Szombathelyi Református Gyülekezet

+36 94/313-917

.

Kérjük, hogy SZJA 1+1 %-át ajánlja fel az adóbevallás rendjén a:
Magyarországi Református Egyház

0066


Szombathelyi Református Templomért Alapítvány

19247919-1-18


részére

Ajánló

 

Képgaléria.

Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak. (Zsolt 69,10)


Március 26-án, szombaton fél 9 órától tavaszi nagytakarítást tartunk: a templom és parókia környékét tesszük rendbe. Szeretettel hívunk és várunk minden segíteni tudó és akaró embert az önkéntesség évében. Aki teheti, kézi szerszámot hozzon magával.

Kérjük, hogy személyi jövedelemadója 1%-át a Szombathelyi Református Templomért Alapítványnak ajánlja fel. Adószám: 19247919-1-18.

Reklám a Youtube-on.

Katona Viktor, 6. éves teológus hallgató - gyülekezeti gyakorlatát korábban nálunk végezte - 2011. március 20-án vizsga-istentiszteletet tart, amelyen jelen lesznek a Pápai Teológiai Akadémia tanári karának képviselői is.

Szeretettel hívunk és várunk mindenkit az alkalomra.

A szombathelyi reformátusok a baptista testvérekkel együtt március 6-án, vasárnap délután tartották meg világimanapi istentiszteletüket a református templom alagsori nagytermében. Hány kenyeretek van?, kérdezték Jézus szavaival a chilei témaadók, s miközben a távoli dél-amerikai ország bemutatkozott, ezt a mindannyiunkat érintő kérdést járták körül.


Idén elmaradt a világimanap elől a „női” jelző, és ez határozottan jót tett az alkalom látogatottságának, hiszen megtelt a szombathelyi református templom nagyterme érdeklődőkkel. Évről-évre egy lelkes nőszövetségi csapat készül a világimanapra, bevonva a baptista testvéreket, s ezúttal is izgalmasnak érkezett a délután.

A bensőséges hangulatú istentiszteletet a chilei asszonyok javaslata szerint házikenyér kiosztásával kezdtük, gitár és zongora-kíséret mellett énekeltünk, imádkoztunk, a baptisták külön blokkal készültek ezen belül. Az igehirdetés szolgálatát Jakab Bálint, a református gyülekezet lelkipásztora végezte, aki az 1Kir17,8-16 alapján elmondta, a jótékonyság sokszor csak arra elég, hogy meghosszabbítsuk mások szenvedéseit. A segítség akkor változtathatja meg a nyomorúságot gyökerestől, ha az, amit adunk, Istentől való. Sok esetben pedig az vezérel minket, hogy mi zörög a zsebünkben, és nem az isteni kegyelem. A kegyelem viszont mindig megnyit számunkra olyan csatornákat, amelyeken keresztül segítetni tudunk nem csak önmagunkon, de másokon is. A sareptai özvegy elkészíthette volna magának és fiának azt a kevéskét, amilye még volt, de ő Isten emberének adta azt, s ezzel Isten kegyelméből megszűnt nyomorúsága.

Az istentiszteletet követően színes, vetítettképes bemutatók következtek. Gombos Katalin vidám hangulatú történelmi vázlatát számtalan képpel illusztrálta. Székely Judit mesélt a chilei nőkről, megemlítette Gabriel Mistral költőnőt, aki az első dél-amerikai Nobel-díjas volt. Az ő életéről hallhattunk aztán Miklósi Hosszú Judit tolmácsolásában, aki néhány verset is felolvasott a költőnőtől. A chilei protestantizmus hódítása volt a témája Jakab-Köves Gyopárka rövid ismertetőjének, ami után Szatmári Elemérné vetítettképes előadása következett a tavalyi bányászszerencsétlenségről, s elsősorban arról, milyen fontos helyet töltött be a föld alatt rekedt emberek életében Isten. A megható jelenetek a magyarországi sajtó által csupán borzongató story-ként beállított eseménynek egy egészen más vetületét mutatták meg.

