathelyi gyülekezet ajándékát.
- Kategória: Gyülekezeti kirándulás 2012
• Cholnoky Péter útinaplója - 6. rész
Augusztus 18-a, szombat
A tanulságos koradélutáni pihenő után visszafelé buszozunk, Orsovánál búcsút mondunk a Dunának és észak felé fordulunk. A Cserna folyócska hol szűkebb, hol tágabb völgyében haladunk fölfelé, hamarosan jobbra térünk, Herkulesfürdő (Băile Herculane) felé.
A Cserna szűk völgyében elhelyezkedő nagy múltú fürdőhely új részét érjük el előbb, ronda tömbházakkal, majd felhőkarcoló nagyságú épületekkel, aztán a közlekedési tábláknak a helyiek tanácsára fittyet hányva (7 illetve 1.5 tonnás súlykorlátozás!) bejutunk a régi fürdőhely közepébe. Itt már gyalog sétálgatunk kis csoportokra szakadva. Rengeteg látogató nyüzsög az utakon, hiszen szombat délután van. A gyógyvizet már a rómaiak felfedezték, Hercules-szobrot állítottak fel, innen a hely két latin neve is: Ad aquas Herculi sacras (~Hercules szent vizeihez) vagy Thermae Herculi ad Mehadiam (~Herules hévizei Mehádia mellett). A római fürdőnek csak írásos és régészeti emlékei maradtak fenn, a török kiűzése után újra felfedezték a vizet, de igazi kiépítése csak 1852-ben indult meg. Valódi k.u.k. fürdőhely volt ez, ivópromenáddal, kaszinóval, ma már ódonnak számító szállodákkal, kápolnákkal, villákkal, a megzabolázott Csernát átívelő hidacskákkal. És persze Hercules szobrával. A szobortól nem messze csorog a kútból a meleg, kénszagú gyógyvíz. Az épületek állapota hírhedten vegyes: sok romló vagy rommá vált állapotban van, nem kevés fel van állványozva és szép számmal akadnak pompásan helyreállított épületek. A román uralom is felépítette a maga bizáncias stílusú gyógyszállóját. A Cserna szűk völgyébe szorult, gyönyörű természeti adottságokkal megáldott fürdőhely akkor is rendkívül vegyes képet nyújtana, ha valamennyi épületét tökéletesen helyreállítanák régi fényében. Nagy társasági élet folyt itt, ennek egyik csúcspontja volt a Vaskapu–csatorna felavatására ide érkező magyar, szerb és román király találkozója 1896-ban. Itt született a lengyel grófnő, Marija Czartoryski, aki hazánkban Lázár Mária néven vált híres színésznővé.
- Kategória: Gyülekezeti kirándulás 2012
• Cholnoky Péter útinaplója - 5. rész
Augusztus 18-a, szombat
Mindenki 5 óra előtt vagy körül kel. Reggeli a Celentano pizzériában: omlett vagy virsli, tea, jó kenyér. A busz 6.50-kor indul el velünk. Úti kalauzunk ismét Gazda István temesvári lelkész (Jakab Bálint évfolyamtársa volt Kolozsváron). Dél irányában hagyjuk el a várost. Az egyelőre sík úton idegenvezetőnk beszél az itteni lelkészi gondokról: a szórvány szórványa, kevés gyermek, iskolaválasztási dilemmák, román magyar házasságok, mindjárt az elején az esküszöveg: van, hogy a román fél megtanulja magyarul, vagy a lelkész magyarul előmondja, olykor a román fordítást kapja meg és azt mondja. Idővel helyenként gondot jelent a gyülekezet többségének nyelvváltása. A római katolikus egyház könnyebben, de a magyarság megőrzése szempontjából kedvezőtlenül kezeli a kérdést: a bukaresti katolikus magyarság hamar áttért a román nyelv használatára, a katolikus moldvai csángók sanyarú nyelvi helyzete közismert; Róma nem afféle magyarutálatból tűri el ezeket a változásokat, elsősorban Romániában és Szlovákiában, hanem a világegyház szemszögéből nézve jobb egy beolvadt katolikus magyarság, hiszen így könnyebben misszionál a többségi nyelvet beszélő társadalomban, mint egy nyelvileg elzárkózó, a többséggel alig érintkező csoport.
