Szombathelyi Református Gyülekezet

+36 94/313-917

.

Kérjük, hogy SZJA 1+1 %-át ajánlja fel az adóbevallás rendjén a:
Magyarországi Református Egyház

0066


Szombathelyi Református Templomért Alapítvány

19247919-1-18


részére

Ajánló


Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog,
érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom!
Szaporodjon ez az ország
emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha-soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke,
gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

"Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." (Lk 2,14)


Honlapunk Olvasóinak Isten szeretetében áldott Karácsonyt és kegyelemben gazdag boldog Újesztendőt kívánunk!

 

Ünnepi istentiszteleti rend

December 24. (hétfő) 17 óra:

• karácsonyesti családi istentisztelet orgona nélküli énekléssel

Karácsony 1. napja (kedd):

• Istentisztelet, úrvacsora, az énekkar karácsonyi fellépése

Karácsony 2. napja (szerda):

• Istentisztelet, úrvacsora

December 31. (hétfő):

• Óévi istentisztelet 18 órától

Január 1. (kedd):

• Újévi istentisztelet 10 órától

 

Gyógyulások Jézussal

Gyógyulás a közösségnek

December 10.: Rozgonyi Emőke (Pártosfalva, Szlovénia) Mt. 8,1-4.

{mp3}2012/rozgonyi_emoke{/mp3}

A pogányok gyógyulása

December 11.: Szentgyörgyi László (Sárvár) Mt. 8, 5-13.

{mp3}2012/szentgyorgyi_laszlo{/mp3}

Gyógyulás a családban

December 12.: Szakál Péter (Egyházasrádóc) Mt. 8, 14-17.

{mp3}2012/szakal_peter{/mp3}

 

Gyógyulás a megszállottságból

December 13. Bíró Tünde (Szentgyörgyvölgy) Mt 8, 28-34.

{mp3}2012/biro_tunde{/mp3}

Gyógyulás a bűnbocsánatra

December 14. Bella Péter (Győrújbarát) Mt. 9,1-8.

{mp3}2012/bella_peter{/mp3}

 

 

Adventet kettős feszültségben éli a keresztyén ember. A rohanó életritmusban keresi lehetőségét az Istennel való együttlétnek, hogy békességben érkezzen a karácsonyba: a megváltó Jézus Krisztus szeretetébe. Ugyanakkor nem téveszti szem elől, hogy a mennyei Krisztus, az Élet Fejedelme visszatér és fogadására mindenkor készen kell lenni.

Advent a gyülekezetben:

  • advent minden vasárnapján zenei betéttel gazdagított istentiszteleti alkalmaink lesznek
  • advent első vasárnapján úrvacsora
  • a Nőszövetség adventi vásárral készül, amelyeken sok egyedi dolog kerül az asztalra. Istentiszteletet követően tea-kávé várja az alagsorban lévőket.
  • advent 1. vasárnapjának délutánján (december 2.) Kárpát-medencei Imanap lesz családi istentisztelettel egybekötve. A gyermekeknek játszóház, ahol egyedi ajándékokat készíthetnek
  • advent 2. vasárnapján (december 9.) keresztyén könyvek vására
  • adventi esték december 10-14. között vendég igehirdetők szolgálatával (ld. részletes program)
  • advent 4. vasárnapján (december 23.) délután a gyermekek karácsonyi műsora, azt követően szeretetvendégség

Advent a városban:

  • főtéri gyertyagyújtás a történelmi egyházak részvételével négy adventi szombaton 17 órától
  • december 15-én a református egyház az alkalom felelőse, fellép a gyülekezeti énekkar

 

A nagy felújítás árnyékában több olyan munka is zajlik, amelyek nélkülözhetetlenek egy későbbi hiba megelőzésében. Így került sor a templom kéményeinek bélelésére.

Az előkészítő és renoválási munkák állandó megbízható hátterét jelenti Körmendy Sándor presbiter, aki sok apró-cseprő szerelési munkát elvégez a gyülekezetben.

Csendes szolgálat az övé, ami azért is becsülendő, mert bármikor szükség van rá, azonnal mozdul az egyház érdekében. Köszönet neki a mostani közreműködéséért is.

Hosszú évek álmodozása után elkezdődött a templomtető felújítása. A munkákat az évek óta tartó apró beázások tették szükségessé, amelyek néhány helyen látványosan kikezdték a templom belsejét. Sokáig reménykedtünk pályázati lehetőségben. Ígéret volt rá a városrehabilitáció keretében, azonban ezek a források nem bizonyultak valósnak. Két évvel ezelőtt egy ideiglenes kármentő munkát végeztettünk a beázás megakadályozására, ennek a télnek viszont már nem mertünk nekivágni. Így hát önerőből, illetve részbeni külső támogatásból elkezdődött a tető és csatornarendszer teljes cseréje. Az 1938-ban épült templom tetőszerkezetének első cseréjéhez és felújításához kérjük a gyülekezeti tagok és minden jóindulatú ember segítségét.