Az estébe nyúló alkalom végül chilei ételek kóstolásával, és kötetlen jókedvű beszélgetéssel zárult. Volt többféle sajtmártás, nagy sikernek számított a kukoricás lecsó, és az édesszájúakat karamellmártás, a manjar várta. A nagyszámú érdeklődő ismét gazdagodhatott az „imádság és informálódás egy ország keresztyéneiért” mottó jegyében.

jkgy

Március 13-án, az egyházi év rendje szerint - böjtfő vasárnapja lévén - úrvacsorás istentiszteletet tartunk.


A böjtfővel kezdődő idő első vasárnapját manapság inkább passio vasárnapjának nevezzük. Ez ugyan helyes, de nem szabad idegenkedni az átöröklött „böjtfőtől”, vagy akár a böjti vasárnapoktól se, hiszen ezek az Úr Jézus 40 napi éhezésére, az ő egyedüllétére, a Sátán kísértéseire, egyszóval az ő szenvedésére, passiojára mutatnak. Mindössze arra kell vigyázni, hogy nem a mi böjtünk, a mi passionk áll a középpontban, hanem az Úré; nem az, amit mi tettünk vagy tehetünk érte, hanem amit ő már végképpen megcselekedett miérettünk. Ő az; aki valóban böjtölt és sokféleképpen szenvedett, hogy minket megszabadítson a kísértő Sátán tőrbecsalásától és a halál fullánkjától. A mi böjtünk mint önmagunk fékentartása és a Sátán elűzése (a szükséghez képest akár az eledelek megvonásával, akár azoknak igénybevételével) egész életen át tart, mivel minden napon „önmegtartóztatást és mértékletességet, testünk fegyelmezését és megsanyargatását” jelenti (II. Helvét Hitvallás), amennyiben ezt kívánja az engedelmesség. „Ha igazán akarsz böjtölni: egyél, igyál, aludjál, de a test ápolása folytán ne legyél elbizakodott… Tarts böjtöt a gonosz cselekedetekben, tartsd távol magad a gonosz beszédektől, tartóztasd meg magad a gonosz gondolatoktól” (Bullinger). :Mindezt magába foglalja Krisztus negyven napi böjtjének és a Sátán visszautasításának az emlékezetbe idézése. Eközben helyet lehet adni annak is, amit a II. Helvét Hitvallás így fogalmaz meg: „a testtől megvonjuk a gondoskodást; hogy annál könnyebben… engedelmeskedjék a Léleknek.”

Az Ige mértéke alatt szemlélt böjti idő református egyházunkban a húsvét előtti 6. vasárnappal kezdődik. Ezért nevezzük böjtfő vasárnapjának. Latin neve az „Invocavit”, a 91. zsoltár 15. verse nyomán; „Segítségül hív engem, s ezért meghallgatom őt”. Református naptárainkban így kell érteni a böjtfővasárnapját.

(Tőkés István: Hétköznapok-ünnepnapok, avagy az idő a keresztyén ember életében.)

 

A FELSŐŐRI REFORMÁTUS IFJÚSÁGI OLVASÓKÖR

szeretettel meghívja Önt színdarab előadásaira.

Színre kerül három vidám egyfelvonásos:

Véli Miksa: Jön a kérő

Vadnai László: Jó firmák

Mahovetz Gyula: Nem kell egy asszonynak mindent látni.

Az előadások a református egyházközség dísztermében lesznek

- Felsőőr, Graf Erdődy utca 18. sz. -

A előadások időpontjai:

2011. márc. 19-én (szombat) 19 órakor
2011. márc. 20-án (vasárnap) 18 órakor,
2011. márc. 26-án (szombat) 19 órakor,
2011. márc. 27-én (vasárnap) 15 órakor.

Helyárak: 6,- és 7,- Euro

Jegyek elővételben 2011. március 7-től a felsőőri Raiffeisen Bezirksbankban
kaphatók. Telefon: 0043-3352-32582.

Megjegyzés: Nagyobb számú igénylő esetén a szombathelyi gyülekezet közösen rendelné meg a jegyeket, ezért részvételi szándékukat kérjük jelezzék a gyülekezet lelkipásztoránál legkésőbb március 13-ig.