- Kategória: Gyülekezeti kirándulás 2012
• Cholnoky Péter útinaplója - 5. rész
Augusztus 17-e, péntek
Útnak indulunk Temesvár felé, az útba eső települések szépen tükrözik a Bánság török utáni nemzetiségi tarkaságát. A Bánság maradt legtovább török kézen, a karlócai béke (1699) után még tizenhét telt el, míg Savoyai Jenő ki nem tessékelte a törököt innen. A Bánát felett szinte kizárólag a bécsi uralkodó rendelkezett, a betelepítések fő kivitelezője Mária Terézia volt, ekkor jöttek be németajkú, túlnyomóan katolikus telepesek az egész Bánságba, az Alföld elnéptelenedett részeibe (pl. Békés megye) illetve az eszék-budai út mentén a török által kipusztított magyar lakosság helyébe (Baranya, Tolna). De a Bánátba szerbek, bolgárok, románok is szép számmal telepedtek le. A következményeket ismerjük.
Arad után az első község Németság, neve mindent elárul eredetéről, aztán jön Vinga, a hajdan tiszta bolgár település; a török elől telepítettek le 4000 bolgárt a nikápolyi püspök vezetésével egy tömbben a XVIII. század elején., itt emeltek hatalmas kéttornyú katolikus (!) székesegyházat neogót stílusban. Orczyfalva (ma: Orţişoara) lakóit már II József telepítette le, ők falujukat Orzydorfnak nevezték. A mai név már híven tükrözi a lakosság etnikai összetételét. A lapos táj unalmát Köves Gyopárka űzi el azzal, hogy Lenauról mesél. A németajkú költő ezen a környéken született, ma Lenauheimnek nevezett faluban. Lelkesedett szülőföldjéért, van egy pár magyarpárti verse is, a többi talán magasabb színvonalú. Az életrajz ismertetésén kívül verseiből is hallhatunk Gyopárkától.
És már Temesvár áll előttünk, több mint 300 ezer lakosával. Ilyen méretű városunk nincsen: Budapest sokkal nagyobb, az utána sorban álló városok lakossága nem haladja meg a 200 ezret. Itteni vezetőnk Gazda István temesvár-gyárvárosi lelkipásztor lesz, vele a városszéli Real áruháznál van találkozónk. Kicsit nehezen találjuk meg ezt a Realt, végül is sikerül. Mindenki kiszáll, bevásárlunk, ki ezt, ki azt. A Real olyan, mint a fogyasztói társadalom bármely multimonstruma, bárhol a világon.
A helyi tiszteletes kocsija vezérel be minket első úti célunkhoz. Közben gyönyörködünk a sok parkban, a széles, nagyvárosi utcákban, a villamosokban és trolibuszokban. Végül megállunk és első utunk a temesvári forradalom kiindulópontjához vezet. A nevezetes templom és lelkészlakás meglepetést kelt. Pedig hányszor láttuk a 80-as évek legvégén a Tőkés Lászlóval titkon készült riportok tévéfelvételein! Háromemeletes bérház, a bejárattól balra az 1989-as grafitti szövege maradandóan ékeskedik vérvörös betűkkel: „Éljen Tőkés László! Szabadság!” A templom az első emeleten van, belülről a megszokott templomi megjelenéssel. A falon szép emléktábla emlékezik meg hajdani lelkipásztoráról, Szabolcska Mihályról. Minket már torzítva befolyásol Ady Endre lesújtó ítélete és Karinthy Frigyes zseniális, de igazságtalan paródiája. Később Gyopárka felolvas pár szép verset tőle, ma is érezni, miért volt a maga korában olyan népszerű és miért tartozott az irodalomoktatási kánonba 1944-ig.
