Gyülekezet
Egyház
Üzenet
Kérjük, hogy SZJA 1+1 %-át ajánlja fel az adóbevallás rendjén a:
Magyarországi Református Egyház
0066
Szombathelyi Református Templomért Alapítvány
19247919-1-18
részére
Ajánló
- Kategória: Hírek 2014
Édesanyám emlékére, aki októberben ment el a minden élők útján,
s ajánlom mindazoknak, akik ebben az évben vesztették el szeretteiket
Mikor üresjáratban van a számítógépem, az elsötétült képernyő egyhangúságát meg-megszakítja egy-egy kép, amelyet találomra, legalábbis számomra megfejthetetlen rend szerint hoz elő a memóriájából. Ülök az íróasztal mellett, s néha oldalpillantással elkapok évekkel ezelőtti felvételeket. Egyiken anyai nagyszüleim háza jött nemrég elém, amelyen még rajta a csűr, amelyet immár csak régi képek idéznek meg. Jómagam is részt vettem annak bontásán. Emlékszem édesanyám és az azóta meghalt nagybátyám potyogó könnyeire, ahogy rakták egymásra a nap hevétől átizzott cserepeket, mikor bontani kezdtük a tetőt. Meséltek és egyúttal siratták is a múltat, a gyermekkort, a szülőket, akiknek életük munkája volt benne.
Nagyapám korán maradt árván, tizenhárom éves korában már járt méterfát vágni napszámba. A szorgalom e korai nekifutását megtorpantotta a háború, ez még az első nagy világégés volt, ahol dekungokat ástak, így mesélte nekem sokszor, aki kései, ötödik gyermekének elsőszülöttje voltam. Azután a méterfa árát egy ideig a kocsma nyelte, mígnem nagyanyám, a bibliás családból származó és csengő hangú, vidám teremtés bele nem keveredett az életébe. Hogy hogyan, tényleg Istennek titka meg egy családi nagyregény témája. Nagyanyám felmenői, mind Jakab Istvánok, ott vannak felírva a templomtoronyra az építéstől kezdve. Sok gyerek, nagycsalád és mély istenhit volt az ő öröksége.
Így indultak az életnek, a nagyapám zárkózott természetével és szorgalmával, aki egy szalmás házat vásárolt akkorra kicsi telekkel egy festői dombon. Négy gyermek sietve követte egymást, s ezek némelyike még pendelyes volt, mikor nagyapám csűrt, majd új házat épített, olyan magas fundamentumra, hogy az akkor már vak édesapját ölébe vette és felemelte, hogy az elérhesse annak tetejét. Híre volt akkor a faluban.
Már csak a rendszerváltás után derült ki, hogy a téeszesítés idejére nyolc és fél hektár földet és közel négy hektár erdőt szereztek nagyszüleim. De ennél többet, elfogadták az én érkező édesanyámat kései ajándéknak, nagyapám ekkor negyvenhetedik évében volt. Aztán megteremtettek egy olyan szeretetközösséget, amelyben az öt testvér mintát szolgáltatott egy közösség számára.
Ahogy mozaikszerűen összeállt a történet bennem azon a napos délelőttön, mikor bontani kezdtük a csűrt, értettem a könnyeket. Nem a múltat, hanem a szeretet kézzelfoghatóságát tudták nehezen elengedni azok, akiknek egy megkopott küszöbhöz is élménye fűződött.
A csűr sorsa beteljesedett, hanem ezután néhány nappal gyomorvérzéssel bekerültem a marosvásárhelyi kórházba. A miért és hogyan bár érdekes lenne, de túl vérszagú. Kés nélkül, infúzióval és nyolc adag vérrel kerültem vissza az élők közé. Mert meg is halhattam volna.
