Címlap

 

A Házasság Hetében gyülekezetünk imádságos alkalmat tart február 15-én csütörtökön 18 órai kezdettel a Lelkészi Hivatalban, melyre várunk mindenkit, akinek fontos érték a házasság.

Aki házasságban él, hálát adni jöjjön.

Aki elveszítette házastársát, a hajdan volt szeretetre emlékezhet közös imában.

Aki szeretne házasságot kötni, esetleg gyermeke, unokája életét szeretné, ha a házasság kötelékében teljesedne ki, vele együtt könyörgünk a mennyei Atyához.

Aki bármi miatt akadályoztatva van, kérjük, otthon kapcsolódjon be az ima közösségbe.

 

 

Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vígadozva járuljatok színe elé! (Zsolt 100,2)

 

 

Kapunyitás: 18.30-kor, a bál megnyitása 19 órakor

Helyszín: Tóvendéglő emeleti különterem

Szombathely, Rumi Rajki sétány 1.

Zenél a Spectrum Band

Belépő 4.800,- Ft, mely tartalmazza a vacsorát, és az üdvözlő italt. Egyéb italt az étterem kínálatából lehetrendelni, és egyénileg kell fizetni.

Jelentkezési határidő: április 2. hétfő

A menü kiválasztásával és a belépődíj megfizetésével lehet jelentkezni a templom bejáratánál istentiszteletek előtt és után március 11-től

Tombolára felajánlásaikat folyamatosan várjuk!

Menü 1. mustáros fűszervajjal töltött csirkemell tökmagos bundában,

zöldséges jázmin rizzsel

gesztenyés panna cotta

Menü 2. kapros juhtúróval töltöttborda rántva,parázs burgonyával

házi szilvás rétes kékfrankos mártással

Menü 3. portóis párolt marha,fokhagymás burgonyafánk

gesztenyés panna cotta

Menü 4. mandulás kukoricabundában sült camambert citromos rizottóval

gesztenyés panna cotta

A bál bevételét a parókia épületének felújításához ajánljuk fel, ezért aki nem tud a bálon részt venni, számára lehetőség van támogatói jegy vásárlására.

 

 

A szatmárcsekei temető hajós fejfái messzi korba visznek minket. Hádész birodalmába a nagy hajós, Kharon evezte át a kihunyt lelkeket örök álmot és megnyugvást remélve földi életük után. A temető azonban a Himnusz költőjének földi maradványait is őrzi, szép klasszicista stílusú kriptával, repkénnyel befuttatott márvány síremlékkel – melyet eddig még nem kezdett ki az idő vasfoga sem pedig a gyorsan múló emlékezet.

De profundis – mondja a 130. bűnbánati zsoltárunk. Igen, 1823 valóban egyik nehéz korszaka a századnak. A reformkor még el sem kezdődött, a hónapokig tartó Diéta semmilyen fontosabb eredményt nem tud elérni Pozsonyban a szőlődézsma ügyén kívül. Az örökváltság, a népképviselet, a demokratikus szabadságjogok ügye nem kerül megtárgyalandó ügyként a királyi törvénykezés elé. A Rendek morgolódnak, de határozott fellépés nincs, Bécs még nem felejti Sigrayék ügyét, minden esetleges jobbátételi szándékot a Birodalom elleni össznépi támadásnak vél.

És akkor megszületik a Vers. A költő Istenhez szóló fohásza után megírja a Himnuszt, amely akkor még nem, de a reformkori történések idején – Erkel megzenésítése után – már énekelhető formában terjed. Nem véletlen, hogy a megtorlások idején lesz országosan ismert, éneklik magánházaknál, családi összejövetelkor, egyházi rendezvényeken.

Mert a Himnusz veretes sorai örök érvényűek. Igen, a zivataros századokat idézi, de a mához, a mindenkori mához szólnak. Hol van már Kazinczy intelme, hogy manierista módon verseljenek a kortársak, hol van már a finomkodó ( és szenvedélyes ), rokokós Csokonai, aki szerteágazó költői zsenialitásával a szentimentalizmust is magyarossá tudta tenni rövid életében?

Kölcsey a maga visszahúzódó, költészetébe minden addigi tudást és szenvedélyt belepréselő soraival mégis egy különös hazafias ódát alkotott. Ez a költemény más, mint a dicsőített Horatius – a maga soractés soraival. Ez a költemény más, mint a Palatinusról ledübörgő Berzsenyi, aki a legnagyobb költőnk is lehetett volna, ha klasszicista soraival a honi kánon, nem pedig a horatiusi ódaköltészet folytatója.