Az összköltség meghaladja a tíz millió forintot, de a rejtett hibák a tervezetthez képest további többletkiadást jelenthetnek. Ezek a munkálatok során bukkannak elő a régi tető megbontását követően.

A támogatást átutalással az egyházközség számlaszámára (UCB Bank:  10990005 00000008 44310008), sárga csekken történő utalással vagy személyesen az egyházközség pénztárába való befizetéssel lehet megtenni. Kéretik megjelölni a cél: „Templomtetőre”.

Köszönettel:

az egyházközség presbitériuma.

 

A korábbi évek hagyományát követve az idén is lehetősége volt az érdeklődőknek reformáció tájékán a szellemi és lelki feltöltődésre a szombathelyi református gyülekezetben. Reformáció ünnepkörében hangsúlyos a történelmi örökség, ugyanakkor az örökséghez való viszony. Mert a reformáció megjelenése és átütő ereje épp abban volt, ahogy reformátor eleink Isten Igéjének fényében újra tudták fogalmazni hitüket, értékrendjüket, életüket, egyáltalán az Istenhez és emberhez való viszonyulásukat a kor kihívásában. A reformáció folyamatos öröksége ez a fajta reflexió. Ezért fontos az előttünk járók példája, az általuk felhalmozott szellemi és lelki kincs ismerete és újraértelmezése.

Ebben segített a Szenczi Molnár Albert Kör által október 28-án délután szervezett szellemi kaland: A kálvinizmus hatása a magyar irodalomra. Az előadó, Bakonyi István irodalmár Székesfehérvárról érkezett és egy ívet rajzolt Bornemissza Pétertől a kortárs Szilágyi István prózaíróig. Ugyanakkor említésre méltónak tartotta, hogy az úgynevezett másod-, harmadrangú irodalomra is érdemes figyelmet fordítani, hisz ezeknek egy része ugyan hitbuzgalmi indíttatású, de mások hátteréül szolgálnak annak a szellemi horizontnak, amely összegzésként kerül az olvasó elé. Példaként a Szombathelyhez és Székesfehérvárhoz is köthető Bódás János verseit említette, vagy Sobor Antal Perelj Uram című regényét, amelynek megjelenése valóban hatott az által, hogy a regény két főszereplője, az 1848-as csákberényi református és katolikus pap mártíromsága bekerült a helyi emlékezetbe. Az alkalmat követő beszélgetés és szeretetvendégség már a szokásos bensőséges hangulatot árasztotta.

Október 31-én délelőtt az igehirdetés Isten Krisztusban adott és a reformációban felismert igazságairól szólt, illetve hívott az erre való reflexióra, délután pedig az immár hagyományossá vált jótékonysági koncertre került sor, amelynek bevételét az idei évben kivételesen a gyülekezet érdekében kántorhiányunk megszüntetésére, azaz négy fiatal képzésére fordítjuk. (A bevétel összege utólagos adakozásokkal együtt néhány száz forinttal kilencvenezer forint fölött volt). Az alkalmat Ravasz László egyik írása vezette be. A barokktól a kortárs zenéig terjedő egy óra kikapcsolódás és feltöltődés egyszerre volt. Jövőre ez a sorozat tíz éves lesz, már érlelődnek a tervek a jubileumra. Végül név szerint említtessenek, akik a legtöbbet tették az ünnepsorozatért: Dugonics Katalin, Dr. Sipőczné Miglierini Guiditta, Tanai Ibolya, Jakabné Köves Gyopárka és Dr. Unger Zoltán. Névtelenül illesse köszönet a jótékonysági koncerten ingyen fellépő zenészeket, a szeretetvendégségre süteményeket hozókat, segítőket és nem utolsó sorban az adakozókat.

Jakab Bálint lelkipásztor

 

Az ember évezredek óta küzd az elmúlással, ezért is alakultak ki a halottkultuszok különböző változatai. Kultúrák, korok próbálták megoldani az elszakadás valóságának és az örök együttlét igényének dilemmáját, mert a nemzedékek láncolatában fellelhető kapcsolat nem kiiktatható az emlékezésből. Mindenkinek meg van a maga halotti kultusza, bár e megfogalmazásnak éppen saját hagyományaim birtokában kell ellentmondanom.