De a visszaútra üzent a Szentlélek. Megelőzött minden diagnózist. Történt ugyanis, hogy estefelé, amikor öcsém mentő hiányában a kórházba szállított, a hétköznapiság váratlanságával ért az esemény. Addig csak látogatóban voltam kórházban. Másnap édesanyámmal a belőlem kilógó csövek fedezékéből próbáltam beszélgetni, aki feltette az ilyenkor kötelező kérdést: mit szeretnél, hogy hozzunk? Két dolgot, válaszoltam, a Bibliámat, ami az asztalon van és egy Mikszáth vagy Móricz regényt emeljenek le a polcról. Bibliámban mindig benne van a kis Bibliaolvasó kalauz, hanem édesanyám valahol ezt elkavarta. Elképzelem, mi mehetett végbe a lelkében, amikor nagyobbik fia nyaralását a kórházi ágy fűszerezte. Szó, ami szó, beérkezett a Biblia és a másik könyv, de a kalauz hiányzott belőle. Mikor egyedül maradtam a látogatás után, gondoltam egy merészet és elhatároztam, kinyitom az Írást úgy találomra. Mit üzen Isten? S a jó öreg Károli még a Brit Bibliatársulat bibliofil papírú kiadása a Filippi levél első fejezeténél nyílt ki. Olvasni kezdtem, köszöntések, üdvözlések, az evangélium ügye. Vártam, hogy mi lesz, a betegség tompaságában vágtattak szemeim a sorokon, míg elértem a 20. vers végét: „mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által”. Feszülni kezdenek a gondolatok, miközben vágtat a szem tovább, „mert nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség… mert szorongattatom e kettő között” Akkor még nem kaptam vért sem, nem tudta senki, mennyi hiányzik a testemből. „De e testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek, és ebben bízva tudom, hogy megmaradok… a ti örömötökre” (Fil. 1,24-25).
Ebben a pillanatban tudtam, hogy meg fogok gyógyulni. Az Igében így van megírva. Értetek, mondja Isten, feleség, akkor még két gyerek, szülők, testvérek, három gyülekezet, ahol szolgálok. Értetek fog magasztaltatni Krisztus az én testemben.
A Lélek akarta így. Elveszíteni a Bibliaolvasó kalauzt, hogy szólhasson a szabadságban. A Szentlélek előtte van mindeneknek. Mert előbb volt, mint a világ. És előbb, mint életünk történései. De a történések utánra is van üzenete.
Jakab Bálint Mihály
- Kategória: Hírek 2014
Az ünnep áhítatát és mélységét akkor élheti át az ember, ha annak lényegét ismeri.
Karácsony üzenete, hogy Isten elküldte az ő egyszülött Fiát, a megváltó úr Jézus Krisztust ebbe a világba, hogy szabadítónk legyen!
Az alábbi bibliai részeket ajánljuk olvasásra a családi közösségekben, a karácsonyfa alatt.
Szenteste (december 24.)
Máté evangéliuma 1. rész 18 verstől a 2. rész 12. versig
• Református Énekeskönyv
315. ének - Krisztus Urunknak áldott születésén
1. Krisztus Urunknak áldott születésén, Angyali verset mondjunk szent ünnepén, Mely Betlehemnek mezejében régen Zengett ekképpen:
2. A magasságban dicsőség Istennek, Békesség légyen földön embereknek, És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek!
3. A nemes Betlehemnek városába Gyermek született szűztől e világra, Örömet hozott Ádám árváira, Maradékira.
4. Eljött már, akit a szent atyák vártak, A szent királyok akit óhajtottak, Kiről jövendőt próféták mondottak, Nyilván szólottak.
5. Ez az Úr Jézus, igaz Messiásunk, Általa vagyon bűnünkből váltságunk, A mennyországban örökös lakásunk, Boldogulásunk.
6. Hála legyen mennybéli szent Atyánknak, Hála legyen született Jézusunknak, És Szentléleknek, mi vigasztalónknak, Bölcs oktatónknak!