A szombathelyi rendezvényen készült fényképek megtekinthetők a képgalériában.

Az élő Isten legcsodálatosabb tette, hogy kijelentette magát az embernek, azaz kilépett elérhetetlen világosságából, bemutatkozott nekünk, életmegújító módon megszólított bennünket, és hatalmasan cselekedett érettünk a Krisztusban. Steinbach József, dunántúli püspök, a Magyar Bibliatársulat ügyvezető elnöke írása a Bibliavasárnap alkalmából.

A Szentírás Isten kijelentésének dokumentuma, amelyben Isten mindent elmondott magáról, amit nekünk róla tudni kell és lehet – az Igében tökéletesen kijelentette megváltó akaratát az ember számára. A Szentírás természetesen nem börtöne Istennek, vagyis Isten a kijelentésen túl is Isten, sokkal több, mint amit magáról nekünk elmond, tehát a Szentírást olvasva sem mondhatja senki, hogy mindent tud Istenről, főként, hogy birtokolná az Istent. De a Szentírást helyesen értve azt mindenképpen vallhatja a Krisztusban újjászületett, hívő ember, hogy a legfontosabbat tudja Istenről, önmagáról és a világról: mert a Szentírás üzenete Krisztus, akiben Isten minden számunkra fontosat elmondott magáról és hozzánk való viszonyáról.

A Szentírás ihletett könyv. Ez azt jelenti, hogy Isten felhasználta azokat, akik a Szentírás igéit írásba foglalták. A Szentírás nemcsak tudósítás egy eseményről, hanem egyben annak megfogalmazása is, amit a tudósítóból kiváltott egy adott esemény – vagyis amit a Szentírásban olvasunk, az bizonyságtétel Isten felséges dolgairól.

Az itt olvasható események és igék azonban nemcsak az azt hallók, átélők és azokat leírók számára lettek bizonysággá az Isten hatalmáról, hanem ugyanez ma is megtörténik Isten Lelke által azokkal, akik a Szentírást olvassák. Mindez azt jelenti, hogy Isten Lelke által a Szentírásban olvasható történések ránk nézve is érvénybe lépnek. A Szentírásban nemcsak Istenről olvasunk, hanem Isten maga szól hozzánk, miközben Igéjét olvassuk és tanulmányozzuk: a holt betű megelevenedik, és Isten élő beszédévé lesz a szó, sötét helyen világító lámpássá, biztos igazodási pontokká, olyan útvonallá, amely hazafelé visz.

Olyan a Szentírás ihletettsége, inspiráltsága, mint amikor egy lenyűgöző festmény előtt állok, amely sokkal több számomra, mint alakok, színek összessége, és több is, mint egy remek kompozíció, mert valami az alkotásban üzenetté lett számomra, mégpedig fontos, az egész életemet meghatározó üzenetté. Remélem, érthető a kép, nem a művészeti alkotáson van a hangsúly, hanem azon a többleten, amely által ihletett lett az alkotás és túlmutat önmagán, valami alapvetően fontosra.

A Szentírás azonban nemcsak ihletett könyv, hanem ihlető könyv is. Miközben olvassuk, tanulmányozzuk, valamint a Szentírás egy szakaszát kibontó igehirdetésre figyelünk, közben mi is ihletett állapotba kerülhetünk Isten Lelke által. Isten Lelke tesz bennünket késszé arra, hogy a Szentírásban, a betűk, szavak, gondolatok, események mögött meglássuk azt a valakit, akiről mind az Ó-, mind az Újszövetség bizonyságot kíván tenni: a Megváltó Jézus Krisztust.

