Gyülekezet
Egyház
Üzenet
Kérjük, hogy SZJA 1+1 %-át ajánlja fel az adóbevallás rendjén a:
Magyarországi Református Egyház
0066
Szombathelyi Református Templomért Alapítvány
19247919-1-18
részére
Ajánló
- Kategória: Hírek 2013
2013. május 25-én, szombaton 13.00 és 14.30 között
a Szombathelyi Református Egyházközség gyülekezeti termében.
A tanfolyam másfél óra alatt, előadás, film és gyakorlati bemutató segítségével mutatja be az újraélesztés mindenki által elsajátítható folyamatát.
- Kategória: Hírek 2013
Május 26-án, 10 óra: Istentisztelet.
Fellép a Madrigál kórus.
Május 26-án, 15 óra: Cantate vasárnap.
Őriszentpéteren találkoznak az egyházmegye énekkarai.
- Kategória: Hírek 2013
Ünnepi istentiszteleti alkalmaink
Pünkösd 1. nap (május 19.) 10.00 óra:
Istentisztelet, konfirmáció, 50. éve konfirmáltak jubileuma, úrvacsora. Fellép a gyülekezeti énekkar ünnepi műsorral
Pünkösd 2. nap (május 20.) 10.00 óra:
Istentisztelet, úrvacsora
- Kategória: Hírek 2013
Április 11-én, a költészet napján József Attila kevéssé ismert arcát mutatta be Dr.Sipőczné Miglierini Guiditta, irodalomtörténész, gyülekezetünk presbitere.
A református költőről, a mindenséget kereső emberről szóló írás a Dunántúli Református Nőszövetség honlapján érhető el.
"Minden monográfusa egyetért abban, hogy a pravoszláviához volt a legkevesebb köze, még az sem biztos, hogy apja révén akár lehetett volna ortodox is. Ugyanis a szabadszállási születésű Pőcze Borbála színtiszta református közegben nőtt fel, maga is református volt, az életben maradt három gyermekét pedig az apa titokzatos távozása után reformátusnak kereszteltette a budapesti Kálvin-téri templomban, sőt a gyerekek konfirmáltak is."
- Kategória: Hírek 2013
Minden népszámlálás szembesülés. Vagy az egész társadalom számára, ami nem igazán szokott tudatosulni, vagy egy csoport számára, legyen az etnikai vagy vallási, amely csoport aztán ilyen vagy olyan következtetést von le önmaga számára, miként a hozzá viszonyulók érintettségükben ugyanezt teszik. Érdemes lenne visszaidézni egy-egy ütős címet a népszámlálási eredmények kommunikálásában, ahol a címből már nyilvánvalóvá válik a szándék. De ez a felületes olvasó számára teljesen félrevezető (ld. Index cikkének címe). Mi tudunk meg a legutóbbi népszámlálás adataiból?
A teljesség igénye nélkül a következőket:
- fogy a magyar lakosság
- kevesebb a házasságban élők száma
- kevesebb a gyerek, s közöttük azok, akik házassági kapcsolatból születtek
- több a nő, mint a férfi
- több idős van, mint fiatal
- nőtt a nemzetiségi hovatartozást felvállalók aránya
- kevesebb lett az önmagukat vallásos meggyőződésűekhez sorolók száma.
Ez utóbbi kérdés, ami igazán izgatja az egyházakat, sőt azoknak ellenségeit. Egyfelől mert az egyházak számszerű veszteségeik megjelenésében társadalmi presztízsüket féltik, amennyiben nem lesznek a társadalom úgymond névleges többsége, mi legitimálja a társadalmi, közéleti kérdésekben való megnyilvánulásuk hitelességét? Másfelől pedig épp a veszteségen dörzsölik markukat az egyházat utálók, ateisták vagy teisták, de mint fogalmaznak, „az intézményt” elvetők, hogy íme, nyilvánvalóvá vált, mennyien éreznek és gondolkoznak úgy, mint mi. Legitim az életérzés. Az egyházaknak, kuss!