7. Ó, örök Isten, dicső Szentháromság, Szálljon mireánk mennyei vigasság, Távozzék tőlünk minden szomorúság, Légyen vidámság!
329. ének - Itt állok jászolod felett
1. Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem, Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem; Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked!
2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; :/: Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.
3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. :/: Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei Szép tisztasága árad.
4. Csak nézlek boldog szívvel, és nem győzlek nézni téged, :/: Szóm és erőm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod!
5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: :/: Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet Magaddal: nagy örömmel!
- Kategória: Hírek 2014
Advent 4. vasárnapján, 2014.december 21-én délután 3 órakor
kerül sor a szokásos karácsonyi műsorra, amit a hittanos gyermekek adnak elő.
Az istentiszteletet követően az alagsori nagyteremben az alkalmat szeretetvendégség követi.
Aki teheti, kérjük, süteménnyel járuljon hozzá a szeretetvendégséghez.
Hívunk és várunk mindenkit az alkalomra és az azt követő együttlétre!
- Kategória: Hírek 2014
Korán érkeztem november 19-én, szerdán a Berzsenyi Dániel Könyvtár emeleti termébe. Olyannyira korán, hogy még nem gyújtották föl a lámpákat. Hasztalan tapogattam a villanykapcsoló után, bele kellett törődnöm, hogy egy darabig sötétben maradok. Rövid várakozás után érkezett valaki, akinek helyismerete volt, tudta mit kell tenni. Felkattintotta a villanyt.
Főtiszteletű Steinbach József püspök úr előadására gyűltünk össze, közel és távolról reformátusok és más felekezethez tartozók, a szombathelyi gyülekezet tagjai és az egyház más településeken szolgáló vezetői, közöttük Szakál Péter esperes úr. Steinbach püspök úr a Szenczi Molnár Albert Kör meghívására érkezett kedves feleségével és Köntös László főjegyzővel. Az alkalmat Balogh Szabolcs, a SzMA Kör titkára nyitotta meg köszöntőjével, majd egy Bach szonáta következett, fuvolán játszott Szabó Dóri. A muzsika segített elhagyni a hétköznapok teendőit és ráhangolódni az este témájára: Az egyház mai kihívásai. Jakab Bálint lelkész úr tartott áhítatot a Bibliaolvasó kalauz rendjén a megelőző napra rendelt Lk15, 8-10 alapján. Ahogy azt tőle megszoktuk és szeretjük, röviden megmutatta előttünk a kort, a Jézus korabeli viszonyokat is. A Biblia minden betűje egyszerre egy „régi történet” ugyanakkor mindenkor, minden időben élő valóság. Ma is, ahogy akkor fontos feladat számon tartani, ami a miénk, és megtalálni akár csak azt az egy elveszettet is. Azt az egy embert, aki hozzánk tartozik. Mekkora erő egy gyülekezet összetartozása, ahol testvérként számíthatunk egymásra!
Püspök úr előadása magával ragadott egészen. Nem mondok majd sok újat, mosolygott az elején. Talán azért gondolta így, mert az evangéliumról beszélt, amit olvastunk és olvasunk, az egyházról beszélt, amihez tartozunk, amiben élünk. Haladva az időben mégis egyre több és több új információt adott, rávilágítva lényeges pontokra, felfejtve fontos összefüggéseket. Így szép rendbe szedve kapott igazi értelmet sok tétova, meg nem fogalmazott gondolat, ami a kergetőzött a fejemben már rég. Az egyház feladata, a mi feladatunk nem változott: élő szóval hirdetni az evangéliumot. A környezet változott meg, és ebben áll a kihívás.
Ki sem kellett mondani a kérdéseket, püspök úr megadta a választ. Derűs, lendületes, bizakodó hangvételű beszéde bátorított, hogy merjek keresztyén életet élni a hétköznapokban is, és ez az élet legyen hiteles mindenki előtt. Merjem képviselni a Biblia igazságát, keresztyén értékeinket úgy, hogy a tisztelem a másik embert, bárhogy vélekedjen is. Tegyem meg napról napra a nekem rendelt feladatokat a magam helyén, imában kérve hozzá a Szentlélek Úr Isten segítségét abban a bizonyosságban, hogy a jövő a legjobb helyen van: a kegyelmes Istennél.
