Szombathelyi Református Gyülekezet

+36 94/313-917

.

Kérjük, hogy SZJA 1+1 %-át ajánlja fel az adóbevallás rendjén a:
Magyarországi Református Egyház

0066


Szombathelyi Református Templomért Alapítvány

19247919-1-18


részére

Ajánló

2013. szeptember 15-én a délelőtti istentisztelet keretében tartjuk a hittanos évnyitó istentiszteletet. Azt követően kerül sor a gyülekezeti hittanalkalmakkal kapcsolatos egyeztetésre is. Mindenkit várunk szeretettel! Az alkalmon az ifjúsági zenekar is szolgál.

Szeptembertől újra vannak gyermek istentiszteletek párhuzamosan a templomi istentisztelettel. Ez áldott alkalom lehet különösen azoknak, akiknek gyerekei nem vagy csak nehezen jutnak el hittanalkalmakra.

Elindultak az iskolai hitoktatás alkalmai azokkal a gyerekekkel, akiknek szülei igényüket jelezték erre. A városban öt iskolában tartunk hittanórákat.

 

VÁLTOZÁS

Bibliaóra ideje: szerda, 17 óra.


Nőszövetségi összejövetel: minden hónap első csütörtök, 17 óra.

HITTANÓRÁK IDŐPONTJAI

ALKALMAINK

Iskola, iskola,
ki a csoda jár oda?
A takács, a kovács,
a kőműves meg az ács,
a kardjával odajár
kese lovon a huszár!

Itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
mennyi szálat fon a pók.
Itt tanulta meg az í-t,
hogy a rózsa kivirít,
hogyan írja le az ú-t,
s a Dunántúl csupa púp,
pörögtek az ő-k, az ű-k,
mint a fényes köszörűk.

Itt kezdte a hóember,
jaj, de szép a december!
Itt sütötte meg a pék
a legelső kenyerét,
itt tanulta meg a csősz,
mikor sárgul meg az ősz,
minden ember itt tanulta
meg, hogy mennyit ér a munka,
é-t is, b-t is, c-t is,
itt tanulok én is!

Kinyújtom a kezemet,
ha ugyan elérem
a kilincset, s bemegyek
pirosan, fehéren,
körülöttem karikában
kürtös-fürtös kobakok,
itt tanult meg a halász is
készíteni csónakot,
itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
hogyan kötik a csomót,
meg a d-t, meg a t-t,
emberek becsületét!

A Tábita Kollégium szálláslehetőséget kínál egyetemista és főiskolás lányoknak Budapesten.

Elérhetőség: 1107, Bp. Belényes u. 9.

06-30-319-05-59

http://tabitakollegium.uw.hu

Későn érkezett ez a nyár. Berobbant valami sivatagi forróság június elején, aztán visszatért az ilyenkor szokatlan csapadékos idő. Aztán újra lopódzik közénk a napfény derűje, a nyári meleg.

Valaha ez a munka dandárját jelentette református népünknek, ilyenkor végezték az utolsó kapálásokat, amelyben beért a kukorica, termést hozott a zöldségeskert és sarló vagy kasza alá hajlott a mező füve és a kalász. Ilyenkor kerültek üvegekbe, cserépedényekbe befőttek, kompótok, a téli savanyúságok, a lekvárok ezer íze. S közben készült betakarítani a magyar ember az élet alapját, a kenyeret adó búzát. Öröm és hála volt együtt. Öröm a munka sikerén. Hála az örökkévaló Isten előtt, aki áldásával belátható időre, legalább egy esztendőre előre láttatta reménységgel az életet.

Aratás ideje van. A kenyér betakarításának szépsége. Ez a legfontosabb, a munka és munka örömének csúcsa. Mert öröme van a munkának is. Naponként. És annak befejeztével. Hazamegyek, mint mindig ezen a nyáron is. Haza a szülőföldre, haza az élet közelébe. Oda, ahová nekünk aratnak. Nem a kasza vagy sarló suhan a búza szárain, mint tapasztaltam egykor gyermekkoromban, hanem a kombájn kése siet elszakítani a megsárgult szárat a földtől és majd a kalásztól. De visszajár az idő változásában is az öröm, ahogyan belemártja kezét az ember a búzaszemek tömkelegébe és kihullanak az újjak között az élet magvai. Vissza a többi közé, a pótkocsi halmába. Oda, ahová valók, ahonnan a magtár, majd a malom lesz a sorsuk, és végül a kemence, melyben életté lesz a munka, melyben felragyog Isten áldása.

Aratás ideje van.