Mert Kölcsey Himnusza magyar irodalom. Soraiban ott vannak az elmúlt századok – történelmünk eseményei, harcai, prédikátoraink üldözése, bebörtönözése, hitünk és felekezetünk puritánsága- ugyanakkor minden akadályt legyőző tettrekészsége is. A Himnusz elemzése nem ezen írás célja. Viszont az írás célja az, hogy csodálkozzunk rá és kövessük őseink nagyszerűségét, akik tudtak és mertek gondolkodni nagyszerűt és minden kétséget kizáróan magyart.

Dr. Sipőczné Miglierini Guiditta

 

 

 

 

Pünkösdöt követően egy asztal körül ülve készült az a felvétel, amelynek írásos változatát olvashatják most. Személyes vallomások érintettségekről, a pillanat megragadásának szépségéről és Istenről. Nem titkoltan azért adjuk közre, hogy mások is bátorságot merítsenek ezekből Istenhez közeledni. A kérdező a kíváncsi tanító. Jelen esetben: a gyülekezet lelkipásztora.

Elsőként szeretnék egy rövid bemutatkozást kérni azoktól, akik a 2017. esztendőben pünkösdkor konfirmáltak. Ki honnan indult el? Születési helyre és a lelki helyre is gondolok.

Anna: Kustos Annának hívnak, én 1985-ben születtem Szombathelyen. Nem is mentem innen nagyon messzire, csak Győrig, az egyetemig. Egyetem óta itthon dolgozom Szombathelyen. A lelki elindulásommal kapcsolatban szeretném elmesélni a konfirmációt megelőző délelőttöt. Nálunk ez olyan mértékben nem volt jelen a családban, hogy hiába ismertük a nagypapám tatai gyökereit, az én nagybátyám az én konfirmációmig azt hitte, hogy ő katolikus. Aztán anyukám mondta, hogy ő is úgy tudta, hogy az öccse katolikus, a nagymamám mondta, hogy nem, mindkét gyermeke reformátusnak lett keresztelve. Az én következő feladatom ezt kideríteni, hogy őket hol és mikor keresztelték meg. Úgyhogy nekem az indulásom ilyen jellegű.

Judit: Molnár Judit vagyok, 1974-ben Berettyóújfaluban születtem és 1993 óta élek Szombathelyen. Igazából a református közösséghez való tartozás mindig nyilvánvaló volt és élő is a családomban. A lelki élet is, tehát hogy szívvel és lélekkel jelen volt a családban Isten, jártunk templomba. Az emberekhez, embertársainkhoz való odafordulás, nexus mindig olyan volt, ami nyitott, derűs, mosolygós. Én ezt otthonról hozom.

Viszont ami számomra nagyon fontos volt, és most is nagyon fontos, az az, hogy a szeresd teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes értelmeddel is Istent. Ebből nekem az értelem az az, ami egy borzasztó fontos része az életemnek. Mindig is kerestem a válaszokat a kérdéseimre. Nekem mindig voltak kérdéseim, ezeknek ti is tanúi lehetettek. Ez nem kekeckedés, hanem komolyan kérdezem, és komolyan várom a választ. Erre elmondanék egy példát is nektek. Én adventi időszakban elkezdem mindig olvasni a gyerekeimnek a gyerek-bibliát, és szépen megyünk benne előre, hogy amikor a Jézuska megérkezik, addigra mi is megérkezzünk arra a napra a történetben. Ebben vannak olyan részek, amiket én következetesen átugrok, mert nem tudtam soha hitelesen képviselni. És a Tiszteletes úr akkor azt mondta, hogy Judit, itt van Kirkegaardnak a Félelem és reszketése, milyen jó lesz ez karácsony és újév között. Engem ez akkor végigvitt karácsony és újév között.

Árpád: Pethő Árpád vagyok, 1965-ben születtem Szombathelyen és katolikusként keresztelkedtem. A családom nem látogatta a templomot, talán csak a nagyszülőkre volt jellemző a hitélet. Amikor megházasodtam református lányt vettem feleségül, a gyerekek is itt keresztelkedtek, ide jártunk templomba, és tapasztaltam azt a rendet és bizonyosságot, ami hiányzott az életemből korábban. Hiányzott, hogy értelme legyen azoknak a dolgoknak, amit például egy ünnep jelent. Itt tapasztaltam meg, hogy ezeknek az ünnepeknek mi a fontossága. Nekem azzal, hogy idekerültem egy jó dolog került az életembe.

