Szombathelyi Református Gyülekezet

+36 94/313-917

.

Kérjük, hogy SZJA 1+1 %-át ajánlja fel az adóbevallás rendjén a:
Magyarországi Református Egyház

0066


Szombathelyi Református Templomért Alapítvány

19247919-1-18


részére

Ajánló

Immár 18. alkalommal kerül sor templomunkban 2021. október 30-án 18 órától a Reformáció ünnepköréhez tartozó jótékonysági hangversenyre.

Idén egy anyagi nehézséggel küzdő általános iskolás gyermek zenei tanulmányait támogatjuk. Szívesen vesszük azok felajánlását is, akik nem tudnak részt venni az alkalmon, de segíteni szeretnének. Átutalásaikat a gyülekezet számlaszámára várjuk. Megjegyzésben írják oda: "Gyermekek a gyermekekért."

A Pápai Református Teológiai Akadémia 202l. november 24-én, szerdán 10 órától tartja nyíIt napját a Nátus-épület Áhítatos termében (Pápa Március 15. tér 13-14.)
Bővebb információ: http://www.prta.hu/web/nyilt-nap-2/

Gyülekezetünkben sokan vállalnak fel olyan feladatokat, amelyeket rendszeresen Isten dicsőségére végeznek el. Egy vidám hölgycsapat váltja egymást a gyermek-istentiszteletek megtartásában, de a közös zenélést, vagy az adminisztrációs feladatokat is segítik gyülekezeti tagjaink. Hagyománnyá vált, hogy köszönetet mondunk az ő munkájukért, s ezt egy-egy közös, jókedvű összejövetellel ünnepeljük meg.

Idén szeptemberben a gyülekezeti élet nagy lendülettel indult be a sok hónapos megtorpanás után. Istentisztelet a járvány alatt Szombathelyen a református gyülekezetben nem maradt ki, de a pandémia első hónapjaiban olykor csak szűk családi körből jutott a virtuális téren keresztül elérhetővé. Később óvatosan tértek vissza a személyes istentiszteleti látogatáshoz azok, akik nem tartoztak a veszélyeztetettek köréhez. Szeptemberre aztán egy új lendület kitapinthatóvá vált. A gyermek-istentisztelet látogatottsága oly nagy, hogy a kicsinyek alig férnek el a hittanteremben. Ezért külön öröm volt most a gyermek-istentiszteletet tartóknak összejönni, ünnepelni ezt az új kezdetet.

Az őszi verőfény megkoronázta vasárnap délutáni közösségünket, amelyet áhítattal kezdtünk. A bibliaolvasás mellett gitáros kísérettel örömteli dicséreteket énekeltünk, és végül az Áldjon meg téged… kezdetű dallal megköszöntük a gyülekezeti munkatársak munkáját. Közös étkezés követte az áhítatot, és egészen sötétedésig kellemes beszélgetések, jókedvű élménybeszámolók tették emlékezetessé az idei gyülekezeti munkatársi ünneplést Szombathely templomkertjében. „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” A Galata-levél felolvasott igéje pontosan azt a szeretetteljes felelősségvállalást emeli ki, ami annyira meghatározza a gyülekezeti munka önkénteseinek szolgálatát.  Együtt, jókedvű felvállalással, egymásra odafigyelve végzik csöndes háttérunkájukat gyülekezeti önkéntes szolgálattevői.

-jkgy-

Bő másfél éve, hogy ránk zúdult a covid-történet immár három hullámban. Meg kellett tanulnunk a szót, mellé pedig, hogy pandémia, meg oltakozás, aztán már a legújabb vírusvariánsokat gyakorolgatjuk. Hívők és hitetlenek, oltáspártiak és oltásellenesek nyilatkoznak és feszülnek egymásnak, a hit tárgya már nem Isten, hanem egy világhelyzet, amelyet ki-ki meggyőződése szerint értékel. Közben a félelem elhatalmasodott az embereken. Sokan bezárkóztak, családi látogatások megritkultak, baráti találkozások elmaradtak. És lassan az ember megszokja a magányt. Legalábbis elfogadja és megmagyarázza magának bezárkózása bizonytalan időre való meghosszabbítását. Sokan megbetegednek.

A védekezés „egyoldalúsága”, miszerint a fertőzés megakadályozásának eszköze a minél kevesebb érintkezés, elhallgatja azokat a tüneteket, amelyek a lelket teszik próbára hosszú távon.

Az ember közösségi lény. Isten a teremtéskor észrevette az ember magányát: „nem jó az embernek egyedül lenni.”(1Móz 2,18.) Ma sem jó egyedül lenni, magányosan élni, megválaszolatlan kérdésekkel magunkban viaskodni, barátokat, rokonokat ritkán üdvözölni. De nem jó a közösségi csendből, az istentisztelet áhítatából kimaradni. A technika sok mindent pótol, de a személyes találkozást, az arc rezdülését, a hang színárnyalatait, az azonnali reakció gyönyörűségét nem. Az érintést sem. Egy elmaradt kézfogás, egy ölelés, az istentisztelet utáni megállás és a régi ismerősökkel, Krisztusban testvérekkel váltott szó csak személyességben érezhető igazán.

Keressük annak lehetőségét, hogy újraépítsük kis- és nagyközösségeinket a szombathelyi református gyülekezetben. De ehhez nemcsak szándék, vágy, hanem elhatározás és résztvenni akaró emberek kellenek. Olyanok, akik legyőzik félelmeiket. Nagyobb-e egy vírus Isten óvó szereteténél, gyógyító kegyelménél?