Valaha nagyapám – Isten nyugosztalja békében! – mielőtt munkának látott, mindig levette kalapját, összefogta kezét, Isten segítségét és áldását kérte az előtte/előttünk álló munkára. Aztán a munka végeztével, a befejezés utolsó mozzanata után ugyancsak megállt. Egy csendes fohásszal, hálaadásra. Gyermekként, legkisebb, ötödik gyermeke unokájaként lestem mindig e mozdulatokat. Talán nem is tudta, hogy évtizedekkel később egy másik, általa soha nem álmodott világban milyen fontosak lesznek ezek a mozzanatok. A hálaadás, az Isten előtti állás pillanatai egy gyökerét vesztett társadalomban egy kései unoka életében.

Kedves Olvasó, Testvér Jézus Krisztusban! Ha látsz valamit az élet készülődéséből, a jövendő reménységéből e nyári napokban, emlékezz Isten jóságos gondviselésére. Emlékezz az előtted járók hűségére! Emlékezz Isten nemzedékről-nemzedékre való szeretetére.

Az élet él és élni akar! A magyar élet Krisztus Jézusban!

Ne siess soha annyira, hogy elmenj az Élet csodái mellett!

Jakab Bálint lelkipásztor

 

Immár negyedik alkalommal került megrendezésre Balatonfenyvesen a DURIT, a konfirmáció utáni fiatalok nyári tábora. Immár második éve előadóként hívtak a táborozók közé. Korábban felügyeletet vállaltam, közel húsz éven át. Az idei év megdöbbenése volt, hogy lassan a legöregebb leszek a táborozók között, holott…na, annyira azért mégse vagyok öreg! Mikor ezen megállapításaim tettem első előadásom bevezetéseként, jelentkezett valaki az ott lévők közül (noná, hogy felügyelő volt), hogy ezt azért mégse vitassam el tőle. Így kerültem aztán a harmadik helyre rövid számolás után.

Bővebben: reposzt.hu

Ismét elltelt egy év és a Tiszteletes urunk kerti összejövetelre hívott július 5-én, péntek délutánra. Már hagyomány ez a gyülekezetünkben, hogy ilyenkor, amikor a tanév befejeződik meghívást kapunk egy finom vacsorára, amit a templomkertben fogyasztunk el egy jóízű beszélgetés kíséretében. A finom pörköltet a Tiszteletes úr és Gondok úr főzte, mi, meghívottak salátákkal, süteményekkel járultunk hozzá a vacsorához. Mi, a „segítők”, akik valamilyen területen – mi hatan például a gyerek-istentiszteletek tartásával – hozzájárultunk ahhoz is, hogy gyülekezetünk élete tartalmasabb, színesebb legyen. Azt hiszem, valamenyiünk nevében mondhatom, hogy szívesen és örömmel tesszük a ránk bízott feladatot.

Nagyon köszönjük ezt az emlékezetes szép délutánt, és ami külön örömmel töltött el, hogy évről-évre többen vagyunk „segítők”.

Tóthné Ferenczy Erzsébet

A hagyományokat követve 2013. június utolsó vasárnapján gyülekezetünk presbitériuma a délelőtti istentiszteleten az úrvacsorai jegyek vételével tisztelgett a presbiteri nap alkalmából. A megjelent presbiterek az istentiszteleti rend szerint valamint egyéni imádságokkal adtak hálát Istennek hogy a megválasztott tisztségben, melyet betöltenek az egyházközségnél, erőben, egészségben a legjobb tudásuknak megfelelően tudnak szolgálni. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (Ján.15:16.). Isten mindig választott magának szolgákat azért, hogy egyházát összegyűjtse, vezesse és megtartsa, s ilyenekről ma is gondoskodik s gondoskodni is fog mindaddig, amíg a földön egyház létezik. Hitben járunk nem látásban, ezért bízunk abban, hogy a fent leírtak érvényesek a Magyarországi Református Egyházra is. Ugyanakkor nyitott szemmel járva látnunk kell a mai kor jeleit, elszomorító tendenciáit is!

Mi a presbiterek, Krisztus követei, Jézus gyülekezetének képviselői Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. (II.Kor.5:20.) Mert a presbiternek olyan embernek kell lennie, aki megbékült Istennel, megtért-újjászületett, aki élete minden területén – munkahely, család, gyülekezet – igyekszik az Úr dicsőségére lenni, egész életét istentiszteletként éli.

A presbiter:

- mint a nyáj pásztora, gondozza a gyülekezetet,

- mint az Isten házának szolgája, vezesse a gyülekezetet,

- mint a hit őrzője, védje a gyülekezetet.