Katalin: Én Dugonics Katalin vagyok, 1965-ben születtem Budapesten. 14 éves koromban elküldtek a szüleim konfirmálni, de gyakorlatilag nem volt templomlátogató a családunk. Talán a nagymamám, az anyai nagymamám járt időnként templomba, de nem voltak nagyon templomlátogató élményeim. Édesanyám reformátusnak lett keresztelve, édesapám katolikusnak, de édesapám vonalán egy haláleset miatt elvesztették az Istenbe vetett hitet, és azt nagyon emlegették is, így nem volt jelen Isten az életünkben. Tehát én ilyen gyökerekkel indulok.

Györgyi: Kormosné Bloch Györgyinek hívnak, 1963-ban születtem Sárváron, és egész kiskoromtól kezdve Szombathelyen élek, 10 év megszakítással, amit Budapesten töltöttem. Lelki értelemben nagyon messziről jövök, mert semmiféle vallásos gyökerem nincsen, semmilyen egyházhoz kötődő. Ezzel együtt azért elmondanám, hogy édesanyámtól kaptam az első Bibliát. De ezt inkább mint a kultúrkereszténységhez való terelgetést, mert az azért fontos. Aztán most egy anyós-történet jön, mert engem egy református családból való fiatalember vett feleségül, ahol szintén nem voltak nagyon erősek a református gyökerek, de az anyósom nagyon erősen ragaszkodott hozzá, hogy a házasságunkon legyen református szertartás szerint való áldás. És a gyerekek keresztségéhez is, de olyan merev szigorral, hogy nem lehetett neki nemet mondani. Azóta már áldom az Istent, hogy egy ilyen indítás volt. Igaz, hogy utána eltelt huszonegynéhány év, amikor is egy betegség kapcsán volt egy erős Isten-élményem, tulajdonképpen élmény szinten. De akkor már az ünnepek során anyósomékat kísérve, és a kisgyermekeink keresztelője kapcsán is tudtuk az utat a református templomba. És ekkor, ezzel az élménnyel jöttünk el a férjemmel együtt, és kezdtük meg a templomot vasárnapról vasárnapra látogatni. De én nem akartam református lenni.

Bővebben...

 

Immár hagyományosnak mondható, hogy advent második vasárnapja előtti szombati napon, Szombathelyen a református gyülekezet segíti a lelki felkészülést a városi gyertyagyújtáshoz és teremti meg a hangulatot a másnapi ünnephez. Idén kicsit csípős, de tiszta szép téli időben szólították gyülekezetünk énekkarát, felolvasóinkat és lelkészünket a Fő téri színpadra.


A bevezető ének után a köszöntés és a felolvasott ige hallatán szokatlan csend szállt az adventi vásár közönségére. Az ige és lelkészünk szívhez és lélekhez szóló szavai megszüntették az egyébként természetes zsongást is, ami egy ilyen helyen mindennapos, és olyan csend lett, hogy csak a gesztenyesütők parazsának pattogása hallatszott halkan.

Az elhangzottak az emberek szívéhez szóltak és eljutottak a lelkük mélyére is. A téren állók közül többeknek jelent meg könnycsepp a szemében. Az ige hatására a lelkünk szeretettel és meghittséggel telt meg. Az áldás alatt a csend, és az áhítat talán még jobban elmélyült. A hangulat még a gyertyagyújtáskor is hatása alatt tartotta az embereket. Az ige betöltötte a teret.

Lelkészünket ismeretlenek szólították meg, és köszönték meg a szép szavakat.

Különösen jó érzés volt ott a téren szombathelyi reformátusnak lenni.

„Mennyei Ige jelenél,

Örök Atyától kijövél,

Testet magadra felvevél,

S abban minket idvezitél”

(Ré. 309. dicséret 1.)

Áldott, békés felkészülést, várakozást kívánunk mindenkinek!

Kerekes Ferenc Béla

presbiter

 

 

 

 

 

Segíteni szeretne nélkülözésben élő családokon, rászorulókon, magányos idősökön?

Adományával - mint például olaj, konzerv, liszt, kakaó, tea, fűszer, édesség, mosószer, öblítő, fogkrém, gyermek és felnőtt pelenka, sampon, tusfürdő – advent első vasárnapján, 2017. december 3-án, istentisztelet előtt 9,15-től 9,50-ig az alagsori termünkben Kerekes Ferenc presbiter testvérünk várja önt/önöket. Telefonos elérhetősége: +36 30 90 12 511.

Az azt követő héten, december 4-től 8-ig az evangelizációs alkalmak előtt 17,30-tól 18-ig is várjuk adományaikat.

Segítő személy jelentkezését is szeretettel várjuk!


 
További cikkek...
Ajánló

Ma 2018. február 19., hétfő, Zsuzsanna napja van. Holnap Aladár és Álmos napja lesz.
Ki olvas minket
Jelenleg 50 vendég olvas minket