- Kategória: Hírek 2013
"...amelyik országban nem győzött a protestáns etika, az ne számítson arra, hogy felzárkózik. Már Szent István rosszul döntött, amikor a pápától kérte a koronát, nem a német-római császártól. Nem a Nyugatot, hanem a mediterrán kultúra útjára lépett. Nem a csehek útját választotta. A helyzetünk romlását az óta datálom, amióta kimaradtunk a reformációból. Ezzel véglegesen a mediterrán kereszténység táborában rekedtünk."
- Kategória: Hírek 2013
Nagyhét van. Húsvét nagyhete, bár ezek a napok inkább a karácsonyi készülődés hangulatát idézik. Hó, vihar, csúszós utak. Az esti, bűnbánati alkalmak mégis harminc-negyven embert vonzanak. Isten a nem szokott idővel az Idő szokatlanságára készít, a megváltás titkának megértéséhez visz közelebb. És megszólal az Ige: „Eszetekbe juttatom atyámfiai az evangéliumot” (1Kor.15,1)…„az Írások szerint”. Az idő fordulóján megszólaló Ige kétezer évet lép előre és ugyanannyit vissza, hogy megérintse a ma szabadulásra vágyó emberét ugyanúgy, ahogyan az egyiptomi készülődésben toporgót (2Móz. 12, 1-11), s felemelkedjen a múlandóból az örökkévalóba. Készíttetik az áldozat, amely közösséget formál, „hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házával közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint (2 Móz.12,4). Nagycsütörtök estéjén ez az emlékezés újfajta közösséget kovácsol. Azt, amelyik immár az időknek végezetéig emlékezik a világ bűnéért való megáldoztatásra. Hogy valaki vette a kenyeret és megtörte. Aztán másnap felvette a keresztet is. S még mindig nem értették. Nemhogy nem értették, nem is vállaltak közösséget vele. Mert a félelem erősebb volt, mint az összetartozás. Azonosultak a rettegéssel, mert még nem tudták – pedig mondta nekik a Mester! -, nos, még nem tudták, hogy Nélküle sehogyan se megy. Hiányában meggyávul az élet. Föléjük nő a világ minden félelmével. Nincs borzalmasabb, mint sohasem érezni a győzelem ízét! Csak a vesztesekhez tartozni, időlegesen is a borzalom maga. De a visszafordíthatatlannal szembesülni?
Ott, akkor Nagycsütörtökön mégiscsak felsejlett keveseknek az igazság. A veszteség rettenete. Az imádkozásban való kitartás lehetetlensége. Mikor a test se volt kész, a lélek pedig végképp erőtlen még a közösségvállalásra is. Virrasztani a szenvedővel. A halálra készülővel, sem Péter, sem Jakab, sem János, de senki azóta sem tudta vállalni a közösséget. Ezért hengerítette el valaki a követ négy nappal később, hogy az, Akivel nem vállaltak közösséget a hajszolt, kifáradt, lestrapált, kiégett tanítványok, visszajöjjön és ő vállaljon közösséget újra. Beállt Isten a világtörténelem lehetetlenségébe Fia erőtlensége által, hogy ne lehessen sosem likvidálni az Ő szeretetét.
Eszetekbe juttatom testvéreim ezt az evangéliumot!
Országok helyzete bizonytalanodik el, bankok araszolnak a csőd felé, egy földrész kínlódja éveinek könnyelműségét, több nemzedék él bizonytalanságban, emberek százezrei indultak világok vándoraiul. Ezeken az estéken mégis megcsendesül a lélek ott, ahol a hagyománynak teret szentelnek. Hagyomány alatt nem a rítusok ismétlését értem csupán, hanem Hamvassal szólva: „A hagyomány az ember és a transzcendens világ között lévő kapcsolat folytonosságának fenntartása, az emberiség isteni eredetének tudata és az istenhasonlóságnak, mint az emberi sors egyetlen feladatának megőrzése” (Scientia sacra).
Mi is ez a feladat? Végig menni az úton.
Jézus-követés.
Sorsvállalás.
Részesülés a halálban és a feltámadásban.
Jakab Bálint lelkipásztor