A tisztség elvállalásáról szóló döntésünkben nem csak saját erőnkkel számolunk, hanem az onnan felülről naponként elkérhető és megkapható segítséggel is, vegyük számításba! Jézus Krisztus azt mondja: És íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.(Mt.28:20.) Olyan ígéret ez, amelyre életünk, őrállói feladataink minden megpróbáltatásai között tökéletesen rábízhatjuk magunkat. Tudván tudhatjuk, hogy a Szentháromság egy, örök és igaz Isten sohasem állít bennünket olyan feladat elé, amelyet mi az Ő segítségével ne tudnánk megoldani.

Miután a presbiterek hálát adtak Istennek és a szolgálattal járó fent leírtaknak megfelelően magukban csendben ismét fogadalmat tettek, hogy Istent és a gyülekezetet szolgálják. Délután a családtagokkal a templom kertben egy közös bográcsozáson vettek részt. A bogrács-gulyás elkészültéig az otthonról hozott mindenféle jó fogyasztása közben a presbiterek és a családtagok közös élményeket és gondokat beszéltek át. A gyerekek a várakozási időt játékkal, focival, asztali focival ütötték el. Az étel feltálalása, a közös imádkozás után a résztvevők jó étvággyal elfogyasztották a lelkész, pénztáros és gondnok által készített gulyást.

Istennek legyen hála az alkalomért!

Nagy András gondnok

 

Június 6-án a szombathelyi Ünnepi Könyvhét keretében került sor Jakab-Köves Gyopárka Istenhegyi fogadó című kötetének bemutatására a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban. A könyvtár földszinti termét zsúfolásig megtöltő közönség betekintést kapott bevezetőként a női irodalom rejtelmeibe, a divat műfajok és klasszikus irodalom elhatárolódásába. Különös színfoltot jelentett a szerző lányának zongorajátéka, aki egy saját maga által készített átiratot játszott bevezetésként.

A könyvtár részéről történő köszöntő szavak után Dr. Sipőczné Miglierini Guiditta vezette a szerzővel való beszélgetést, ahol három novella került részletesebben nagyító alá a kötetből. A hagyományos írói eszköztárral dolgozó és a klasszikus novellaformát mívelő szerzőnő kiemelte a korral való szembesülés fontosságát.

Szándékosan hagy nyitva kérdéseket, hogy az írás továbbgondolásra ösztönözze az olvasót. Alakjai nem mindig hősök: rohanó nő, aki a klasszikus családeszmény és a modern lét édesanyaságáról egy baleset következtében autóroncsok közé szorulva kezd számot vetni, kisemmizett bányász, aki házasságát, gyermekét, s végül anyanyelvét veszti, nagymenő vállalkozó, aki egyszer csak hirtelen szembesül a lét végső kérdéseivel: az elmúlással és az ismeretlen Istennel. És ott van a kötet egyik legkarakteresebb novellájában a történelem, az első világháború utolsó rezgésében lezajlott ’19-es vörös forradalom a maga eszmeiségével, vakságával és rejtett emberségével.

A beszélgetésben sok minden bennszakadt. Jó is így talán. A többi a míves borító közé kötött lapokból felfejthető. Érdekes tónusként Szarvas József színművész olvasott fel sajátosan a kötetből.

A bemutatót követően a könyvtár fogadást adott a jelenlevőknek. A kötet is megvásárolható volt, sokan dedikáltattak is.

Utószóként kívánkozik egy néhány nappal későbbi vélemény egy szombathelyi könyvbarát és a kortárs irodalmat is figyelő betűvető embertől: „Túlzás nélkül mondom, ez volt az idei szombathelyi könyvhét legnagyobb eseménye”. Köszönjük. A szerzőnek, a résztvevőknek.

-szo-

A Berzsenyi Dániel Könyvtár és a  Magyar Nyugat Könyvkiadó

tisztelettel meghívja Önt és kedves családját

2013. június 6-án (csütörtökön) délután 5 órára

a könyvtár előadótermébe

(Szombathely, dr. Antall József tér 1.)

Jakab-Köves Gyopárka ISTENHEGYI FOGADÓ

című novelláskötetének bemutatójára.

 

Nagyszerű hírem van mindenki számára: a Szeretethíd folytatódik! Aki idén részt vett benne, annak azért jó hír,   mert az önkéntesség olyan ragályos: hogy aki egyszer megfertőződött, az „önkéntes munka”-függővé válik. Aki pedig még nem vett részt, annak bármikor lehetősége van bekapcsolódni abba a munkába, amelyet 2009-ben kezdtünk, s 2011 óta minden évben végzünk.