A Szentírás üzenete az evangélium, miszerint Isten az Ószövetség hosszú évszázadain keresztül előkészítette, és az Újszövetség Krisztusában visszaadta nekünk az élet teljességét, az örök életet, az üdvösséget. Akinek örök életbe vetett hite van, az másként viszonyul önmagához, a másik emberhez és ehhez a világhoz. Csak az örök élet reménysége adhat esélyt arra, hogy ebben a világban, bármely társadalomban megszűnjön az irigység, a gyilkos indulat. Az evangélium már ezt a földi életet, amely Isten hatalmas ajándéka, mássá akarja formálni, és éppen a Jézus Krisztusban ajándékozott örök élet bizonyossága által. Aki számára a Szentírás ihletett könyvvé lesz a Szentlélek által, annak számára ez az üzenet szólal meg az Igéből, és általa maga is ihletett, azaz szentlelkes emberré lesz.

Az ilyen ember ettől kezdve tudja, hogy Krisztus az út, az igazság és az élet, és azt is tudja egy mindent szabadon kiemelő és ezáltal bizonytalanná korcsosító világban, hogy merre kell mennie, mihez, kihez kell igazodnia: konkrétabban fogalmazva, a hívő ember számára a Szentírásban felragyogó Krisztus által világossá lett az Isten akarata, amely az egyedül tökéletes és jó akarat.

Ha az evangéliumot meghallottuk, onnantól kezdve az egész Szentírást helyesen értjük, mert Krisztusra nézve értjük minden sorát. Ettől kezdve világossá lesz, hogy a Szentírás mit mond Istenről, a világról, az emberről, a közösségről, az egyházról, a társadalomról, az életről, a halálról, a jövőről.

Ha Krisztus a Szentírás centruma, akkor a Szentírás tanítása is világos, miközben az is egyértelművé lesz, hogy a Szentírásban ott van a fontos kérdésekkel kapcsolatos tanítás, de az evangélium mindig sokkal több, mint tanítás, mint tantételek gyűjteménye. Ettől kezdve, noha tisztázni kell a kérdéseinket, de nincs miről vitatkozni, helyette egyértelmű bizonyságot kell tenni az örök élet evangéliumáról, azaz Krisztusról.

Az egyház legnagyobb nyomorúsága, hogy sokféle módon, így többek között teológiai vitákkal takarja el az Úr Jézus Krisztust mások elől, miként a gyógyulásra váró bénát csak a tető megbontásával tudták a gyógyító Jézus közelébe vinni a körülötte álló sokaság miatt.

A Szentírás maga is vall arról, hogy miért írattak meg igéi. „Mindezek azért írattak meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást nyerve reménykedjünk” (Róma 15,4), illetve a mi Krisztusban nyert reménységünkkel másokat is reménységre hangoljunk.

Steinbach József
a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány ügyvezető elnöke

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2011. március 6-i számában.

Isten áldásával elég lehet

Chile nem egy ismeretlen ország azok számára, akik nyitott füllel és szemmel figyelnek oda a világ történéseire. Sajnos a világ leghosszabb országa többnyire a katasztrófa-krónikák révén kerül időről időre az érdeklődés középpontjába, elsősorban a gyakori és rendkívül erős földrengések révén. Legutóbb azonban egy szerencsés kimenetelű, több szempontból szimbolikus jelentőségű esemény kapcsán figyelt fel a világ Chilére, hiszen párhuzamosan a vörösiszap-katasztrófával ebben a távoli országban is csaknem végzetes katasztrófa történt az egyik bányában, ahonnan aztán sikerült az összes lent rekedt bányászt kimenekíteni, akik nemcsak ipari érdekességet, de Isten szabadító üzenetét is szerteküldték a világba.

Szeretettel hívjuk fel a szombathelyi református gyülekezethez tartozók figyelmét, hogy a 2011. évi Választók névjegyzéke nyilvánosan megtekinthető február 13-ig a templomban. Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizze, rajta van-e a listán, illetve, hogy adatai helyesek-e? Ősszel presbiteri választások lesznek, választó és választható csak az lehet, aki benne van a névjegyzékben.
A teljes jogú egyháztagság, s benne a választójog gyakorlásának feltétele egyházi törvényünk szerint, aki templomba jár, úrvacsorával él és fizeti az egyházfenntartói járulékot.
Kérjük a testvéreket, hogy éljenek a törvény biztosította jogaikkal!

Az egyházközség elnöksége