Azon kaptam magam, úgy érzem, mintha személyesen hozzám beszélne, nekem építette volna föl ezt az előadást éppen így, csupán csak azért, hogy az én fejemben gyújtson világosságot. Reménység szerint így éreztünk mindnyájan, akik ott ültünk. Jó volt nekünk ott lenni. Jó volt.
Kormosné Bloch Györgyi
Steinbach József református püspök előadása
- Kategória: Hírek 2014
A Reformáció ünnepéhez kapcsolódó jótékonysági alkalom adományát, több mint félmillió (összegszerűen: 510 000) forintot vasárnap, november 2-án adta át a gyülekezet nevében Jakab Bálint lelkipásztor Kassai Gyula lévai lelkésznek, aki vendégszolgálatra érkezett feleségével együtt. Az istentiszteletet egy személyes beszélgetés zárta, amelyben a jelenlévők betekintést kaptak abba a kisebbségi küzdelembe, amelyet Isten országának építéséért és a nemzeti megmaradásért folytatnak a Felvidéken.
Személyes, közösségi és lelkipásztori-testvéri szeretet megerősödésének alkalma volt ez, ahogy a vendég lévai lelkész fogalmazott: lehet, hogy egyen-egyen kicsik vagyunk, de ha ez összeadódik, nagy erő lehet belőle. Bizonyság volt erre mindkét ünnepi alkalom a szombathelyi gyülekezetben.
Istennek adassék érte dicsőség!
-szo-
- Kategória: Hírek 2014
„Megvan az ideje minden dolognak az ég alatt, megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak, …a sírásnak, …a nevetésnek, …a gyásznak” – olvashatjuk a Prédikátor könyvéből.
Folytatom a sort: megvan az ideje az adakozásnak, az emlékezésnek, az áhítatnak, a hitvallásnak, az ünnepi hangulatú zenehallgatás örömének. Október 31-én ez utóbbiakban egyszerre lehetett részünk. A szombathelyi református gyülekezet 11. alkalommal rendezte meg a reformáció napján, és a halottakra való emlékezés előestjén jótékony célú hangversenyét. Dugonics Katalin szervező köszöntőjében a rendezvény keletkezésének körülményeire utalva elmondta, volt olyan nehéz időszak az életében, amikor bár szeretett volna, de nem tudott adni a rászorulóknak, ezért akkor a hangverseny bevételét ajánlotta fel. Azóta minden évben ezt teszi. A felajánlások teljes bevételét ez évben a lévai református gyülekezet fenntartásában működő Magyar Tannyelvű Gimnázium kapja.
Az est első számaként Johann Sebastian Bach Siciliano című művét Szabó Dóra fuvolán adta elő. A zenekar kíséretével „Az Úr énnékem őriző pásztorom”, majd „Az Istenhez az én szómat, emelém kiáltásomat” című zsoltárok hangzottak el Mészáros János Elek magánénekes tolmácsolásában. Mindkét zsoltár keletkezésének ideje 1545. A hangszerek szólamai hűen adták vissza a barokk hangzásvilágot, amely biztos alapot adott az erősítés nélkül is megfelelő hangerővel megszólaló kristálytiszta énekhangnak. A zenekar tagjai: Stánitz Réka hegedű, Dugonics Katalin fuvola, Szabó Dóra fuvola, Jakab Gerle orgona, Pethő Emőke és Pethő Julianna alt-, illetve tenor furulya, Pothár Margit gordonka.