Visszavárnak minket Gencsapátiba, a Gyermekotthonba. ahova idén jutottunk el először. Nagy örömmel várnak mindenkit, aki a bent lakó gyermekekkel elbeszélget, meghallgatja problémáikat, moziba, színházba viszi őket, vagy focizna, társasjátékozna velük. Bloch Györgyi, aki a látogatást megszervezte, illetve Trenyikné Szekeres Eszti már tervezik a következő látogatást, amely során Eszti közösségépítő és fejlesztő játékokkal szeretne a fiataloknak kedveskedni.

A Gagarin úti Szakosított Intézetben, vakok, gyengénlátók és idősek előtt ezúttal egy fiatal gitárcsapat, a Hangfoglalók adott egy minikoncertet. A fiatalok Sorokpolányból érkeztek, általános iskolások, közülük sokan csak a tavaly októberben tartottak először gitárt a kezükben. Hogy ilyen szuper csapattá váltak az Papp Eszter hitoktatónak és Melegáné Somogyi Tímeának köszönhető, akik szintén együtt gitároztak most a csapattal.

A Gagarin úti otthon lakói örömmel és jó szívvel vették a koncertet, s nagyon visszavárják a gitárcsapatot is, de mindenkit,  aki szívesen beszélget velük, felolvas, sakkozik vagy elviszi őket sétálni.

Szombaton a templom alagsorában az önkormányzat és a mentőszolgálat támogatásával megtanulhattuk az újraélesztést. Nagyon nagy köszönet Takácsné dr. Pálhegyi Beátának, akinek nem csak idejére, erejére,  hanem még a saját laptopjára is számíthattunk. Az elmélethez oktatófilm, a gyakorláshoz próbababák álltak rendelkezésre, a gyakorlást Horváth Lajos irányította a mentőszolgálattól. Az újraélesztés nem csak technikai tudást adott át, hanem azt is megértettük, mennyire fontos az egymásra figyelés, és milyen jelentőséggel bírhat a gyors segítségnyújtás.

A szombat délután gépkocsiba pakoltunk sok zsáknyi  adományruhát, továbbá süteményt, lekvárt, teát és mézet, és Rum irányába vettük az irányt, a fogyatékos gyerekek otthonába.  A régi kedves arcok mellett két új lakót fedeztünk fel: a 16 éves Bálintot, aki családból került be pár nappal azelőtt az állami gondozottak közé, és a 3 éves Annát, aki Gencsapátiból érkezett, s aki születése óta otthonban lakik.

Olyan gyerekekkel, akik mindennek tudnak örülni, és mindennek nagyon tudnak örülni, hamar elsuhan az idő, bő két órát töltöttünk a gyerekekkel, játszottunk, fociztunk, sétáltunk és nagyokat nevettünk. A búcsúzás most sem volt könnyű, visszavárnak minket, illetve mindenkit, aki szeretettel teli szívvel tud fordulni feléjük.

A Szeretethíd utolsó eseménye dr. Parti Mónika bírónő vetítettképes előadása volt arról, hogy is állunk jelenleg a bíróságon kívüli békéltetéssel, mediációval. Az előadásban történelmi visszatekintésben láthattuk, hogy a „Szemet szemért, fogat fogért”-elv hogyan finomodott az évszázadok (ezredek) során. Megtudtuk, hogy  Szent István már valamelyest alkalmazta a békéltetés szolgálatát, azonban a későbbi évszázadokban ez sajnos kikopott a magyar jogrendszerből. A mediáció ma Magyarországon nagy jövő előtt áll: bár nem csodaszer, de eredményesebbé teheti a sértettek kártérítését, a károk jóvátételét, az elkövetők pedig, az eddigi tapasztalatok szerint, kevésbé lesznek bűnismétlők, illetve a büntetlen előéletük sem vall kárt. Nem utolsó sorban az áldozat és elkövető egymással megbékélése, a megbocsátás, és kiengesztelődés is fontos szempont.

Jövőbeni terveim között szerepel egy gyülekezeti önkéntes csapat megszervezése a folyamatos önkéntes munka biztosítására. Úgy vettem észre, minden önkéntesnek megvan a „gyenge pontja”: van, aki az idősekhez megy szívesen, van, aki az állami gondozott gyerekek sorsán könnyítene, és akad olyan is, aki a fogyatékos gyerekek napjait szeretné megszépíteni. Vannak köztünk olyanok, akik nem beszéddel, hanem zenével tudják kimutatni a szeretetüket, és vannak olyanok, akik virágot ültetnek, csapot szerelnek, takarítanak vagy süteményt sütnek. És van olyan, akinek a szervezés a vérében van, és örömmel épít hidat önkéntes és elfogadó között.

Gombos Katalin
a Szeretethíd szombathelyi szervezője