A templomból kilépve pár lépés után Dózsa György megégetésének színhelyét látjuk, rajta kőemlékművel. Két utcával arrébb szép kis park közepén meg Dózsa György bronzszobra áll, kissé szokatlan a mű: robusztus férfialak erőteljesen támaszkodik jobb kezében tartott kardjára, az egész figura csupa feszültség, de legtöbben nem ilyennek képzeljük a parasztvezért.
Visszasétálunk buszunkhoz, most már a szállásunkat keressük fel. A városmagot délről félkörívben kerüli meg a Bega csatorna, a központ és a víz közt 3-4 félköríves, egymással párhuzamos utca helyezkedik el. A Bega Michelangelo-hídján megyünk át, a folyócskától a második gyűrű képezi a Loga utcát. Itt van a Liceul Pedagogic „Carmen Sylva” iskola és kollégium patinás épülete. Carmen Sylva Ferdinánd király feleségének írói álneve volt. Vezetőink a jobb napokat látott kollégiumi szobákba osztanak be, nehezen, de célszerűen és igazságosan. Tudtuk előre, hogy közös vizesblokk van a folyosó végén. Mi megkaptuk a legjobb szobát, közvetlenül a fürdőterem mellett. A szobákban zord vasszekrények, emeletes ágyak, némelyikben nincs szék. A célnak azonban tökéletesen megfelel. Befészkeljük magunkat két éjszakára szóló otthonunkba, majd együtt elsétálunk a Celentano nevű pizzériába. Ennek nagy forgalma lehet, mert hat kiszállító kocsi parkol előtte. A tetszetős vendéglőben szép teríték, kedves, udvarias kiszolgálás. Az italrendelésben lelkipásztorunk van segítségükre. Az italt ki-ki maga állja. Remek ciorba, azaz csorba, rengeteg zöldséggel és ezúttal jelentékeny mennyiségű fehér baromfihússal. Kész önálló vacsora. A csorbához finom rúdperec, nagyon vékony, erős ecetes zöldpaprika is dukál. Káposztasaláta, az asztalon lévő ízesítőkkel érdemes följavítani. Két óriási roston sült sertéshússzelet. Legtöbben sört isznak, hiszen tökéletesen kiszáradt állapotban leledzünk. Vacsora után gyalog indulunk Gazda István lelkész vezetésével az esti Temesvár megnézésére. Már a befelé vezető sugárúton sok látnivaló, így például a magyar palota, a hajdani posta (amelynek igazgatóit csak 1920-tól sorolják fel). Először a renovált vármaradványokhoz megyünk. A középkori várnak szinte nyoma sincs, csak a Hunyadi-várkastély alapjában maradt fenn valamennyi. A török után osztrák téglavár készült, nagy méretekkel. De a város ugrásszerű fejlődése a XIX. század végén szétfeszítette a vár kereteit, a maradék meg szépen pusztult. Most EU-s pénzből az egészet renoválták, van ott bástya, árkád, terek, mindenfelé hangulatos világítás, vendéglők, sörözők. Rengeteg ember bújik elő a hőséges nap után.
Átsétálunk a székesegyház terére. Majdnem pontosan négyzet alakú, északkeleti sarkában áll a katolikus dóm: két zömök tornya van; a téren a pestisoszlop, ezen felül csak a tér felületének egyhangúságát megbontó ballusztrádok. A tér déli oldalán az ú. n. barokk ház óriási, Savoyai Jenő háza, teljesen restaurálva. A dómmal átellenben lévő oldalon a szerb székesegyház, háttal a térnek. Másik sarkán a bécsi katonaság garnizonja, még nincs rendben. A várost 1716-ban szabadította fel Savoyai Jenő, de már 1718-ben felépült a sörgyár. „Románia első sörgyára” áll a mai temesvári sör palackján. Így kell finoman csúsztatni! Kis utcán át a következő térre, a régi városháza előtti Szabadság térre. Majd a harmadik tér, melynek északi oldalát az operaház zárja le. Ez megsérült a háború alatt, bizáncias stílusban építették újjá, idegenvetőnk szerint még a jobb érzésű románok is legszívesebben eredeti állapotában állítanák helyre. A tér másik végén zömök, komor épület, itt már nincs erős világítás: ez a Hunyadi-várkastély, ebben rejlik a Losonczi István által feladott középkori vár maradványának egy morzsája. A várkapitánynak 1552-ben a török szabad elvonulást ígért a fegyverletétel fejében, de minden kijövőt felkoncoltak.