Jakab Bálint lelkipásztor a gyülekezetet bemutatva az ünnep kettős jellegét méltatta. Utalt a reformáció eseményeire, elhunyt szeretteinkre való emlékezés előestéjére, ismertette a református szimbólumok – kehely, szomorúfűz – jelentését.
Mészáros János Elek műsorát a hit, misszió, haza, hazaszeretet, magyar zeneirodalom ápolása, és gondozása gondolatsorra fűzte fel. Kötetlen összekötő szövegébe némi humort és egy kis öniróniát is csempészve próbálta oldani gondolatainak súlyosságát. Örömét fejezte ki a szépen feldíszített templom láttán, amellyel a telt házra utalt. „Egy rózsaszál szebben beszél” - Kacsóh Pongrác János vitéz című daljáték híres betétdalával kapcsolódott az ünnepi eseményekhez. Szerény, halk hangon beszélt magáról, miközben megtudtuk, hogyan vélekedik az eleve elrendelésről. Elmondása szerint tíz éves korában egy hangot hallott: „híres ember leszel!” Etyeken a helyi kórusban kezdett énekelni, itt figyeltek fel páratlan tehetségére. Mint mondta, attól egyéni a hangja, hogy az énektanulás nem csiszolta sablonossá. Rokonai, ismerősei unszolására próbálkozott meg a tehetségkutató versennyel. A 2012-es tehetségkutató verseny résztvevőjeként, „kiscsillag” korában el sem tudta képzelni, mit keres a döntőben. Abban bizonyos volt, hogy félnie nem kell, mert az Úr Isten tudta nélkül egy haja szála sem görbülhet. A verseny győzteseként, mint „csillag”, feladatának tartja a templomba vezető út megmutatását. Tehetségét, hangját Isten dicsőítésének szolgálatába állítja. Ahogy telt az idő, egyre többet tudtunk meg a művész életéről. Hitvalló presbiterként missziói feladatának tartja az Európában páratlan magyar zenei kincs bemutatását (A csitári hegyek alatt). Egyetlen angolszász művet énekelt - mint mondta, - a divatos díszítések, hajlítások nélkül református egyszerűséggel, természetesen magyarul. Számba vette az I. világháborús veszteségeket, emléket állított hőseinek Gyóni Géza 1914. novemberében Przemyślben írt háborúellenes versével. A hazaszeretet fogalmát kibővítette az otthon szeretetével. Azon a parcellán él, ahol ősei évszázadokkal ezelőtt gyökeret eresztettek. Humorára jellemzően említette, hogy járt a Zeneakadémia „Székelyfonó termében”.
Zúgott a vastaps. Ráadásként, s egyben búcsúzóul Kacsóh Pongrác dalmű hangzott el. Észrevétlenül röpült el az idő, magam részéről még szívesen hallgattam volna a gyönyörű előadást. Felemelő érzésben volt részünk, egy nagyszerű emberrel, kiváló művésszel tölthettünk el áhítattal egy estét. Olyan emberrel, akit a hírnév, siker nem kápráztatott el, aki az ajándékba kapott talentumokkal jól sáfárkodik. Lélekben eggyé válva a Lévai Református Gimnázium tanáraival, diákjaival adjuk tovább az üzenetet: ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?
A kijáratnál Mészáros János Elek mindenkivel meleg kézszorítással búcsúzott, mindenkihez volt jó szava. Köszönjük!
Nagy Béla
- Kategória: Hírek 2014
Éppen 75 esztendeje, 1939. november 5-én, vasárnap szentelték fel a szombathelyi református templomot. Az ünnepi alkalomról két nappal később beszámolt a Vasvármegye című napilap.