Halottak napja nálunk, egy puritán gyökerekből táplálkozó és tiszta református faluban teljesen mást jelentett, amit ma, egy nagyváros halottkultuszában érzékelek. A halottak napja a reformáció árnyékába szorult, egyik nap közösségi ünnep, másik nap családi. Pontosabban este, mert valamiért mindkét ünnep az estében nyerte el jelentőségét. De ez már módosult tudat volt ahhoz képest, amit nagyapám gyakorolt, aki kilenc évvel élte túl feleségét. Ő minden év októberének végén kiment a temetőbe, rendbe szedte a sírt, alkalmatosságot teremtett a vágott virágnak, hiszen a halottak napját kivéve élő virágot ültettek minden sírra, vagy rózsabokrot, de halottak napjára alkalmatos edény kerül, amelybe a – talán még nagyanyám ültette – őszirózsát elhelyezte. A reformátusok nem „világítottak”. Tő Minya bá volt az első, bevándorolt a faluba, aki azzal hívta fel az emberek figyelmét, hogy halottak napján „világított”. De nem az ő hagyatéka volt a szokás változása, hanem az urbanizáció hozta magával, városról hazatérők fejezték ki modernségüket, amely végül is a le nem maradunk jelszava alatt lassan elfoglalta a falusiakban is az évszázados hagyomány helyét. Teológiai igazságokban senki nem gondolkodott, mindenki a kegyelet jelének tekintette.

Hatalmas havakra, meg latyakos esős időre emlékszem, mikorra megkaptuk az első gumicsizmát, amellyel lépkedtünk a késő őszi estében temetőről temetőre. Valami titokzatos volt nekem az egész, arcok, könnyek, suttogások a pislákoló gyertyalángoknál, amelyek viaskodtak az életbe maradásért a székely koratéli hóhullásában. Ismeretlen sorsok jöttek elénk, nagyszülőké, dédszülőké. Mert régi szokás szerint mindenki a maga birtokába temetkezett. Nem egy, közös temető volt – bár a kommunizmus jórészt uniformizálta a szokásokat, mégis makacsul ragaszkodtak néhányan az ősök jussához legalább a temetkezés rendjén. A tulajdonjog megszűnt a birtokon, de a halál visszakövetelte az elvett jussot, s a vérség a halálban újra egymásra talált. Korhadó deszkakerítések mellett dagonyáztunk a Kisszoroson át, míg dédszüleim sírjához jutottunk édesapámmal. Az idő arcunkba verte a havat, de türelemmel álltunk, hogy a gyertyák legalább félig égjenek. Ezek az esték, pirosló kezek, arcba csapó fagyos eső és hó tudatosította bennem, a gyermekben az élet és halál, ugyanakkor az elmúlásban is kitörölhetetlen vérség közelségét.

Valahogy viszonyulni kell mindenhez, amihez kötődünk. Halottainkhoz is. Belém a szeretet jár vissza. Nem a napé, egyre kevésbé adatik meg a halottak-napi hazajárás. Nyáron, virágos mezőkben úszunk gyermekeinkkel a Temető oldalon, hogy megmutassam nekik is apai jussukat az emlékezésre. Mert akik vagyunk, azok által vagyunk, akik közül már sokan nincsenek közöttünk.

Halottak napja a megmásíthatatlan múlttal és a kikerülhetetlen jövővel való szembesülés. Alkalom az Isten-közelségre való vágyódásra. Mert akik itt e földön együtt voltunk Krisztusban egymással, Vele együtt nemcsak eltemettetünk, hanem fel is támadunk az örök életre. Ez a remény teszi meghitté az emlékezést. Ez a remény repít haza gondolatban. Hogy melyik hazába? Mindkettőbe: a szülőföldre és oda, melynek határa túl van a csillagokon.

 

Jakab Bálint • lelkipásztor

 

Vasárnap, november 4-én a délutáni családi istentisztelet a Körmenden tartandó egyházmegyei ünnepség miatt egy héttel későbbre csúszik. Új időpont: november 11., 16 óra.

„Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert Ő megtéríti jótéteményét.” (Péld 19,17)

Reformáció ünnepén

Jótékonysági hangverseny

2012. október 31-én 18.00h-kor a szombathelyi Református templomban

Műsor

Ph. E. Bach: Szóló szonáta I. a-moll
Dugonics Katalin, fuvola

J. Stanley: D-dúr szvit
Laborczi Erzsébet, orgona

 

A. Vivaldi: F-dúr hegedű duó II-III.
Stánitz Réka, hegedű, Kovács Éva, hegedű

 

G.Ph. Telemann: Duó szonáta I-II-III.
Pethő Emőke, altfurulya, Pethő Julianna, furulya

 

H. Eccles: Cselló szonáta g-moll
Madarász Péter Pál, harsona, Horváth Annamária, zongora

F. Chopin: Variációk egy Rossini témára
Wilmann Krisztina, fuvola, Papp Klára, zongora

 

Kapi-Králik Jenő: Halleluja
Laborczi Erzsébet, orgona


Adományokat szívesen fogadunk, melyet hagyományainkhoz híven jótékony célra, - rászoruló gyermekekre fordítunk.