Határhelyzetekben csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni. Élni vagy félni akarunk? Bódulni vagy gyógyulni? Vagy-e annyira vagány, hogy ne győzzön le a magány?

Harminc, negyven fő, azaz 20-25 százalék, aki hiányzik a korábbi gyülekezeti közösségünkből, a vasárnapi istentiszteleteinkről. És ez a szám bőségesen meg van, több, mint 100 hittanos gyerek, szüleik, nagyszüleik itt élnek közöttünk és velünk. És sokan mások, keresők, csendre, az isteni jelenlét érintettségét megtapasztalni vágyók itt vannak.

Vegyetek hát bátorságot és gyertek közénk! Legyünk Isten ünneplő népe, Krisztus erejének és gyógyító szeretetének jó bizonyságtevői!

„Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért.” (Mt 6, 33-34.)

Egyszer el kell kezdeni a találkozást Istennel. Legyen az most, a legközelebbi vasárnap.

Jakab Bálint - lelkipásztor 

 Szeretettel várjuk hittanosainkat, családjaikat és minden kedves érdeklődőt 2021. szeptember 12-én 10 órakor tanévnyitó istentiszteletünkre!

Az iskolai hitoktatások már megkezdődtek. A gyülekezeti hittanórák a tanévnyitó istentiszteletünk utáni héten indulnak. Az istentiszteletet követően rövid tájékoztatót tartunk arról, milyen időpontokban várjuk a gyermekeket. Ezen az alkalmon lehetőség lesz arra, hogy igény szerint egyeztessünk, a szülők kérdéseire válaszoljunk.

Isten áldását kívánjuk a következő tanévre minden gyermeknek, fiatalnak és szüleiknek!

Idén Pünkösdkor locsogó esőben indultunk a konfirmációval egybekötött ünnepi istentiszteletre. Testestül, lelkestül ünneplőbe öltözött az egész család. Napok óta készültünk az eseményre.

De mi is az a konfirmáció? Szó szerint megerősítést jelent. A konfirmandusok megerősítik Krisztushoz és a református egyházhoz való tartozásukat. Nyilvánosan vallják meg hitüket, s ezzel a gyülekezet teljes értékű tagjává válnak, felhatalmazást nyerve az úrvacsora vételére.

Idén is egy egész tanévet átölelő intenzív felkészülésre vállalkoztak a gyerekek. A tavalyi évhez hasonlóan most is nehezítette ezt a világjárvány. Örömmel láttam hétről hétre, hogy gyermekem szívesen megy ezekre az alkalmakra. A mai rohanó, értékhiányos világban nem könnyű fiatalnak lenni. Nehéz a helyes útra lépni. Gyermekünket szülőként kétféleképpen tudjuk segíteni. Biztosítjuk számára az elfogadó, szeretetteljes családi hátteret, másrészt igyekszünk Jézus tanítása szerint élni. Mintát adni neki a nyugodt, teljes élethez.

Pénteken a presbitérium előtt a kikérdezés alkalmával a gyermekek tanúbizonyságot tettek káté és egyháztörténeti ismereteikről. Meghatódva ültem a padban. Hallgattam a gyerekeket. Csodáltam, hogy milyen összeszedetten, magabiztosan válaszolnak a kérdésekre. Hiszik és nagyrészt értik is, amit mondanak. Figyeltem a saját gyermekemet. Gondolataim visszarepültek egészen addig a pillanatig, míg megtudtam, hogy ő már létezik. A várandósság, a születésének körülményei. Az első lépések, az első szavak. És minden, minden, ami boldogságot adott ő nekem. Eszembe jutott a keresztelője és a mi fogadalmuk, hogy  gyermekünket mostantól fogva úgy neveljük, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek Istenbe vetett hitéről majd ő maga önként tegyen vallást a gyülekezet előtt a konfirmáció alkalmával. Hosszú volt az út idáig. Bízom benne, hogy ezen az úton megtanulta, megérezte milyen egy léleképítő, szerető közösség tagjának lenni. A közösség révén ő is szeretettel, segítő szándékkal fordul mások felé és hálát ad Istennek a mindennapok egyszerű dolgaiért is.

Ezen a borús esős vasárnapon a fogadalomtétel megtörtént. Az élet megy tovább. Mi, a szülei továbbra is igyekszünk ezen az úton tartani őt. De meddig? Amíg ki nem repül a szülői házból. Utána már az ő felelőssége, döntése lesz, hogy hitélete hogyan alakul. Erre hívta fel a konfirmandusok és családjaik figyelmét Jakab Bálint tiszteletes Úr egy hasonlattal. Reggel egy cseresznyefa-ágat tépett le a kertből. Jól látszottak rajta a még zöld, fejlődésben lévő gyümölcsszemek. Azzal, hogy ő ezt a kis ágat leszakította, megakadályozta a cseresznye érését. Csodálatos a párhuzam a gyümölcs és a konfirmáció utáni hitélet között.  Ha a konfirmandusok idővel úgy érzik, kötelességüket teljesítették és nem valódi a hitük, akkor elhagyják Isten közösségét, és saját magukat „vágják” le a lelki közösségről. Épp ezért fontos a gyülekezetben való aktív részvétel, a templomba járás, a református ünnepek megélése, mert csak „azok a  gyümölcsök nőnek nagyra és széppé, és örvendeztetik meg az szüretelőket, amelyek rajta maradnak az ágon”.

Hiszem és tudom, bízom benne, hogy gyermekem is megértette, hogy a konfirmáció nem valaminek a lezárása, hanem egy új kezdet.

Tinicsné Berta Brigitta