Lélekemelő ünnepséggel szentelték fel az ezer lélek befogadására alkalmas uj szombathelyi református templomot
Nagy ünnepe volt vasárnap a szombathelyi református gyülekezetnek; régi óhaja valósult meg: beköltözhetett uj templomába, a Horthy Miklós-téren felépített modern stílusú, művészi kivitelű templomba. Reggel 9 órakor kezdődött az ünnepség az evangélikus templomban rövid kibucsuzó istentisztelettel. Bódás János református lelkész mondott imát és meghatott szavakban bucsuzott az evangélikus templomtól, amely 11 esztendőn át adott helyet a szombathelyi református egyházközség istentiszteleteinek. Kovács Gyula dr. református főgondnok bucsuszavai után Kutas Kálmán evangélikus lelkész vett bucsut költői szárnyalású szavakban a távozóktól. Az ünnepélyes bucsuzkodás után az orgona hangjai mellett vonultak ki a református hívek a templomból és vonultak át uj templomukba. Az itt megkezdődött templomszentelési ünnepségen megjelent vitéz Balásfalvi Kiss László altábornagy, hadtestparancsnok, vitéz Szücs István dr. főispén, Liber Béla dr. tankerületi főigazgató, Vértess Vilmos István miniszteri tanácsos, üzletigazgató, Horváth Kálmán dr. alispán, Ujváry Ede dr. polgármester és a város több vezető egyénisége. Az új templomban Fejes Gábor esperes, nagyrákosi lelkész mondott imát, majd Győry Elemér egyházkerületi főjegyző, püspökhelyettes, győri lelkész mondott mélyhatásu prédikációt. A templomszentelés szertartását Medgyasszay Vince református püspök végezte, aki megrázóan szép imában kérte az Egek Urát, hogy áldja meg a templomot, a hiveket. A magyar Himnusz hangjai csendültek fel ezután a templomban. A felszentelési szertartás befejeztével megtörtént az első keresztelés, vitéz Csép Dezső dr. ezredorvos leányát keresztelte meg Fekete Károly zalaegerszegi lelkész. Bódás János ismertette a következőkben a templom építésének történetét. Meleg szavakkal mondott köszönetet a város támogatásáért, méltatta hivei áldozatkészségét.
A templom 73 ezer pengőbe került, mely összegből 30.000 pengőt a gyülekezet adott össze. Az evangélikusoktól kaptak 25.000 pengőt s ezenkívül is még több adomány járult hozzá a templom felépitéséhez. A mintegy ezer hivő befogadására alkalmas templomot Dalmady András épitőmester épitette Hochholczer Ödön tervei szerint. A csarnokszerüen kiképzett templom modern épületébe hatalmas lépcsősor vezet be. A kapu mellett álló diszes lámpatartó oszlopok, a szószék müvészi kiképzése ifj. Hochholczer Ernő iparművész kifinomult művészetét dicsérik. A templom belső festését Fábián Gyuláné tervei szerint Horváth Pál festőmester végezte. A szobrászati diszitő munkákat Mayer szobrász, az asztalosmunkát Kapitány Lajos és Mesterházy Gyula asztalosmesterek, a villanyszerelési munkákat az Elektra cég végezte. Mindnyájan szombathelyi iparosok, akik dicséretes igyekezettel, lelkesedéssel végezték feladatukat. A templomépités munkájának ismertetése, méltatása után bejelentette Bódás János, hogy nehéz szívvel válik meg Szombathelytől. Arra kérte hiveit, hogy továbbra is áldozatkészséggel viseljék szivükön a gyülekezet, a templom ügyét és igyekezzenek, hogy a még hiányzó felszereléseket és a tornyokat is mielőbb meg lehessen épiteni. Az istentisztelet befejezéséül Urvacsora-osztás volt. A szertartást Vörös Lajos őriszentpéteri és Somogyi gyula egyházasrádóci lelkész végezték. Délben szükebb bankett volt a Sabariában, melyen szintén meg jelentek az előkelőségek. Este 6 órakor ujból istentiszteletet tartottak, melyet Pataky László kercai lelkész végzett.
(Vasvármegye, 1939. 11. 07. 4. p.)
- Kategória: Hírek 2014
Az interjút Tanai Ibolya készítette a Credo Rádió részére.