Mellékutcákon át hamar elértük szálláshelyünket. Gyors tisztálkodás és ágyba zuhanás 11 óra körül.
- Kategória: Gyülekezeti kirándulás 2012
• Cholnoky Péter útinaplója - 4. rész
Augusztus 17-e, péntek
Gyalog indulunk városnézésre, a sugárút irányában végigmegyünk szűk és régi Eminescu utcán, közben látjuk az akkori polgármester egyemeletes házát, melyben annak idején Haynau volt elszállásolva. Állítólag ki akart kezdeni a szolgálólánnyal, aki nem tudta, kivel áll szemben és így durván elutasította. A bresciai hiéna ezért fel akarta köttetni. A térre érve a Nemzeti Színház áll előttünk, az Eminescu utca és a sugárút sarkán öreg épület, a hajdani Fehér Kereszt szálló, Itt szállt meg Ferenc József 1874-ben, amikor a színházat avatták fel. A szálló nagyterme hangversenyteremként szolgált sok évtizeden át, koncertezett itt Liszt Ferenc, Brahms, id. és ifj. Johann Strauss, Bartók, Kodály, Pablo Casals és még hosszú a lista. Gyors pénzváltás a közeli kis pénzváltóknál, 1000 forintért aznap 64 lejt adtak, tehát 1 leu 62.50 forintot ér. Néhány házzal arrébb a minoriták Páduai Szent Antal temploma; belül nyugodt, szinte puritán barokk, sima oszlopai valódi márványból vannak. E templomhoz tartozó épületben rejtegették, tartogatták 1920 után az Igazság emlékművét darabokra szedve, innen került hosszas huzavona után jelenlegi helyére. A templom előterében további három itt kivégzett 48-as katonai vezető emléktáblája. Összesen tehát 17 aradi vértanúnk van.
- Kategória: Gyülekezeti kirándulás 2012
• Cholnoky Péter útinaplója - 3. rész
Augusztus 17-e, péntek
Friss fölkelés, ízletes reggeli: kakaó, remek kenyér, vaj, kenősajt, szalámi, paprika. Indulás után szinte azonnal a határra érünk, sem innen, sem a román oldalon lévő Gyulavarsándon (Vărşand) nincs pénzváltó, ez Aradra marad. A határon az órát egy órával előre kellene igazítani, de nem tesszük: naplómban még ottani eseményekre is a magyar időt használom.
A napi igeszakasz (Ez 21, 1-22) az ítéletről szól.
Végig síkságon haladunk. Kisjenőnél (Chişineu-Criş) érjük el a Nagyváradról Aradra vezető főutat. Nadab, Simánd, Zimándújfalu érintésével érünk Arad külvárosához. Már itt feltűnik a keskeny nyomtávú sínpár, melyről kiderül, hogy a kiterjedt villamoshálózat része. A villamosok színe mindenféle, piros, kék, fehér. Utóbb megtudtuk, hogy a keskeny nyomtávú villamosokat még az első világháború végén hozták el Odesszából. Ma persze már új szerelvények járnak.
Arad határában Jakab Bálint felhívja aradi idegenvezetőnket, Puskel Péter újságírót, aki a Nyugati Jelen című lap szerkesztője is. Megbeszéli vele találkozónk helyét.